Jobb lett végül

A reggeli nehéz kezdés, és kétoldali elkeseredés után a napot végül pozitívan zártuk oviügyileg.

Miután hazajöttünk és jól szétmarcangoltam magam, hogy mi lesz Matyival, ha nem hagyja abba a sírást, hogy akkor majd ki fogják nevetni a többiek, meg hogy majd nem fogják szeretni az óvónők, és majd jól leírják, hogy kezelhetetlen, és akkor örökké utálni  fogja az egészet, meg ezekhez hasonló sötétfekete gondolataim támadtak, szóval ezután lebonyolítottam egy léleképítő barátnős telefonbeszélgetést, majd felhívtam az óvónőt, hogy megkérdezzem, hogysmint muzsikál Máté, mert hogyha nagy a gáz, akkor érte tudok menni.

Mire nagy meglepetésemre nem azt mondta, hogy mostazonnal vigyem onnan mert azóta sír, hogy eljöttem, hanem azt mondta, hogy a tegnaphoz képest relatív hamar megnyugodott, és szépen játszik, olvasnak a könyvéből, szóval no para. Bár éppen akkor pityergett egy kicsit, mert akkor készültek kimenni az udvarra, és kiszakították a kis biztonságos környezetéből, de Ibolya néni szerint egyáltalán nem vészes a helyzet.

Kicsit azért korábban indultunk érte, hátha elcsípjük az udvaron, de sajnos (szerencsére?)  nem lehet belátni, de elcsíptem a dadus nénit, aki azt mondta, hogy Máté nem sír, igaz egyelőre magányos harcosként vagy havat rugdos, vagy falat támaszt.

Amikor aztán bementünk, akkor épp ebédeltek. Máté kétszer is kért a ragulevesből, és a másodikat is megette nagyon ügyesen, és ahogy belestem látszólag felszabadult, vidám volt. Jó volt így látni. Sokkal-sokkal jobb, mint reggel olyan nagyon sírósan.Utólag aztán kiderült, hogy ma reggel majdnem minden gyerek sírósan jött, még azok is, akik eddig sosem sírtak.

Az óvónénik is nagyon megdicsérték, hogy milyen ügyes volt, végül még az udvaron is csúszkált a többiekkel, és Ibolya néni szerint már vicceskedett is:)

Jó volt végre jót is hallani róla, nem csak mindig azt, hogy sír. Boldogan, mosolygósan jött ki, és nagyon örültünk egymásnak:) Még a könyvét is otthagyta, azt mondta, majd holnap visszük haza.

Remélem a tegnap délelőttel, és a ma reggellel ezennel túl vagyunk a nehezén. Mert sok mindent tudok kezelni, hisztit, makacsságot, betegséget, de a nyakambaborulós sírással nemigen tudok mit kezdeni. De most megint nagy lelkesedéssel várjuk a holnapot. Pénteken pedig szünnapot tartunk:) Mindkettőnkre rá fog férni.