20-20

Matyi szombaton töltötte be életének 20-dik hónapját. A pocakban lakó Kisebbik pedig ma lett éppen 20 hetes. Róla tudok jelen pillanatban kevesebbet írni, így vele kezdem. Ő most olyan 22 cm körüli hosszúsággal büszkélkedhet, az irodalom szerint. Egyelőre még bőven van helye lubickolni, eme kedvtelésének még mindig leginkább este hódol, napközben csak akkor, ha elégedetlenkedik, amiért nem kap időben tápanyag utánpótlást, vagy többet és gyorsabban szeretnék menni, mint az neki jólesik. Ilyenkor, egyelőre még lágyan, figyelmeztet. Ilyentájban elkezdődhet nála a csuklás. Matyi nagy pocakbancsukló volt, sokat nevettünk rajta, volt hogy a terhesség vége felé az nst-t is bojkottálta, mert ő éppen akkor csuklott, én meg másodpercenként nyomogattam a gombot. Szóval kíváncsi vagyok, hogy most Ő is csuklós lesz-e. Az idegrendszere ebben a stádiumban kezd kinyílni a világ felé, érzékeli a körülötte történő eseményeket, a magzatvizet, a külső hangokat. Állítólag ilyenkor kezdi el növeszti hatalmas hajkoronáját is. Testét finom magzatmáz borítja. 

Birodalmát kifelé is bővíti, már igazi kismamipocakkal rendelkezem, ha utaznék tömegközlekedésen, akkor már esélyem lenne arra, hogy átadják a helyet. 

A gyomorsav néhány napja újra társam lett a mindennapokban, ez is leginkább este. De ez már Matyival is kínzott, sajnos nem újdonság. A vérnyomásom néha a béka segge alatt van, a hangulatom pedig hol indokolatlanul jó, hol megmagyarázhatatlanul rossz. 

Telnek a napok. Eddig is nagyon gyorsan teltek, hisz a felén már túl vagyok. De tudom, hogy innentől végképp felgyorsulnak majd az események, és szempillantás alatt eltelik a második félidő, és év végére négyen leszünk. Még mindig hihetetlen!

Matyi a 20-dik hónapját balatoni csobbanással ünnepelte. Borzasztó nagy csibész, egyre ravaszabb, ügyesebb, nagyobb, kisfiúsabb. Mindene az autó, képes lenne órákat a kapuban, vagy az ablakban állni és nézni őket. A miénkben imád ülni, a vezetőoldalon. 

Az elmúlt hónapban két fontosabb dolog történt egy jó, és egy kevésbé jó. A kevésbé jó, az az, hogy mestere lett a hisztizésnek. Ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő elképzeli baromi balhét tud csapni. Ilyen pl. amikor nem megyünk ki vele este 9kor az udvarra, amikor nem nyomkodhatja a számítógépet, vagy sétánál nem vesszük ölbe. Bár néha rémisztő mértékig bele tudja magát lovalni a hisztibe, eddig azt hiszem megúsztuk nagyobb attrocitások nélkül, nem volt jelentősebb nyilvános balhé, és egy idő után vagy megunja, vagy a figyelemelterelés még működik. Jó lenne ha megúsznánk ennyivel, de nem reménykedem. 

A másik, ami viszont örömteli és aranyos, hogy fecseg. Utánoz, próbálja mondani a szavakat. Van, hogy kérdő szemmel áll mellettem és mutat valamire, hogy az mi. Már egész Matyiszókinccsel rendelkezik. Megpróbálom összeszedni az általa használt szavakat.

Amit tisztán és szabályosan mond: apa, anya, mama, papa, bibi,pipi, cici, baba

Aztán: 

Kutya: még mindig leginkább Vau, de néha kuta névvel is illeti mostanság. 

Kacsa és minden egyéb madár az (h)ápi. 

Cica-szisz(a)

béka- bétta

róka- vukka ( a Vuk és a róka ötvözete)

kuka-kukka

gomb- bomba, mamba

paradicsom-pempi

barack-ba

alma-a(l)mma

bácsi-bao

néni-nunu

virág-bla

fa- pa, fa

párna-pampa

lámpa-ez is pampa

szappan-pappam

szia-ia

hapci-apszi

papucs-papu

víz- visz

egyéb innivaló-búúú

kakaó-kokka(ó)

hús-huf

labda-dodó

ajtó-attó

autó-au(tó)

motor-brrr

gyógyul-gyugyu

ennivaló-ammm 

eldőlt- e(l)dű

becsukni- tukka

Nálam a best of: ugribugri- jukuli

A zárójeles betűket nem mindig használja. 

Aztán biztos van még egy csomó, ami most nem jut eszembe.

Olvasni még mindig szeret, még mindig csak egyedül, de azt hangosan. a közös olvasásunk ezideáig két oldal volt, aztán nem érdekli, és lapoz. De ha csak nézegetjük a könyvet, és kérdezgetem, hogy mi hol van, azt szereti. 

Újabban rákapott a rajzolásra, megenni már nem eszi meg a filcet, viszont tetőtől talpig kifesti saját magát is. 

Ja, és újra megnőtt a haja, hátul göndörödik, esedékes egy újabb vágás. 

És amit a legjobban szeretek, hogy puszit ad. Édesen csücsöríti a száját. A cuppanást még nekünk kell mellészinkronizálni. Volt már rá példa, hogy kérés nélkül is kaptunk puszit. Gondolom, amikor kiérdemeltük. 

És biztos van még ezer dolog, amit leírhatnék, de nem jut eszembe. Nem is tudom, mi lesz velem, ha Kistesó is ittlesz velünk, hogy fogom bírni a sok dokumentációt. Mikor már most is sokszor csak kapkodom a fejemet, és örök elmaradásban vagyok.