Balatoni hétvége

Minden évben akad augusztusban ilyentájt egy hétvége, amit barátainkkal a Balatonnál töltünk. Ez a hétvége mostanra esett, és bár sok éve járunk ide, rendszerint augusztus vége felé, vagy szeptember elején sikerült egy mindenkinek jó hétvégét találni, és akkor már sosem volt igazi nyár, igazi strandszezon, így most furcsa, de jó volt a nyárias meleg, az ezzel együtt járó embermennyiség már kevésbé. Így viszont a több órás autózás után lelkiismeretfurdalás nélkül mehettünk strandolni, ahol Matyi teljesen bezsongott a víztől. Ami várható volt. A lépcsőn persze nem mert bemenni a vízbe, hiába csalogatta mindenki, ő csak állt, nézte a lépcső lyukain keresztül a vizet, belógatta a lábujját, és csüngött a korláton.

Aztán észrevettem, hogy kicsit arrébb van már olyan rész, ahol nem lépcső van, hanem homokos part, gondoltam tegyünk ott egy próbát. És igen, ott már be mert menni bátran, sőt... túl bátran is. Csak úgy trappolt befelé, nem érdekelte, hogy a hűvös víz csapkodja a pocakját, nem érdekelte semmi csak a végeláthatatlan víz. Aranyos volt, ugrált, pancsolt, fröcsköltük egymásra a vizet, élvezte. Mikor nagy nehezen kitessékeltem a vízből, akkor meg kavicsot dobáltunk a vízbe, majd Matyi őrült sarazásba kezdett. Úgy nézett ki mint egy kismalac.

Este is aktív részese volt a grillezős partinak, jött-ment, próbálta magát hasznossá tenni, (pl. letekerni az unicumos üveg kupakját, hogy a fiúk tudjanak inni belőle) majd a gitáros éneklésnél még egy kicsit besegített, majd elvonult Álomföldre. (majd nemsokkal később utánaeredtem).

Másnap már nem mentünk le a strandra, a déli napsütésben nem akartuk Matyit szétégetni, meg akkoriban neki amúgy is alvásideje van, és ha álmos, de nem tud aludni akkor csak nyűglődik, rosszabb esetben hisztizik. Inkább autóba vágtuk magunkat, és hazafelé vettük az irányt a hangulatos hegyi úton veszprémi megállóval.  Mindig megállunk Veszprémben, ha arra járunk, nosztalgiázni és ebédelni.

Összességében jó kis hétvége volt. Balaton felé idén már biztos nem megyünk.  A hazaúton pedig elképzeltük milyen lesz jövő ilyenkor, amikor Matyi már igazi fecsegő-kérdező-vagány kisfiú lesz, és lesz velünk még egy nyolchónapos. Furcsa volt elképzelni. De hát tavaly is furcsa volt elképzelni, hogy milyen lesz Matyi idén.  Ma meg már olyan természetes, hogy ilyen, amilyen.