Ha minden úgy maradna, ahogy ma van,azaz, kellemes szél, kellemes
hőmérséklet, akkor nyugodt szívvel kijelenthetném,hogy túléltük az idei
nyarat is. De ezt még nem merem ilyen határozottan kijelenteni. Az
elmúlt pár napban tényleg borzasztóan szenvedtem, és már saját magamat
is idegesítettem, hogy szenvedek, hogy nem találom a helyemet, sehogy
nem volt jó. De mára virradóra végre jól aludtam, és talán most már
minden visszazökken a régi kerékvágásba.
Matyit persze nem zavarta (volna) a hőség, ő kint lent volna napestig,
meg is kell vele küzdeni rendesen, ha be kell jönni az udvarról. Hogy
enyhítsen a melegen, megmártózott a hűs habokban, a teraszon. Bár
nem nagyon vágja a medence funkcióját, eddig csak igazi nagy vízben
fürdött, úgyhogy gond nélkül beleül ruhástól is, és séta után belemossa a
szandálját. De azért aranyos.
A lakásba bejőve pedig sebtiben szabadul meg az összes ruhájától, a pelust is beleértve. (by HuncÚr,
ebből is látszik, hogy nagyon egy húron pendülnek az azonos korúak:)).
Ezen naturalizmusán felbuzdulva ki is próbáltuk az újonnan beszerzett
wc-szűkítőt, amin néhány röpke percig szépen elücsörgött, majd gyorsan
lekívánkozott róla. Két órás nudizmusa alatt nem történt úgymond
baleset, úgyhogy a szobatisztaságfelé vezető első fél lépcsőfokot
kipipáltnak tekintem.(ha ez ilyen egyszerűen menne!)
Pucérhuszár vs. szellemmotoros:
Aztán ma délelőtt látogatott meg a védőnő, és ezen felbuzdulva még
tegnap este előkerestem a Matyi-korabeli kismamakönyvemet, és bár nem
így érzem, és nem úgy látszik, eget rengető különbségek nincsenek, a két
évvel ezelőtti és mostani paramétereim között. Pedig azt hittem, hogy
most hamarabb kezdtem a kilók felszedését, és a pocakkerekítést, de
ezek szerint nagyon nem, mert a mostani 18. hetes számaim a
Matyi-korabeli 19. heteseknek felelnek meg, ezt pedig én nem veszem
eltérésnek. Úgyhogy most újraéledt bennem a remény, hogy talán most sem
szedek majd magamra olyan rémesen sok kilót, amivel aztán nem tudok mit
kezdeni.
Közben pedig várom a pénteket, amikor újra találkozunk Kistesóval, és
reméljük, hogy utána tudunk már Kisöcsiről, vagy Kishugiról beszélni.
Bár a kíváncsiságom a pár héttel ezelőttihez képest alábbhagyott,
csapongok a tulajdonképpen mindegy is hogy mi, és a lehet, hogy mégis
inkább kisfiút szeretnék között, közben pedig lányneveken gondolkozom:)
És nagyjából az utolsó mondathoz hasonló összevisszaságban telnek a napjaink:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése