Az izgalom tetőfokán

Az úgy volt, hogy elkezdtünk keresgélni a neten, hogy hová is menjünk majd 4D-re ha hazajöttünk. Gondoltam, hogy jobb ha már most lefixálunk egy időpontot, ki tudja mekkora a tumultus az ilyen helyeken, mert Mátéval nem kellett külön elmennünk, ahová vele jártam, ott volt helyben 4D is. Elsősorban közeli helyet kerestünk, aztán hogy legyen egészségpénztári elfogadás. Aztán ráakadtam, hogy a Minimanóban is van már ilyen uh, és juhééé, itt interneten is lehet foglalni, és még egy juhééé, van mára szabad időpontuk. Így hirtelen felindultságból  be is jelentkeztünk ma estére. 

Mert hát az mégsem járja, hogy a több hetes divat fővárosában való tartózkodásunk alatt gátat kelljen szabnunk a kislányruha vásárlási lázunknak. 

Meg különben is!Tudni akarjuk, és kész!És azt is hogy jól érzi-e magát odabent, hogy nagylábú-e mint a bátyja, hogy ugyanúgy csücsörít-e mint Ő annak idején, hogy tud-e fityiszt mutatni, és hogy tényleg az arcunkba mosolyog-e, ahogy én mindig látom. 

Úgyhogy ma estig teljes izgalomban leszek. Ilyenkor a percek is csigalassúsággal telnek! 

Lélekben pedig újra és újra elbizonytalanodom. Korábban annyira fiúnak gondoltam. Már csak azért is mert maga a terhesség is olyan hasonlóan zajlik, mint Matyival. Nem voltak hányingereim, volt viszont fáradtság, és van megint gyomorsavasodás. Persze ez nem jelent semmit, hisz mindenfélét hallottam már, azt is hogy más volt a terhesség, és azt is hogy ugyanolyan, pedig ellenkező neműek voltak a gyerekek. Mocorgást is nagyjából akkor kezdtem érezni odabent, mint Matyival anno. De valami mégis más.... Az, hogy ilyen zárkózott, magát megmutatni nem akaró, ez nekem olyan új, Matyi sokkal nyitottabb volt, vele sosem volt kérdés, hogy mit rejteget a lába között, rögtön megmutatta. Az is csak mostanában vert szöget a fejembe, hogy a Kisebbikünk, mintha sokkal nyugodtabb lenne. Bár pontosan arra már nem emlékszem, hogy Matyi ilyen korban mennyire volt aktív, de mintha a mozdulatai sokkal határozottabbak lettek volna, míg a Kisebbik még most is olyan kis lágy, selymes simogatásokkal jelzi jelenlétét, és inkább csak este, amikor már lenyugodtak a kedélyek. Szóval valami mégis más... de valahol mégis ugyanolyan. 

Majd jövök a hírekkel:)))