2011. január 5., szerda

Nehéz

Hiába tudom/tudtam, hogy ez az ovikezdés nem lesz egyszerű, teljesen tanácstalan vagyok. A ma reggel volt az eddigi leggázabb reggelünk, pedig még később is mentünk egy picivel, mint szoktunk, és csak reggeli utánra értünk oda. Máté már itthon is mondta, hogy ne menjünk, de ha megyünk, akkor legalább maradjak ott. Úgy érzem, hiába beszéljük meg százszor-ezerszer, hogy mi a helyzet, hogy oviba kell menni, hogy én nem maradhatok ott, komolyan néha úgy érzem, mintha a falnak beszélnék, mert még látszólag sem érti meg miről beszélek, mintha meg sem hallaná, csak hajtogatja, hogy ne menjek el, hogy ne menjünk.
Ma reggel torkaszakadtából ordított, amikor bement. ÉN meg az ajtó előtt pityeregtem, hogy miért kell ennek így lennie. Tudom, hogy ha bemehettem volna vele, akkor sem oldottam volna meg a problémát, sőt... akkor látszólag megnyugodott volna, de ugyanúgy nem engedett volna el. De az sem hiszem, hogy normális, hogy ennyire nem akar megnyugodni, és kintről hallom, hogy sír, hogy anya hol van.
Az óvónéni azt mondta, hogy próbáljuk meg azt, hogy rövidebb időt legyen ott. DEEEEEE sokkal később nem tudom vinni, mert Milán elalszik fél 10-kor., szóval mielőtt még elalszik azelőtt nekünk el kell indulni. Ma 9 után indultunk el, és fél 10 körül ment be végül Matyi, akkor Milán már aludt.
Sokkal korábban meg megint csak nem tudom elhozni, mert Milán még alszik. Ő olyan 11 körül ébred. Mire magához tér, meg felöltözik, meg elkészülünk, meg odaérünk megintcsak majdnem 12. Akkor meg már egyébként is megyek.
Szóval tényleg jó lenne, ha kevesebb időt tudna ott lenni, de egyedül ezt sajnos nem tudom kivitelezni, és azt sem akarom, hogy Milánt nem hagyom aludni rendesen, mert csak kipakolom, bepakolom egész nap a kocsiba, mert akkor meg ő lesz kezelhetetlen.
Másrészt meg fél10-től 12-ig az 2 és fél óra. annak nem kéne soknak lennie, pláne, hogy közben van még az ebéd is, meg tízórai.
Szóval nem nagyon tudom, hogy mit tegyek. Mert az, hogy Máté ott sír, én meg itthon ennek nem sok értelme van. Viszont feladni sem akarom ilyen könnyen, hiszen még alig egy hete jár, szóval nem tudom mennyi az az idő, amire még rámondható, hogy ez normális....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése