Másfél hete az ovis logopédus néni elcsípett a folyosón, és kérdezte, hogy találkozott-e már Milán valamilyen fogorvossal, vagy fogszabályzós szakemberrel, mert ha nem, akkor nem tennénk-e meg, hogy kérünk egy konzultációt egy specialistától, mert Milán állkapcsa nem úgy áll egymáshoz képest, ahogy kellene, és emiatt nagyon döcögősen mennek a s-sz hangok. És csak kíváncsi, hogy mit mond egy fogszabályozós orvos, hogy lehet-e ezen javítani, kell-e, vagy magától is alakul majd a fogváltással együtt, és ha lehet, és kell, akkor mikor.
Így aztán még aznap rávetettem magamat az internetre, hogy keressek egy olyan gyerekfogászatot, ahol gyerek fogszabályozással is foglalkoznak, és mindezt nagyjából a közelünkben teszik. Nem volt egyszerű dolgom, mert ahol van gyerekfogászat, ott sem feltétlenül foglalkoznak fogszabályzással, vagy csak mondjuk heti 1 nap rendel a fogszabályzós kolléga, hozzá bejutni meg már csak egy másik életben lehet, nagyjából.
Aztán aki keres, talál, ráakadtam egy helyre, ahol minden volt, fogszabályozás is, ráadásul doktorbácsi, és még időpontot is kaptunk pénteken 11-re. Rögtön le is csaptam rá, pláne, hogy a doktorúr utána két hétig nem rendel, mert konferenciára megy, szóval, most vagy soha.
Csak két nap múlva derült ki, hogy azon a pénteken a logopédus Éva néninek bemutató órája lesz, őt jönnek a főnökei ellenőrizni, és erre az órára Milánt is vinni akarta. Az óra viszont fél 11-ig tartott. De hogy mindig van valami, hogy ne menjenek simán a dolgok! Sebaj, a googlemaps szerint 26 perc alatt lazán odabékávézunk, úgyhogy odamentem az oviba fél 11 előtt egy kicsivel, és ahogy Milán kilépett az ajtón már toltam rá a váltás ruhát, nadrágcsere, cipőcsere, kabát, és már rohantunk is a megállóba. Pont jött egy villamos, felpattantunk, sima nyúl volt minden, csakhogy ahogy leszálltunk, olyan sokat álltunk a piros lámpánál, hogy elment az orrunk előtt a troli. Milán teljesen odavolt, hogy el fogunk késni. Őt nagyon frusztrálja még a lehetősége is annak, hogy valahová nem érünk oda időben. Nagyon be tud ettől stresszelni. Nem volt idő arra, hogy kivárjuk a 10 perccel későbbi trolit, elindultunk gyalog, majd később futásra váltottunk, mert Milán már majdnem sírt, hogy el fogunk késni, hiába mondtam neki, hogy akkor sincsen semmi baj, nyugi, nem sikerült megnyugtatnom, így hát szaladtunk.
Pontban 11-kor toppantunk be a rendelő ajtaján. Milánnak nagy kő esett le a szívéről, amikor megnézte az órát, hogy nem késtünk el. Aztán kiderült, hogy simán sétálhattunk is volna, mert volt egy kis csúszás, és még egy 10 percet ücsörögtünk is a finom kanapén. De nem baj, Milán megnyugodott, és ez volt a lényeg. Mire bementünk, addigra a pulzusszámunk is visszaállt a normális tartományba. :)
A doktorbácsi nagyon kedves volt. Elmondtam neki, hogy miért vagyunk itt, rögtön mondta is, hogy valószínű ezzel egyelőre nem fog tudni mit kezdeni, csak megerősíteni a gyanút. Bele is nézett Milán szájába jobbról-balról, és ő is azt mondta, hogy igen, az egyik fogsora szűkebb egy picit, mint kellene, de hogy jól záródjon a fogsora, emiatt az alsó állkapcsa hozzádeformálódott. Azt mondta, hogy majd akkor, amikor már az első metszőklecserélődnek, meg a hátsó 4 hatosok kibújnak, ami olyan 8 éves kora körül lesz majd, akkor helyre tudja ezt billenteni. Van valami kütyü, amit felragasztanak neki a szájpadlására, de mi fogjuk naponta kétszer aktiválni, ez 3-5 hét, aztán még fenn van pár hónapot, hogy tartsa a fogsort, és utána veszik ki. Aztán lehet, hogy kell még valamilyen egyéb kezelés, de az is lehet hogy nem, de ez majd akkor derül ki úgy is. Szóval no para, meg lehet ezt majd oldani.
A logopédus nénivel még nem tudtam azóta beszélni. Hogy tud-e ezzel az infóval mit kezdeni, és hogy Milánnal ennek fényében s-sz hangok tekintetében tud-e, vagy érdemes-e foglalkozni, hát azt majd megmondja.
Aztán jövőre Mátét is meg akarom mutatni ennek a bácsinak, hogy rá mit mond. Neki is kicsit ferdén nő az első metszője. Vele már lehet is kezdeni valamit. És inkább most, mint később.
Milán aznap már nem ment vissza oviba. És mivel tudtam, hogy odafelé rohanás lesz, ezért Marci pénteken ovibanalvós volt, hogy legalább visszafelé ne kelljen rohanni. Így kényelmesen visszatroliztunk, hamburgereztünk, hazasétáltunk. Milán olyan kis fecsegős, olyan jó vele lenni :)
Délután pedig ezerrel tortát díszítettünk, szombaton tartottuk Máté iskolás haveros buliját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése