Nagy izgalommal készültünk a kora estére, mindnyájan. Matyi délután egy 3 és fél órás megszokottnak épp nem nevezhető alvást produkált, melynek az lett a következménye, hogy olyannyira feltöltődött energiával, hogy fél 5 kor már kötéllel sem lehetett volna a lakásban tartani. Mondjuk engem sem. Én is be voltam sózva. Nem is annyira amiatt, hogy kiderül-e a neme, hanem inkább amiatt, hogy milyen lesz Őt látni, majdhogynem igaziban, életszerűen.
Jó korán megérkeztünk, de gondoltuk benézünk addig a boltba, hogy mi a felhozatal Matyiágy ügyben, (nem volt nagy választék, mindössze 1 db) , és mivel Matyi mindenképpen bele akart mászni egy járókába, ill. minden járókába, majd ki akart próbálni minden járgányt, jobbnak láttuk, ha elhagyjuk a terepet, és a folyosón kialakított amolyan játszósarokban ütjük el az időt. Matyi itt magáévá is tett egy régi ismerős Flinstonos járgányt, és jól elvolt. Nem is nagyon füllött a foga ahhoz, hogy bejöjjön a uh-szobába, és bambuljon egy képernyőt, ahol valami furcsa Kistestvérnek nevezett lény lubickolt. Részéről kb. 3 percig tartott a lelkesedés, ami alatt ledodózta (értsd: labda) a Kistestvére fejét, majd az én testi épségemért kezdett el aggódni, nagy hanggal.
Az ultrahang maga, nagy élmény volt, nekem. Legelőször a szokásos összekupordott pózban találtuk, mindkét kezével az arca előtt, fedezékben volt. Aztán valahogy mégiscsak meggondolta magát, és kicsit kifelé fordította az arcát, és megpillantottuk... És olyan nagyon szép volt, és teljesen olyan volt mint Matyika. A szája, az orra, mintha oda lett volna másolva a két évvel ezelőtti felvételről. Megdöbbentő volt a hasonlóság.
Aztán rátértünk a lényegre... és szerencsére most nem volt annyira zárkózott, még épp el tudtunk csípni egy lábzárás előtti utolsó pillanatot.... Így fény derült a titokra.... ami Nekem nem is volt olyan Titok... hisz valahol a lelkem mélyén mindig tudtam, hogy a pocakomat ezúttal is egy NÉVTELEN KISHERCEG béreli. Azért névtelen, mert fiúnevünk még egyáltalán nincs, (Matyinál sem volt, egészen a legvégéig), így egyelőre KisMatyinak, vagy II. Mátyásnak hívjuk.
Semmi kétség, kb. 4 hónap múlva 2 vadóc kisfiú anyukája leszek:)))))
Hála a rászánt időnek, kicsit jobban összebarátkozhattunk. A hölgy nagyon türelmes és kedves volt, többször is próbálta rávenni, hogy kifelé fordítsa gyönyörű pofikáját, és ne fúrja már bele magát annyira a méhlepénybe. Ezt kis időre meg is tette, ekkor még a hölgy is elismerte, hogy megdöbbentő a hasonlóság a már meglévő és a még bentlakó fiúegyedeink között.
Kisebbik Mátyás eztán vidáman integetett a lábfejével, édes volt, majd ásított egy hatalmasat, és elvonult a világ elől, jelezve, hogy legyen elég mára ennyi.
Persze le lett mérve az összes fontos paramétere, és minden teljesen korrekt, a korának éppen megfelelő. Szervei teljesen jól működnek, végtagjai épek, és jelenleg fejvégű fekvésben van.
Matyi ez idő alatt szaladgált körbe-körbe, majd ki akart menni, majd odatelepedett mellém az asztal sarkára, és végül készségesen kidobált minden szemetet a kukába. És végül örömmel távozott a tett színhelyéről, és mire kimentem, újra a lábbalhajtós csodajárgányban találtam.
ÉS amilyen elképzelhetetlen volt néhány évvel ezelőtt, hogy fiam legyen, akár egy is, kifelé menet már láttam magam előtt a két egyforma BuksiManót, ahogy tepernek egymás mellett.
Jó lesz!!!! Már várom:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése