...
volt vidéki nagyszülő látogatás, szülinapozás, tortaevés, egyéb
rokonlátogatás, diópakolászás, pohártörés, fecsegés, aranyoskodás,
mindenhová puszitadás, hisztizés, pocakban lakó Kistestvérnek beszélés,
simogatás, köldökön benézés, pohárból most már csakisegyedül
ivás, és csakis azt amit mi, viráglocsolás, lépcsőnmenés egyedül a
harmadikra, új kalap hordás, és ehhez hasonló hétköznapi, mégis érdekes
dolgok.
Volt nagy kirándulás, Szilvásváradon
jártunk, ahol Matyi tanubizonyságot tett a teherbírásáról, mert a
völgybe kifelé szinte végig a saját lábán jött, ami azért nem kis táv.
Tesómék bő háromnegyed óra alatt tették meg, mi ezt Matyitempóban két és
fél óra alatt abszolváltuk, de megérte, mert nagyon élvezte. A
mindenhol csordogáló patak teljesen lenyűgözte, szinte csak rohangált az
út egyik oldaláról a másikra, és csodálkozott, hogy itt mindenhol víz
van. Ha hagyjuk, akkor bele is ment volna, de nem hagytuk, mert akkor
garantált lett volna a hiszti, amikor abba kell hagyni a pancsolást.
Szerette az állatokat, az őzeket, a kacsákat, a halakat, de a kedvence
egy sétalovaglásra odatámasztott ló volt, akit nagyon bátran meg is
simogatott oda és vissza is. Tetszettek neki a hatalmas fák, aminek meg
akarta fogni az ágait, nagy nehezen sikerült lebeszélni róla, de
először még egy botot is magához ragadott, hogy hátha azzal majd eléri.
Tobozokat gyűjtött, dobált, bottal az utat kapirgálta, kavicsot dobott a
tóba, ugatott, hápogott, halacskázott, színészkedett, bohóckodott.
Élvezte. És mi is. Este nem kellett altatni, egy nyikk nélkül elaludt
olyan fél 9 magasságában, és reggel 9-ig egy hangja sem volt. Már ezért
megérte:)
A Kisebbik is egyre gyakrabban és
félreértést nem tűrően jelzi bentlétét. Mozdulatai egyre
határozottabbak, már nem csak lágyan simogat, ajajj, mi lesz itt még
később:))) Ha evésről van szó türelmetlen, én szinte még fel sem fogtam,
hogy éhes vagyok, a következő pillanatban már érzem azt a mostazonnal
érzést, de igazán kívánósnak nem mondanám magamat. A közérzetem elég
ingatag, hol jobb, hol még magamat is a pokolba kívánnám inkább. De
lassan félidőhöz érünk, hihetetlen gyorsan telik az idő, és én még
mindig nem gondoltam bele, hogy két gyerekem lesz, nem is olyan sokára.
Egyre inkább kisfiúnak gondolom, érzem, de lehet, hogy csak azért
töményedett be bennem ez az érzés, mert az elmúlt napokban mindenki csak
kislányról ábrándozott, hogy az milyen jó lenne Matyi mellé. Szerintem
juszt is kisfiú lesz!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése