Kisfiú vagy kislány?

Délelőtt elmentünk Auchanba. Nemkellett sokminden, de így is otthagytunk egy csomó pénzt, igazt vettünk egy bőröndöt is, ami a meglévő két méret között van félúton, és pont jó lesz Ferinek, ha megy Milánóba (megint). Matyi is kapott egy zacskó habtapit, még nem raktam össze, de remélem hogy egy darabig lefedi azt a területet, amit bejárni képes, és így megszabadulok a mindennapos porszívózástól, amit igen-igen gyűlölök. Kapott még egy igazi vagány kiscipőt is, holott igen, annak idején én magam is luxusnak tartottam egy ekkora gyereknek cipőt venni. DE Matyinál azért tartottam szükségesnek, mert szegénykémnek csak olyan zoknijai vannak, amik taszítják a lábát, és indulás után kb. 10 perc múlva a babakocsi különböző zugaiból halászom elő őket, és ha van rajta olyan pamutcipő is, akkor azzal együtt is simán lepöndörgeti a lábáról. Szóval kicsit most abban bízom, hgoy az igazi cipőt nem fogja tudni majd olyan könnyen levenni.

A pénztárnál mögöttünk állt egy néni, kedvesnek tűnt, Matyi is szimpatizált vele, mert szórta felé a mosolyait, de lehet, hogy csak a néni auchanzacskós kenyere nyűgözte le annyira, nem tudom. Mindenesetre jól szórakoztak ők ketten, míg egyszercsak a néni megkérdezte, hogy kisfiú vagy kislány? Na ekkor majdnem dobtam egy hátast. Azt gondoltam, hgoy Matyi az maga 5 hónapjával már van annyira karakteres, hgoy messziről is látszik, hogy kisfiú, egyrészt. Másrészt pedig, ilyenkorú gyerekeket, szerintem, már erősen nemüknek megfelelően öltöztetnek a szülők, Matyi sem piros fodros kisblőzban és kisszoknyában volt, hanem vagány zöld naciban, és világosbarna sárkánymintás pulóverben, szóval egyáltalán nem volt megtévesztő még avatatlan szemnek sem. Gondoltam, megkérdezem a nénit, hogy mit gondol, fiú vagy lány? De nem tettem, udvariasan válaszoltam neki, hgoy fiú, és Matyi felé fordultam, hogy együtt játsszunk. Ne kokettáljon nekem olyan emberekkel, akik nem tudják őt megkülönböztetni egy lánytól.