Szolfézs bemutató

Ma van az utolsó tanítási nap az évben. Ma már minden gyerek délben eljött iskolából, óvodából. Délután ugyan van még egy úszásunk, de aztán vár ránk 2  sulimentes hét. 

Sűrű volt ez a hét, jól fog esni már egy kis időtlenség, hogy nem kell menni sehová, nem kell időre ott lenni, nem kell készülni, rohanni, öltözni föl és le, jó lesz kicsit lelassulni. 

A héten nem volt már az iskolában tanulás, ezerrel a karácsonyi műsorra készültek a gyerekek, meg egyéb bemutatókra. 

Volt például szolfézs bemutatóóra, szerdán délután 2-kor. Nem volt semmi extra, csak be lehetett menni a szokásos szolfézs órára, és a gyerekek karácsonyi dalokkal készültek. Ágota néni zongorázott, a gyerekek énekeltek, és néhány csinn-bumm hangszerrel ( Ágota néni hívta őket így, magas és mély ütős-rázós hansgszerek voltak) zenéltek mellé. 

Hát édesek voltak nagyon, pláne, amikor hangszereket is kaptak. A végére volt nagy csinn-bumm :) 

Máténak egy tehénkolomphoz hasonló akármi jutott. 

Ágota néni pedig még mindig maga a tündér. Kevésszer találkoztam eddig vele, de mindig sugárzik belőle valami belső szépség, a nyugodtság, süt belőle  a zene iránti szeretet, és hogy minden vágya az, hogy a zene csodáját megmutassa a gyerekeknek, és nekünk felnőtteknek is. Mindig bíztat, mindig dícsér, mindig bátorít. Tényleg. Nem véletlen, hogy imádják a gyerekek, és szeretnek szolfézsra járni.
Végül Ágota néni is énekelt és zongorázott a gyerekeknek ajándékul, ezzel kívánva Nekik boldog karácsonyt. Nagyon szép volt.

Fényvillamosos kalandok

Minden évben jár ilyenkor adventkor a fényvillamos, de mi még nem hogy sosem ültünk rajta, de még csak nem is találkoztunk vele. Szombaton viszont Ferinek dolga volt a városban, és mivel most még Máténak is van bérlete, ezért mi is csatlakoztunk hozzá, és reméltük, hogy valahol majd el tudjuk csípni  a fényvillamost egy körre.
Azt gondoltuk, hogy a 2-es vonalon mindig jár, és ehhez jönnek még kiegészítésként az egyéb vonalak, ezért a földalattival egészen a Vörösmarty térig mentünk, ahol bele is csöppentünk egy picit a karácsonyi vásár forgatagába. Nem mentünk be, csak a szélén elslisszoltunk, de szombat este lévén iszonyat volt a tömeg még így is.

 A szuvenír bolt előtti karácsonyfa-kiállítás. Volt amelyiken sajtok lógtak, volt amelyiken szalámik, volt bonbonos.

A Duna partra mentünk. A 2-es villamos végül nem volt fényvillamos azon a hétvégén, de gyorsan fölpattantunk az éppen jövőre, hogy hátha elérjük vele a 4-6-os vonalon közlekedőt. A 2-es villamoson mindig olyan jó utazni, végig a Duna parton, Vár panorámával, aztán el a Parlament előtt. Ilyenkor este, kivilágítva különösen nagyon szép. Igaz, csak a villamosból, de megcsodáltuk a Parlament előtti nagy karácsonyfát. Marcinak nagyon-nagyon tetszett. A villamsoson pedig egy szakállas, botos bácsiban a Télapót vélte felfedezni. :) Tényleg hasonló volt, csak nem volt pirosban. 

A Jászai Mari téren, ahogy leszállítunk a viliről pont beállt a másik megállóba a fényvillamos. Feri mondta, hogy Futáááás!!!! És futottunk. Marcinak alig ért le a földre a lába, úgy húztam magam után. Éppen átértünk a zöldön. Feri és Máté fölpattantak a fényvilire. De Milán a nagy sietségben nem figyelt oda, és nem a fényvillamos felé futott, hanem az ellenkező irányba menő sima villamos felé. Fél lábbal már bent is volt a combinóban, amikor kiabáltam utána, hogy nem azzal megyünk, gyorsan korrigált, de mire visszafordultunk a fényvili felé, az szépen becsukta az ajtaját, és elment Mátéékkal. Mi meg ott maradtunk fényvillamos nélkül, csak néztünk utána. 

Fölszálltunk a következő vilire, és utánuk mentünk, de Ferinek már mennie kellett a dolgára, így hazafelé indultunk. Út közben viszont megint újraterveztünk, és én a gyerekekkel leszálltam a Nyugatinál, ahol a zsidó chabat kapcsán volt valamilyen énekes koncert. Gondoltuk, hogy belehallgatunk, és közben bevárjuk a fényvilit visszafelé. És így is lett. 

 Jó sokan voltak mondjuk rajta, és bár belülről is van benne néhány dísz, de a sok ember miatt nem annyira élvezhető, pedig van rajta korabeli kalauzjelmezes bácsi is, szóval kevesebb emberrel biztos hangulatosabb lenne,  de kívülről nagyon klassz, ahogy siklik és világít.

Hát így történt, hogy végül csak sikerült felülnünk a nosztalgia villamosra. :)
Ferivel a Keletinél találkoztunk újra. Várakozás közben megnéztük a vonatokat, Marci azokkal is akart volna még menni egy megállót. Hahaha... Véletlenül felültünk volna valami Bp-Zalaegerszeg gyorsjáratra, aztán nézhettük volna az egy megállónkat. :)

Máté 8 lett

Biztos azért, mert ő az első, de az ő születésének minden körülményére kristálytisztán emlékszem. Évről-évre meg is említem ilyentájt, hogy húúúú bezzeg 5-6-7-8 évvel ezelőtt ilyenkor volt az az ominózus postára sétálás, (13-án), vagy hogy 14-én még azon gondolkodtam, hogy elmenjek-e a céges karácsonyi buliba, mert ez a gyerek már úgysem fog megszületni sosem. Nem mentem el. De az is megvan, hogy éjszaka, amikor már éreztem, hogy itt már lesz valami, de nem tudtam, hogy mikor illik kiugrasztani a dokit az ágyából szombat hajnalban, és csak vártam, csak vacilálltam a nappaliban, hogy mi legyen, közben pedig az idevágó szakirodalom megfelelő fejezetét olvasgatva próbáltam kitalálni, hogy akkor ez most vajon már tényleg az-e. Az volt. 

Éjjel leesett a hó is. És a hóeséssel kaptuk meg Mátékát is. Egy kis tündibündi szeretetcsomagot. Alig volt 3 kiló, olyan picike volt, olyan formás, és olyan törékeny. 

 Ma már 8 éves! 

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

                                                   (Pilinszky: Itt és most)

 Boldog születésnapot, Máté!

Karácsonyi készülődés az oviban

Minden évben van az oviban egy úgynevezett karácsonyi vásár, amire a gyerekek készülnek mindenféle portékával, amit mi szülők megveszünk. Nem akkora nagy dolgok ezek, de szívvel-lélekkel készülnek, és évről-évre gyarapodik a készletünk mécsestartóból, kézművesgyertyából, és karácsonyfadíszből, amiket nagy örömmel akasztunk fel a fára. 

Idén is nagyon kedves dolgokat alkottak, még Marciék is nagyon kitettek magukért, pedig ők még csak kiscsoportosok, és csak tátottam a számat, hogy milyen klassz gyertyatartót raktak össze sóliszt gyurmából. Emellé még szép ezüst színű hűtőmágnest is készítettek, és színjátszó gyertyát festettek. (ezt hogy? nem árulta el Marci, az óvónéniket pedig még nem volt módomban meginterjúvolni.)

Milánék is nagyon sokat dolgoztak, angyalkát csináltak, tojásos dobozból karácsonyfát, csengőt, és spatulából szuper ajtódíszt.

Most is volt kézműveskedés, és idén valahogy nem volt annyira nyomasztó az egész, mert nem volt akkora tumultus. Igaz, később is érkeztünk, mint ahogy szoktunk, mert még Mátéért is el kellett menni, így már negyed 5 körül lehetett, amikor felcsattogtunk Milánért a gyűjtőcsoportba. Szóval lehet, hogy addigra a korán jövők már elmentek. Plusz idén a logopédus irodában is volt valami csillagfestés, ahol eddig szerintem nem, így talán kicsit jobban szétoszlottak a gyerekek.
A fiúk gyurmából szaggattak fenyőfát, meg képeslapot csináltak, igaz, a papírlyuggatásra nem volt időnk, csak arra, hogy körbevágják a formákat, de Máté mindenképpen a Boróka csoportba szeretett volna bemenni, hogy megnézze, hová jár Marci, és ott ez volt a feladat.

A délutánt a szokásos táncházzal zártuk, amiben most csak Milán vett részt, mi pedig csak néztük, és tapsoltunk.

 Még egy hét van a szünetig. De ez még jó húzós hét lesz. 3 karácsonyi ünnepség, ebből 2 egy napon, Máténak színház, de azon a napon, amikor a kicsiknek egy időben karácsonyi ünnep lesz az oviban, szóval grrrréscsittcsatt..... . Egy szolfézsos bemutató, közös karácsonyi énekléssel, Máté szülinapja, csak hogy a nagyobb eseményeket említsem. Plusz uszoda, plusz tanulás, futár várás.... hűűűű de várom már a szünetet! :)

Rendhagyó, szülinap előtti szülinapi buli

Csak eljutok már lassan oda, hogy 2 héttel ezelőtti szülinapi buliról is beszámoljak. 

Sosem volt még eddig olyan, hogy Máté szülinapját ilyen korán, több, mint 2 héttel a nagy nap előtt tartottuk volna. Rendszerint átcsúszik a buli januárra. 

De most egy iskolás anyuka kérdezte, hogy nem akarjuk-e közösen tartani a fiúknak a bulit, mert alig van közöttük idő, és mivel ugyanaz a banda jönne oda is meg ide is, egyszerűbb lenne, ha letolnánk egyben, és akkor karácsony előtt már le van róla a gond. Megkérdeztem Mátét, hogy mit szólna hozzá, és ő belement, lelkes is volt, így hát rábólintottunk, és helyet foglaltunk egy klassz játszóházban. 

Kicsit nehezen hangolódtam rá a dologra, hiszen még csak november volt... hol van még Máté szülinapja. Máté sakktáblás tortát kért. Azt gondoltam sima liba lesz, gondolatban már kész is volt, tetszetős volt és finom. De amikor elkezdtem a hozzávalókat beszerezni, akkor az a probléma jött szembe, hogy nem találtam fekete ételfestéket. Sebtiben fel is vettem a kapcsolatot egy régiosztálytárs cukrásszal, hogy mit javasol, és végül megdobott fél kilónyi koromfekete fondanttal, így hát belevághattam a nagy tortaprojektbe. 

Gondoltam egy merészet, és a belsejét is sakktáblásra csináltam. Nagyjából ezt a receptet használtam, és jó is lett. Igaz, a kockásítással kicsit megküzdöttem, mert nincs négyzetalakú tepsim, így egy téglapból vágtam négyzetet, így viszont az oldala nem volt annyira stabil, mintha meg lett volna támasztva, de végülis tartott, hűtőbe rakás után pedig szépen összeállt, nem csúszott szét. Péntek este már csak a díszítés maradt. És mivel a fiúk is a lábam körül nyüzsögtek, és mindenképpen azt szerették volna, hogy legyenek rajta bábuk is, hát néhányat közös erővel megalkottunk. Egész elfogadhatóan sikerültek. A lovamra különösen büszke voltam. :) Fehérből nem lehetett olyan jókat csinálni, mert az saját gyártmány volt, és jóval lágyabb, mint a fekete.

Másnap délelőtt kicsit késve érkeztünk a buli helyszínére. Már jó nagy volt a nyüzsgés, a játszóház max. fordulatszámon pörgött. Tudtuk, hogy ez lesz, hiszen alig találtunk egy kósza szabad helyet pár héttel ezelőtt.

A hely nagyon jó, két óra különterem plusz két óra játékidő foglaltatik benne egy szülinapi buliban. A hely tele van állatokkal, vannak teknősös medencék, hüllős terráriumok, egy másik szobában madarak és kisemlősök. És van egy Imre bácsi, aki az egészet kézben tartja, és menedzseli a gyerekeket. Tart állatbemutatót, nagyon-nagyon vicces, szétnevettük magunkat. Ilyenkor meg lehet simogatni a kígyókat, és minden gyereknek a nyakába is teszi. Szervez nekik sorversenyt, futás, föl a csúszdára, lecsúszik, kimászik, visszafut, mindezt időre, a győztes palacsintajegyet kap, de mindenkinek jut egy kis nyalánkság. Lehet falat , mászni, igazi karabineres felszereléssel, ugrálni, csúszni, mászni, csocsózni és léghokizni. Szóval igazán sokféle lehetőség van, és a gyerekek nem is igen unatkoztak. 

Persze focizás nélkül nincs születésnap. :)

Imre bácsi elgitározta a Boldog születésnapot!-ot :)

Itt látszik picit, hogy belülről is kockás a torta.

Kígyóbűvölő szülinaposok

Milán is kipróbálta

Jó buli volt. Jóóóó hosszú!!!! És jóóóól el is fáradtunk. Mi, felnőttek legalábbis. A gyerekek inkább túlpörögtek, és nem tudtak elaludni buli után sem. Kemény nap volt, no. De túl vagyunk rajta, és Máté nagyon boldog volt.

Milán verse

Egész hétvégén arra kérleltem, hogy mondja el kamerába a Mikulásversét, mert olyan nagyon tetszik, de nem, nem és nem, nem akarta. Aztán mikor régi képeket nézegettünk, amit nagyon szeretnek, és találgatják, hogy melyiken ki van,  akkor megint mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha levideózhatnám, hogy milyen ügyesen mondja a verset, mert milyen jó lenne sok év múlva megint megnézni. Erre már beadta a derekát. Persze akkor, amikor épp hogy hazaértünk az esti sétából és még nem melegedett át a gép, ezért hipphopp bepárásodott, a szobában semmi fény nem volt, de ha kislámpát kapcsoltunk, akkor meg elvakította szegény Milánt. Szóval... nem pont egy díjnyertes videó. De nem akartam elszalasztani a kínálkozó lehetőséget. 

(és milyen jól tettem, mert ma megint mondtam neki, hogy mondja el világosban, és persze már nem volt rá hajlandó. )

Mikulásos

Tegnap egész délután be voltak már zsongva, hogy hűűűűhaaaa ma még ki kell pucolni a csizmánkat!!!! Hihetetlen, hogy mennyire tudnak lelkesedni, és milyen nagy sebbel-lobbal jött mindegyik, amikor végre oda jutottunk, hogy jöhetett a cipőpucolás. Bezzeg máskor..., amikor százszor mondom el, hogy pakoljanak el maguk után, meg hogy nem a földre vesszük le a kabátot, meg a pulóvert, stb..., na máskor ezeket meg se szokták hallani. 

Mindenki kapott egy-egy nedves rongydarabot a kezébe, és már estek is neki a csizmájuknak. Milán pikkpakk végzett, igaz, ő még csak két napja hordja a magasszárúját, és sok takarítanivaló még nem volt rajta. Máté és Marci elszöszölt egy darabig, biztosra akartak menni. 

Már tavaly is téma volt, hogy hová tegyük a cipőket, idén is bajban voltunk, mert Máté mondta, hogy nyilván az ő szobájuk ablakában van a helye. Meg hogy ő egyébként is meg szeretné lesni a Mikulást éjszaka. A gyerekszoba ablakával viszont az a baj, hogy előtte van az íróasztal, és így nagyon macerás  Nekem, mint a Mikulás segédjének belecsempészni az ajándékot a csizmákba. Én a mellett kampányoltam, hogy tegyük aza ajtó elé, úgy lesz a legegyszerűbb dolga a Mikulásnak, hehehehe :) De ők ragaszkodtak az ablakhoz. így végül a hálószoba ablakba kerültek. Ahogy szoktak, szerintem. 

Este az óvodások még elszavalták a versüket. Biztos, ami biztos. 

Milán verse:

Kovács Barbara: Óvodások verse Télapóhoz

Nagyon jók voltunk ám, alig verekedtünk,
nem is nagyon kiabáltunk, épp csak berekedtünk.
Mért késel hát Télapó?
Azért nem jössz, mert nincs hó?
Ajándékkal teli szánkó
nem csúszik, ha nincsen nagy hó?
Szarvas lába botladozik,
száraz úton csetlik-botlik?
Hagyd a szánkót, hagyd a szarvast,
kamionnal gyorsan hajthatsz!
Ülj föl egy nagy repülőre,
ideérhetsz egykettőre!
Mindegy hogyan, csak már gyere,
kicsi csizmánk legyen tele!

 Marci verse: 

Kovács Barbara: Télapóka...

 

Télapóka, Télapóka szeretettel vártunk,
örülünk, hogy újra itt vagy az oviban nálunk.
Megköszönjük, amit hoztál, meg is esszük mindet,
és azután jövő télig megint várunk téged.

 

És reggelre, láss csodát, ott figyeltek a degeszre tömött csomagok a cipőcskékben. :)

Marci ébredt először, szokás szerint, majd csakhamar Milán buksija is feltűnt az ajtóban. Neki jutott eszébe, hogy vajon van-e valami a csizmákban! Meg is lesték rögtön Marcival, és tágra nyílt szemekkel csodálták a zsákokat, és nézegették az ablakon keresztül, hogy mi látszik ki a zacskóból. Aranyosak voltak, mert mondtuk nekik, hogy várjuk meg, míg Máté is fölébred, és csak akkor vegyük ki és bontsuk ki őket, és beleegyeztek. Szerencséjükre nem kellett már sokat várni Mátéra sem. 

Mátéval együtt pedig végre kibonthatták a csomagokat! Egyesével mutogatták, hogy mi minden van benne, oreo, mikulás, kinder tojás, pisztácia!!!!! 

Hagyomány már, hogy ilyenkor reggel gyorsan legyűrnek valamit a csomagból. Szerintem ez a legnagyobb ajándék, reggeli előtt édesség!!!!! Marci be is puszilta a kinder tojását, Milán a focis csokiját, Máté meg nem is tudom.... 

Milánnak és Marcinak tojásból kikelő hüllő/halacska is volt a zsákjában, Máté pedig egy zacskó üveggolyót kapott, és grátiszként (bár nem érdemelte meg) még  egy Fradis tollat is dugtam neki bele végül. Focis kártyára fáj a foga nagyon, kapott egy tasakkal a szülinapjára, és szeretne még mellé. Gondoltam is, hogy teszek neki a csomagjába, de végül nem tettem, mert van egy pár dolog mostanában a rovásán. Persze jól kiszúrtam vele a Fradis tollal, aminek nyilván legalább annyira örült, mint egy zacskó fifás kártyának, de azért mégis no... 

Aztán biztos kap majd  kártyát is, hiszen előttünk van még minden ünnep. 
Az új tollával viszont rögtön le is ült, és írt egy szép hosszú levelet Papáéknak. Hát nem aranyos? 

Advent

Szokás szerint az idén is villámcsapásként ért, hogy elkezdődött az advent. Minden évben így van ez, pedig mindig megfogadom magamban, hogy na majd jövőre mindenben up to date leszek, nem lesznek elcsúszások, mindenkinek minden ajándék időben ki lesz találva és be is lesz szerezve. Ehhez képest, minden évben nagyjából az első vasárnap esik le, hogy az adventi koszorúból már megint kicsúsztam.... a második gyertyára azért szoktam pótolni. Az idén az egész kelekótyaságomat még megspékeltük azzal, hogy Máté sulis szülinapját korábban rendeztük, mint szoktuk. De majd ezt is elmesélem, csak újabban sosincs időm.

Szóval... kedden mivel úgyis be kellett mennem a városba, hogy átvegyek egy könyvet amit a Black Fraydayon rendeltem, (Pettson és Findusz, zseniális), egyúttal beszereztem minden alapanyagot az adventi kalendáriumhoz. Na nem a belevalókat, csak némi kartont és színes papírt, amiből gyorsan még ebéd előtt össze is varázsoltam az idei naptárunkat. Ahhoz képest, hogy reggel a buszon ülve még sejtésem sem volt, hogy milyen lesz, és abban reménykedtem, hogy majd a boltban bámészkodva megszáll majd az ihlet,( és így is lett), szóval ehhez képest egészen jó és tetszetős lett. Jóóóó, nem egy nagy wasistdas, sok kreatívitás sem kellett hozzá, kézügyesség még annál is kevesebb, de hát a miénk, és szeretjük. Főleg a skacok. Ők is inkább azt, hogy minden nap karácsony lett ezáltal :) Hogy mi mindennel fogom megtölteni, az a távlatokban még rejtély. Az első nap rögtön a csokis szekrényünkhöz nyúltam, és 3 kinder csokit rejtettem bele, tegnap 3 focilabda alakú csokicskát, ma pedig 3 klassz ceruza várt a fiúkra. (starwarsos, anrgybirdsös, és thomasos)

És ha már advent, akkor a szekrény másik oldaláról leszedtem a színes húsvéti nyulakat is :) Nálunk két részre oszlik az év, húsvéttól karácsonyig, és karácsonytól húsvétig. Nagyjából így szoktak lecserélődni az ajtódíszeink is a hímestojásosról a hóemberesre. És ha már a nyulak lekerültek, akkor kikerült az ablakba a világító hóember is, és ma délelőtt groteszk módon 15 fokban és rövidujjúban kiaggattam a teraszra a kinti izzósort is. Közben nézegettem a még mindig virágzó leandereimet. (és még a futómuskálik is épp hogy csak most virágoztak el. ) Na hát így állunk. 

A gyerekek készülnek a Mikulásra. Az oviba holnap megy.  Az iskolába hétfőn, de már holnap is ünnepelnek a koripályán. Az itthoni csomagok szerintem készen vannak. Került bele némi nyalánkság, és egy kis apróság is. Még egy-egy csomag focis kártyán gondolkodom, hogy belekerüljön-e, vagy hagyjam inkább valamelyik ínségesebb naptári napra, még nem tudom. Attól függ, hogy viselkednek a fiúk, lehet, hogy még egy jókora virgácsot is beszerzek holnap a piacon, mert felváltva csapják ki nálam a biztosítékot. Tegnap épp Milán volt a soros, ma tuti Máté lesz megzakkanva. Marci meg hát ugye nonstop feszíti a húrokat. 

Marci munkái a faliújságon. 

Az imént kaptunk egy újabb adag ovis fényképet Marci óvónénijétől, és az egyik könyvtár arról szól, hogy adventi koszorút készítenek a kis Borókások. Ezt olyan nagyon jó látni :)

Erről meg még eszembe jutott az is, ami ugyan már nem adventtel kapcsolatos, hogy Milánék úgy két hete kábé azt csinálták, hogy gilisztákat fogtak be, dobozba tették földdel együtt, és nézték, hogy hogy ássák az alagútjaikat, versenyeztették őket, etették, gondozták őket. Én mondjuk nem nyúlnék egy gilisztához, az tutifix, de Milán azt mondta simán megfogta.  Meg volt még egy szöcskéjük  is. Vagy tücsök? Most nem elbizonytalanodtam, de mindegy is. Tök lelkesek voltak a gyerekek. Délután meg nagy bogaras poszterek voltak kiterítve a csoportban, és azt tanulmányozták. Szóval nem unatkoznak. Sőt.

Fogászaton Milcsivel

Másfél hete az ovis logopédus néni elcsípett a folyosón, és kérdezte, hogy találkozott-e már Milán valamilyen fogorvossal, vagy fogszabályzós szakemberrel, mert ha nem, akkor nem tennénk-e meg, hogy kérünk egy konzultációt egy specialistától, mert Milán állkapcsa nem úgy áll egymáshoz képest, ahogy kellene, és emiatt nagyon döcögősen mennek a s-sz hangok. És csak kíváncsi, hogy mit mond egy fogszabályozós orvos, hogy lehet-e ezen javítani, kell-e, vagy magától is alakul majd a fogváltással együtt, és ha lehet, és kell, akkor mikor. 

Így aztán még aznap rávetettem magamat az internetre, hogy keressek egy olyan gyerekfogászatot, ahol gyerek fogszabályozással is foglalkoznak, és mindezt nagyjából a közelünkben teszik. Nem volt egyszerű dolgom, mert ahol van gyerekfogászat, ott sem feltétlenül foglalkoznak fogszabályzással, vagy csak mondjuk heti 1 nap rendel a fogszabályzós kolléga, hozzá bejutni meg már csak egy másik életben lehet, nagyjából. 

Aztán aki keres, talál, ráakadtam egy helyre, ahol minden volt, fogszabályozás is, ráadásul doktorbácsi, és még időpontot is kaptunk pénteken 11-re. Rögtön le is csaptam rá, pláne, hogy a doktorúr utána két hétig nem rendel, mert konferenciára megy, szóval, most vagy soha. 

Csak két nap múlva derült ki, hogy azon a pénteken a logopédus Éva néninek bemutató órája lesz, őt jönnek a főnökei ellenőrizni, és erre az órára Milánt is vinni akarta. Az óra viszont fél 11-ig tartott. De hogy mindig van valami, hogy ne menjenek simán a dolgok! Sebaj, a googlemaps szerint 26 perc alatt lazán odabékávézunk, úgyhogy odamentem az oviba fél 11 előtt egy kicsivel, és ahogy Milán kilépett az ajtón már toltam rá a váltás ruhát, nadrágcsere, cipőcsere, kabát, és már rohantunk is a megállóba. Pont jött egy villamos, felpattantunk, sima nyúl volt minden, csakhogy ahogy leszálltunk, olyan sokat álltunk a piros lámpánál, hogy elment az orrunk előtt a troli. Milán teljesen odavolt, hogy el fogunk késni. Őt nagyon frusztrálja még a lehetősége is annak, hogy valahová nem érünk oda időben. Nagyon be tud ettől stresszelni. Nem volt idő arra, hogy kivárjuk a 10 perccel későbbi trolit, elindultunk gyalog, majd később futásra váltottunk, mert Milán már majdnem sírt, hogy el fogunk késni, hiába mondtam neki, hogy akkor sincsen semmi baj, nyugi, nem sikerült megnyugtatnom, így hát szaladtunk. 

Pontban 11-kor toppantunk be a rendelő ajtaján. Milánnak nagy kő esett le a szívéről, amikor megnézte az órát, hogy nem késtünk el. Aztán kiderült, hogy simán sétálhattunk is volna, mert volt egy kis csúszás, és még egy 10 percet ücsörögtünk is a finom kanapén. De nem baj, Milán megnyugodott, és ez volt a lényeg. Mire bementünk, addigra a pulzusszámunk is visszaállt a normális tartományba. :)

A doktorbácsi nagyon kedves volt. Elmondtam neki, hogy miért vagyunk itt, rögtön mondta is, hogy valószínű ezzel egyelőre nem fog tudni mit kezdeni, csak megerősíteni a gyanút. Bele is nézett Milán szájába jobbról-balról, és ő is azt mondta, hogy igen, az egyik fogsora szűkebb egy picit, mint kellene, de hogy jól záródjon a fogsora, emiatt az alsó állkapcsa hozzádeformálódott. Azt mondta, hogy majd akkor, amikor már az első metszőklecserélődnek, meg a hátsó 4 hatosok kibújnak, ami olyan 8 éves kora körül lesz majd, akkor helyre tudja ezt billenteni. Van valami kütyü, amit felragasztanak neki a szájpadlására, de mi fogjuk naponta kétszer aktiválni, ez 3-5 hét, aztán még fenn van pár hónapot, hogy tartsa a fogsort, és utána veszik ki. Aztán lehet, hogy kell még valamilyen egyéb kezelés, de az is lehet hogy nem, de ez majd akkor derül ki úgy is. Szóval no para, meg lehet ezt majd oldani. 

A logopédus nénivel még nem tudtam azóta beszélni. Hogy tud-e ezzel az infóval mit kezdeni, és hogy Milánnal ennek fényében s-sz hangok tekintetében tud-e, vagy érdemes-e foglalkozni, hát azt majd megmondja. 

Aztán jövőre Mátét is meg akarom mutatni ennek a bácsinak, hogy rá mit mond. Neki is kicsit ferdén nő az első metszője. Vele már lehet is kezdeni valamit. És inkább most, mint később. 

Milán aznap már nem ment vissza oviba. És mivel tudtam, hogy odafelé rohanás lesz, ezért Marci pénteken ovibanalvós volt, hogy legalább visszafelé ne kelljen rohanni. Így kényelmesen visszatroliztunk, hamburgereztünk, hazasétáltunk. Milán olyan kis fecsegős, olyan jó vele lenni :) 

Délután pedig ezerrel tortát díszítettünk, szombaton tartottuk Máté iskolás haveros buliját. 

 

Kis esti Milánpánik

Fürdés után van már, várja, hogy Máté is elkészüljön, és jöjjön a mese. A kanapén kuporog, és közben filozofálgat:
- Képzeld el, vannak olyan emberek a Földön, akiknek nincs feleségük!
- Igen vannak.  - mondom.
És egyszer csak elkezd pityeregni.
- De Anya, mi lesz, ha nekem sosem lesz feleségem!
- Óóóó, Milán, biztos lesz majd! Ezért pityeregsz?
- Igen. Mert mi van, ha mégsem lesz feleségem, és akkor gyerekeim sem lesznek, meg unokáim sem!

És közben rendes, igazi könnyeket hullatott.... végül sikerült meggyőznöm, hogy ezen még ne aggódjon, messze van az még.