Milánék Komáromban, Marcis hírek

 Brrr... a világon a legrosszabb szerintem, mint amikor zuhog az eső és mellé még hideg is van. Erre kombinációra nekem nincs felszerelésem. De a gyerekeknek is csak hellyel-közzel. Az a kabátom, ami némileg vízhatlan, abban már fázom, és ugyanez a cipővel is. A gumicsizmám béleletlen, és ilyenkor már hideg, pedig ilyen masszív eső ellen, ami ma reggel is volt, csak az lenne a megoldás. Pedig egész hétre ezt a monszunesőzést jelzik, úgyhogy jobb lesz megszokni. Érlelődik bennem, hogy előveszem a télikabátomat, de ilyenkor még azért nem szoktam, mert akkor februárban már annyira fogom utálni a télikabátot... 

Tök fura, hogy alig egy hete még rövidujjúban voltunk buszokat nézni, most meg a télikabátot fontolgatom... 

Nagy szerencséjük volt Milánéknak a múlt héten, mert kedden, október 6-án, az iskola hagyományai szerint az ötödik osztályosok a komáromi erődben emlékeznek meg a vértanúkról. A múlt kedd volt az utolsó meleg őszies nap, igazi kirándulóidőt kaptak.

A két ötödik osztály utazott csak 1-1 különbuszon. 

Mi még nem voltunk a komáromi erődben, így érdemben nem tudok róla sokat mesélni, de a gyerekeknek nagyon tetszett. Megnézték a kiállításokat, van hadtörténeti-  meg fegyverkiállítás is, ami Milánnak a leginkább tetszett, aztán kívül-belül felfedezték az erődöt, kazamatában voltak, bástyáról néztek ki, szóval minden ami kell,  és egy darabon szakvezetést is kaptak. Milán készített néhány fényképet is, ezek alapján próbáltuk rekonstruálni a napot :-) a képek alapján egészen klassz, mindenre kiterjedő program volt. 

Milán kedvenc képe, a pókháló a sarokban :-) 

Az egész múlt hétvégénk ráment a gyerekek focimeccseire. Szombaton Máté játszott, vasárnap délután pedig Milán. De már jeleztem nekik, hogy részemről ez a hétvége volt az utolsó, amikor hajlandó vagyok a pálya mellett ácsorogni, mert vasránap estére már jól átfagytam. Milán is megnáthásodott, de ő azért, mert képtelen volt alánadrágot felvenni, pedig kétszer is megkértem rá. Most meleg tea és c-vitamin kúrán van, és reméljük, hamar összeszedi magát. 

Marciék napközis tanítónénije covid + volt, ( ennek már 2 hete )de amikor ez kiderült, akkor már egy hete nem dolgozott, úgyhogy az osztályt nem küldték karanténba. Szerencsére senki nem jelezte az osztályból, hogy beteg lenne, Marcinál sem tapasztaltunk semmilyen tünetet, és Kicső néni is visszajött már tegnap, a gyerekek nagy örömére. Azt mondta, nem volt semmi extra... leszámítva a rengeteg macerát amit ez az egész jelent. Kezdve onnan, hogy amikor torokfájással otthon maradt a nagylánya, akkor senkiben fel sem merült, hogy esetleg tesztelni kéne. Az egész hercehurca úgy kezdődött, hogy a férje magánban leteszteltette magát, mert hőemelkedése és rossz közérzete volt. Államilag nem tesztelték le, fel sem merült. A férjének  + lett az  eredménye. Ezen felbuzdulva már csak letesztelték a lányt is, aki egy hete már betegen volt otthon torokfájással, és Kincsőt is, mert ő meg elkezdte nem érezni az ízeket. Mindkettejüknek + lett a tesztje. A kisebbik gyereket pedig le se tesztelték, mert nem volt tünete. ( ez mondjuk vicces) De bizonyára ő is + lett volna, ha már mindenki az volt a családban, csak ő teljesen tünetmentes volt. Kincső néni azt mondta, hogy ennél rosszabbul nem is voltak egyiken sem, szóval a kellemetlenségeket leszámítva ők viszonylag könnyen túlestek rajta. 

Milánéknál, Mátééknál mostanában nincsenek koronás hírek. A tanári gárda is egyben van. 

Annál többet, hogy odafigyelünk magunkra és egymásra, nem tehetünk sokkal többet. 

Busztalálkozó

 Az összes gyerekünk közül Marci az, aki pici kora óta, és még most is nagy rajongója a járműveknek. Az egyik kedvenc játéka volt ( van), a " veszélyes út", amikor sorba rendezi az összes autóját, buszát, kamionját, stb...  amit megtalál hirtelen, és ide-oda tologatja őket félhason fekve a szőnyegen, és közben kommentálja az eseményeket. hogy "micsoda forgalom, már megint egy baleset, óriási a dugó" és ehhez hasonlók. Ha pedig nem történik semmi a veszélyes úton, akkor énekelget, dudorászgat, merthogy szól az autókban a rádió. :-) Bár most már kevesebb ideje és lehetősége van a szőnyegen tologatni, de még máig előtérben vannak az épp aktuális kedvencek. 

Nagy kedvence például a Retrójárműves újsággal együtt kapható régibusz. 

Így amikor a múlt héten szembejött velem egy reklám, hogy az aeroparkban Ikarus-találkozó lesz a hétvégén, akkor felcsillant a szemem, hogy ez Marcinak biztos nagyon bejönne. 

Már csak egy kis sakkozás kellett az idővel, hogy mikor is tudnánk menni, mert vasárnap délelőtt MArcinak Bozsikja volt, meg vasárnapra nem is mondtak olyan jó időt, viszont Máténak is tervben volt egy kirándulás az osztályával, de azt meg csak pénteken fixálták le, hogy pontosan mikor is lesz. 

Végül úgy lett, hogy Máté jófej volt, és beleegyezett, hogy nélküle menjünk buszokat nézni, míg ő kirándul. Az osztályfőnöke szervezett egy kis szombat délutáni csapatépítő kirándulást a Budai-hegyekbe, amin szinte az egész osztály részt vett, és nagyon jól sikerült. ( persze ez csak utólag derült ki, hogy jól érezték magukat :-) ) Olyannyira, hogy a gyerekek állítólag ezen a hétvégén is szívesen mentek volna, de János bácsi leintette őket, hogy nyugi, lesz még ilyen, és most abban maradtak, hogy az őszi szünet előtt még sort kerítenek még egy túrára, kicsit bevállalósabbra is  veszik,  mert most inkább csak olyan bemelegítő sétatúra volt, mert nem tudta még a Tanárúr, hogy mennyit bírnak. 

Szóval Máté oda ment, kiraktuk 1-kor a Széll Kálmán téren, ( nekem Moszkva tér) , onnan felbuszoztak a Normafához, és onnan tettek egy nagyobb kört hegymászással és cukrászdázással fűszerezve. 

Mi pedig átvágtunk a városon és a repülőtér felé mentünk. 

Amikor megérkeztünk, akkor első pillantásra rémesen nagynak tűnt a tömeg, és hosszúnak tűntek a sorok, de aztán egész gyorsan bejutottunk, és a nagy területen szétszóródva már nem volt vészes. 

Az első repülőnél kivártuk  a sort, hogy beülhessenek a fiúk a pilótafülkébe, de utána már nem álltunk be nagyon hosszúnak tűnő sorokba, inkább csak kívülről nézelődtünk. 

Kezdő buszsorfőr

Helikopter pilóta

Közben persze volt egy közepes erősségű és hosszúságú hiszti, hogy vegyünk valamit az ajándékshopban, bármit, csak vegyünk, de aztán valahogy ez lecsengett. 

Aztán közeledett a 4 óra, amikorra egy buszos felvonulás volt hirdetve, és úgy gondoltuk, belefér még az időnkbe, hogy részt vegyünk rajta. Nem volt teljesen egyértelmű, hogy melyik buszok fognak indulni, az újabbak nyilván igen, de nem akaródzott egy piroshetesre felülni, annyit ültünk már azon korábban, hogy ihaj :-) Így egy nem olyan ősrégi, de azért mégsem újba gyorsan beültünk még a nagy roham előtt, hogy legalább ülőhelyünk legyen. Ecserig buszoztunk el, meg vissza, és a legviccesebbek azok az útszéli fotósbolyok voltak :-) 

A végére eléggé elfáradtunk. Bár Milánnak pont addigra sikerült túltennie magát a duzzogásán, hogy nem maradhatott itthon egyedül, de hát így járt :-) 

Gyorsan még bevásároltunk a Lidl-ben, mert másnap sem lett volna ehhez nagyobb kedvünk, és téptünk haza, hogy várjuk Mátét, akik jól meghúzták a kirándulást, és csak este 7-kor értek az Örsre. szerencsére volt hazafelé fuvarja, így nem kellett se érte mennünk, se egyedül hazabumszliznia. 

Vasárnap pedig megint Bozsikon voltunk. Most Marcival. 

A gyülekezőkor még elég hűvös volt, és úúúúgy fújt  a szél, hogy Marcira rá kellett adni Feri kabátját. Csak egy picikét lógott rajta, nem nagyon.😄

Máté az orvosnál

 Tegnap este mentünk Mátéval sportorvoshoz. Szerencsénk volt, leszámítva, hogy napokig telefonáltam időpontért, végül elsőre olyan időpontot kaptunk, ami pont jó volt, nem kellett variálni. Máténak csütörtökön hegedűórája és zenekari próbája is van. Hazajön suliból, tanul, aztán elmegy órára, majd átmegy zenekarra. Negyed 7-kor találkoztunk a zeneiskola előtt, és kényelmesen átértünk a Bethesdába. 

Fura volt, mert emlékszem, hogy legutóbb, amikor az egyesülettel voltunk itt, tehát voltunk vagy 10-15-en is, akkor sorra mindenkit küldtek vissza a regisztrációs pulthoz, merthogy anélkül nem tudnak papírt adni. Most a kutya se kérdezte, kik vagyunk, csak a Covidos papírt kellett kitölteni, de még csak lázmérés sem volt, aztán már mentünk is szomszéd épületbe a sportorvoshoz. Máskor a lakcímkártyától elkezdve a lábméretig mindent kértek. 

Épphogy lepakoltunk, már szinte bent is voltunk, így estefelé nagyon jó volt, mert a váró is üres volt, és minden nagyon jól haladt. A reggeli órákban egy folyosón van a várakozás a vérvételesekkel. 

Az orvos rögtön kiszúrta Máté hegedűtokját, és erről elbeszélgettek kicsit, és mondta az orvos, hogy ha a végén játszik neki valamit, akkor nem kell fizetni a vizsgálatért. Máté kicsit hezitált, hogy kell-e ez még neki hegedűóra és zenekar után este 7-kor... de aztán a doktorbácsi csavart egy kicsit az ajánlaton, és azt mondta, hogy oké, akkor én kifeizetem a díjat, és ha Máté játszik neki valamit, akkor ad neki egy ezrest. ( ennyi a vizsgálati díj). Erre aztán persze, hogy rábólintott :-) 

Úgyhogy vizsgálat után, szépen kipakolta-összerakta a hegedűt, én megfogtam a kottáját, és tök szuperül elhúzott egy darabot. Meg is kapta érte a beígért 1000 ft-ot. :-) 

Úgyhogy megvan az első keresete :-) Rém büszke volt magára :-) Én meg rá. Tényleg szépen játszott. És olyan nagyfiús volt. 

És még a pecsétet is megkapta. 

Tegnapi vicces

 Tegnap délután jövünk Milánnal meg barátjával a trolin hazafelé. Ilyenkor mindig jó a hangulat, úgy kell őket csitítani, hogy kicsit halkabban sztorizzanak. Milán egyébként is olyan hangos újabban megint. 

Szóval jövünk haza az egyházi iskolából, zötyögünk, és Milán fennhangon kiabálja a troli közepén, hogy 

" Anya, te voltál már sztriptízbárban?" Mondom, nem, de nincs is a listámon. A színpadra már öreg vagyok, a nézőtér meg nem vonz annyira :-) 

" Akkor menjünk már egy sztriptízbárba!!!! -folytatja, és ennek különféle verzióját hajtogatja megállás nélkül megállókon keresztül. " Miért nem megyünk sztriptízbárba? Én még sosem voltam sztriptízbárban! stb... " 

Szóval eléggé becsípődött neki a sztriptízbár szó, és minden mondatának a végére odabiggyesztette. 

Itthon, este mesélem, hogy Milán délután tiszta zakkant volt, és miket ordibált a trolin. 

Mire Marci:

- Mi az a sztriptízbár?

- Egy mulató, ahol lányok vetkőznek meg bugyiban táncolnak. - mondjuk neki. 

Erre felcsillan a szeme: - Az jóóóó lehet!!!! 

Óatyaég 🙈🙈🙈🙈🙈 Kemény évek várnak még ránk, úgy érzem. 

Ma reggel Milán kért egy kis aprót a büfébe. Szerdáig nincs ebédje, mert a konyhájukon valami karbantartás van. Szóval mondja, hogy adjak már neki pénzt, hogy mehessen a többiekkel büfézni. 

Adtam neki valamennyit, de hozzátettem, hogy de nem ám a sztriptízbárból kelljen összeszednem délután 😜

- De Anyaaaaa!!!!!

Gyűrjük

Ahhhh.... hogy ezek az esős reggelek mennyire nem hiányoztak...  

Eleve egy kész tortúra minden reggel ruhát könyörögni a fiúkra,de  évszaknak megfelelőt különösen. Ne az a nadrág, nem a cipő, minek pulcsi, minek kabát, esőkabátot biztos nem... Megértem, hogy nehéz a rövidnardágos nyárból rögtön a kabátos-pulóveres őszebe átmenni, nekem is az, de ha egyszer esik az eső, akkor miért gondolják, hogy elindulhatnak esőkabát nélkül??? 

Szeptermber utolsó napjaira el is fáradtunk már ettől az iskolába járástól. Nehéz felkelni, kibújni a takaró alól meg még nehezebb, és még iskoláa meg tanulás, brrr...

Eddig egész jól megúsztuk karanténilag. a nagyoknál volt/ van (?) 1-2 osztály aki valameddig nem járt iskolába, néhány őket tanító tanárt is érintett a karantén, de komolyn megbetegedésről nem szóltak a hírek, mindenki szépen visszatért már azóta a munkába. 

Milánéknál elég kidolgozottnak tűnik a rendszer, amikor nem volt a matektanárjuk, akkor online vezette le az órát az otthonról, és a hiányzóknak is van lehetőségük egy linken keresztül követni az órát otthonról. Mondjuk remélem ez azért nem feltétlenül elvárás, mert ha mondjuk ténylegesen betegség miatt van itthon a gyerek, ( nem feltétlenül korona, hanem csak amolyan sima szokásos), akkor azért nem ültetném le a gép elé matekórázni, hiszen beteg. De egyelőre ez még nem aktuális, szerencsére. Gyűrjük igaziból a sulit. Mondjuk itthon egyelőre csak Mátét látom tanulni... a többieknek valahogy sose kell... 

Mátééknál is hol elmarad egy óra, hol pótolnak valamit, amíg nem veszünk el a visszaküldendő feladatokban, addig ezeknek az ideoda tologatott óráknak a fejbentartását rá bízom, az anomáliákkat meg meg sem próbálom megérteni. 

Ma például ünneplőbe kellett menni, mert ma reggel egyben megemlékeznek a júniusi Trianon évfordulóról, meg az októberi aradi-vértanúkról. Aztán ki tudja mi lesz  még... Majd együtt ünnepeljük a karácsonyt meg a húsvétot is, amikor lesz rá épp kapacitás és lehetőség :-) 

Furcsa egyébként, mert egy-egy hét egész hamar eltelik, mégis úgy érzem, hogy ennek a hónapnak talán sosem lesz vége... Hétköznap az, hogy hárman 3 felé járnak focizi, amiből 2 még nem önjáró, nekem már az éppen elég. Ráadásul a szolfázzsal is volt valmai kavarás, és átrakták a tökjó időpontról egy kevésbé jóra és egy másik suliba. De ezen már nem akadunk fenn... ez már az utolsó szolfézséve Milánnak, ezt már féllábon is... Marci meg nem jelentkezett. 

Igazából Milánnak az egyel nagyobb korosztállyal kéne edzenie, de mivel az u11-be el tudja vinni az edző ( felvesz pár gyereket a suli előtt), és nekünk már csak haza kell hoznunk, ami nagy könnyebbség, az u13-ba pedig egyelőre nincs ilyen lehetőség, és ráadásul az U13-as és az U 9-es edzések ugyanazon a napon vannak, így amíg Feri úgyahogy bejár a munkahelyére, nem tudok két helyen lenni egyszerre... Még szerencse, hogy Máté már szépen viszi a maga kis dolgait, bár a fociedzéseiről, ha van rá mód, akkor jobban szeretem, ha nem egyedül jön haza. Ez az 1-es villamos nekem nagy parám...  azon a vonalon mindig történeik valami. 

Hétvégén hol az egyiknek, hol a másiknak van Bozsik focija. Marci szombat délelőtt szokott menni, Milán vasárnap délután, csak hogy ne unatkozzunk. Szerencsére eddig még jó időjárást fogtunk ki, de nem gondolom, hogy hogy hidegben és esőben is ilyen lelkesen fognak menni, vagy hogy mennek egyáltalán. 

Idén másik 

Máténak csak azért nincs még meccse, mert vele még most csütörökön tudunk menni sportorvoshoz. Túlzás nélkül 120-szor hívtam a megadott számot időpontért a megadott negyed órás időintervallumban 2 napon, mire sikerült végre egy asszisztenst telefonvégre kapni. Nem baj, örülünk, hogy már legalább van időpontunk. :-)

MilánBozsik

 Azt azért még gyorsan  elmesélem, hogy a múlt héten Milán az U13-ban debütált a Bozsikon. 

Most nem a mi kerületünkbe járnak tornára, hanem a 16-ba, de az sem akkora nagy távolság, és legalább egy kis vérfrissítés. Új csapatok, más ellenfelek. És amúgy is imádom a 16. kerületet hangulatos hatalmasfás utcáival és villaházaival. 

Egyetlen szépséghibája volt csak a dolgonak, hogy délután kettőkor volt gyülekező és egészen este 6-ig eltartott a buli, szóval a szombat délutánunknak gyakorlatilag lőttek.De most még nem volt olyan fájdalmas, jó idő volt, mondhatni nyárias hőség, esőben-ködben-hidegben máér kevésbé lesz szórakoztató órákat a pálya szélén ácsorogni. 

Én mondjuk nem voltam ott kezdésre, mert én futva mentem ki, hogy ne érezzem teljesen haszontalannak a délutánt. :-) 

Külön boldogság volt, hogy kereszteztem azt az utcát, ahová még Mátéval jártam terhesgondozásra. Aztán a többiekkel már a szomszédos Uzsokiba raktuk a székhelyünket, praktikussági okokból. 

Szóval itt szaladgáltam kicsit, majd pont egy nagy edzői hegyibeszéd közepére értem oda. Egy csúnyán elbaltázott meccs után voltak a fiúk éppen, és kaptak egy kis fejmosást. Az ezt követő két meccset már szépen hozták is. 

Milán ügyes volt, én persze végig paráztam, hogy túlspirázza és lesz valami baja, de nem lett, sőt még az oklevelet is bezsebelte. Mondjuk tényleg megérdemelte :-) Pláne, hogy minden nézetből ő a legkisebb a csapatban, méretileg is, és korilag is, mivel a 2008-2009-es korosztályba ő már igencsak becsúszó a maga december 30-i születésével. :-) De cuki volt, és lelkes. 

A hétvégén Marcinak is lesz bozsikja. Válozatosság kedvéért vasárnap délelőtt. Csak hogy nehogy unatkozzunk :-) 

Katyvasz

 3. hét szerda, 12-dik nap

Eddig sikerült nyomon követnem, hogy kinek mikor milyen iskolai feladatai vannak... Kicsit át kell billentenem a fejemben a dolgokat, és ráállni az új rendszerre, ami nem csak annyi, mint sima oktatásnál megkérdezem délutén, hogy minden lecke kész van-e, maradt-e még tanulnivaló, nem annyi, mint a tavaszi online oktatásnál, hogy megnéztem a krétában/ classroomban, hogy kinek mi az aktuális feladata aznapra, és akkor csináltuk, hanem ez a kettő együtt vegyítve. 

Ez egyelőre csak a gimnazistákat érinti ez a mindenhonnan jövő feladat, Marciék még szépen elvannak a maguk megszokott rendszerében. Náluk egyelőre még derült ki, hogy lenne fertőzött, alsóban legalábbis, a felsős szintről meg nem nagyon van hírünk. 

Mátééknál eddig 3 osztályban volt részleges vagy teljes karantén, 11-12-dikeseknél. Ez érint néhány tanárt, de Máté osztályát csak annyiban, hogy most az angol tanárjuk van otthon. elkészültek az online tantermek, a tanulcsoportok, ők a Teams-et használják. Ő többé-kevésbé tudja magának intézni a dolgat, bár ezt a teamses felület még nem ismeri, de majdcsak belejön. 

Milánéknál eddig két fertőzéses gyerek volt, az egyik még egész korán kiderült, talán az első iskolai napon, ott csak részleges karantén volt, a másik mostanában derült ki, arról nem is nagyon tudunk többet, de most a héten jónéhány tanár otthonról nyomja, köztük Milán matektanárja is. Ők classroomot használnak Meet-tel, és egyelőre tök homály, hogy mi az elvárás, mert itt is, ott is jönnek feladatok, és egyelőre nem tiszta nekem, hogy akkor aki iskolában van, az megcsinálja órán + tanulóidőben a leckét, és akkor még este 7-kor rá kéne néznem a gyerek classroomjára, hogy jött-e még feladat?

Van egy facebook csoportja az osztálynak, ahová időnként felkerülnek szülőktől kérdések a házikat illetően, de valamiért nem kapok a bejegyzésekről a telefonomra értesítést, hiába van minden jól beállítva... ergo csak akkor látom, hogy írt vki vmit, amikor konkrétan belépek, és rámegyek a csoportra, és sokszor akkor is eltűnnek bejegyzések. Nem tudom, ez az új facebookprofil miatt van-e... 

Ennyi emailcímet meg egyszerűen nem tudok egyszerre figyelemmel tartani, hogy melyikre-mikor-kinek jött esetleg feladat. 

Tudom, elvileg maguknak kéne ezt intézni... de nincs mindegyiknek külön eszköze erre egyelőre. Szóval kicsit elborított minket ez a hibrid oktatás... 

Ráadásul vannak bontott csoportok, és az ilyen-olyan bejegyzésekből nem derül mindig ki, hogy ez most vonatkozik-e ránk vagy sem. Nem ismerem a tanárokat, a szülőket, a gyerekeket, és egy totál katyvasz, amikor olvasom, xy anyukának a bejegyzését xy gyerek matek munkafüzetéről... aztán kiderül, hogy nincs is munkafüzetük, csak vmi oldalt linkelt belőle classroomon a tanár, de a link megnyitásához is kellene vmi regisztráció... mindezt este tízkor, amikor tökvéletlenül ráakadok erre a bejegyzésre. De majdcsak belejövünk, felvesszük a ritmust, mi is :-) Remélhetőleg. 

Még csak csütörtök

 ... de már eléggé laposan kúszunk mindannyian. 

Valahogy úgy alakult, hogy a gyerekeknek is a hét eleje a zsúfoltabb, nem csoda, hogy csütörtökre már egészen elfáradnak. 

Marcinak hétfőn-szerdán van fociedzése, és mivel felsőbb osztályba lépett később kezdődik, mint tavaly, ergo, később is végződik. Bár lehet, hogy lesz még itt egy kis tilitoli, mert az U7-ben egyelőre kevés a gyerek, lehet, hogy lesz valami összevonás, legalábbis a téli időszakban, hogy az öltözők ne legyenek annyira zsufik. Egyelőre nem használnak öltözőt, mindenki edzőruhában jön-megy, de nyilván ez nem tartható majd a téli, vagy az esős hónapokban. 

Milánnak volt már egy oboa órája, és azt mondta, megdícsérte Orsi néni, hogy milyen remek formában van. Pedig nem sok oboaszót hallottunk a nyáron... mondhatni nem zengett az oboaszótól az utca, szerintem egyszer sem fújta meg a hangszert. Úgyhogy nagy volt az öröm, hogy a nyáron annyit nőtt a keze, hogy már a C-t is le tudja fogni :-) Új távlatok nyílnak így a zenélésben :-) 

A szerda esti szolfézson azért kellett egy kicsit nyafogni... de ez már az utolsó szolfézsos éve, ezzel presszúrázom, ezt már igazán ki lehet bírni, aztán tavasszal alapvizsga, és huss... 

Az iskola meg egyelőre tetszik neki, bár hétfőn ki volt borulva, hogy 3 oldalnyi angol házit kaptak :-) Állítása szerint még életében nem volt 3 oldalas angol házija! :-) De a leckét még mindig megírja a szünetben, a tanulnivalót meg megtanulja a tanulóidőben, úgyhogy itthon tanulni még nem láttam. 

Máténak összevissza van focija, úgyhogy akkor megy, amikor tud, ezt már elengedtem... Szerdán-csütörtökön hegedűórája van, csütörtökön zenekar is. A zenekaron most még mindig nincs összjáték, csak szólampróba, de legalább valami, a tavaszi semmihez képest. 

És már megint nagyobb hegedűre kell cserélni a meglévőt! Áhhh... alig használta ezt a mostanit. Mondom, hogy úgy nő, mint a gomba. :-)

A héten két szülőit is végigültem. Mindekettőről este nyolckor dőltem haza. 

A járványügyi előírásokról mindenhol sok szó esett, mert a hiányzások mikéntje, és az igazolások, meg egyebek senkinek nem világosak. De majdcsak belerázódunk ebbe is. 

Máté iskolája amúgy nagyon rugalmasan kezeli ezt, mert azt mondják, hogy ha nincs jól a gyerek, vagy bármi van, akkor még ha nem is megy orvoshoz, maradjon inkább otthon, pihenjen pár napot, csak jelezzük az iskola felé és ők automatikusan igazoltnak tekintik a hiányzását. 

Máté osztályfőnöke egy fiatal pasi. Úgy fiatal, hogy korunkbeli :-) Nagyon szimpatikus, és lelkiismeretes, történelmet tanít nekik. De az egész iskolai légkör olyan nyugis, olyan gyerekközpontú és tényleg nagyon családias,  nem nagy az épület, mindenki ismer mindenkit.  Az igazgatóúr is végtelenül türelmes hangú, és a nyugodtság árad belőle. Szerintem klassz helyen lesz itt Máté. 

A legrosszabb az egész tanévben ez a bizonytalanság, hogy nem tudni, mi meddig tart, mi  van érvényben, és lesz-e normális oktatás még egyszer valaha. Most minden fakultációt, szakkört, és sportfoglalkozást lemondtak, az osztálykeveredések elkerülése miatt. Bár tényleg nem értem, hogy egy iskolán kívüli egyesületben sportolás, ahová mindenhonnan járnak az egész városból, miért kevésbé fertőzésveszélyes, mint iskolán belül megtartani egy kosáredzést, vagy bármit... vagy egy szolfézsóra miért működhet, ha a matekszakkör meg nem, de nem is kell ezt nekem érteni, nem is akarom már, csak fura, no. Vagy miért nem lehet osztálykirándulni a hegyekbe? De  a szalagavató elhalasztását sem értem, hiszen nem rosszabb az, mint egy focimeccs... ugyanúgy ülnek az emberek a nézőtéren, míg középen van valami előadás... 

Marciék szülőijén is sokminden elhangzott, de talán a legfontosabb, hogy MArika néni nagyon optimista, és azt mondja, hogy nagyon izgult, hogy milyen állapotban leszek a gyerekek, de sokkal lelkesebbek és ügyesebbek, mint azt remélni merte. Persze érződik rajtuk az a fél év kihagyás, de az is, hogy azért volt itthon velük foglalkozva, és nem teljesen új az amiről beszélnek, csak kicsit rutintalanabbak. De ha kapnának most néhány hónapot együtt dolgozásra, akkor nem lesz probléma. Írásból vannak a legjobban elmaradva, abból az első félévre több órát is osztott emiatt, de az olvasással pl. nagyon szépen állnak, és matekból sincs gond. 

És hát imádnak ott lenni, együtt lenni, együtt játszani, nagyon kellett már nekik az iskolába járás. Marci nem is nagyon akar délután hazajönni. Mindig nagy játékban vannak az udvaron. És  hát olyan cukik :-) 

Első hét pipa

 Meglepően jól vettük az első hetet. Igaz, a zenesulis különórák még majd csak a héten kezdődnek, de az edzéseket elkezdték a fiúk. 

A reggelek többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlanak, a kicsiknek nem probléma annyira a korán kelés, Máténak meg vannak üres első órái, így ő is egyben átvészelte a hetet. 

Amiatt, hogy Máté órái rém sokáig tartanak, szerintem, de lehet, hogy csak nem vagyok még hozzászokva..., na emiatt még van bennem para bőven. Nem tudom, hogy fog kinézni a napja, mikor jut idő érdemi tanulásra, meg ilyenek. Az órarendje kedd óta már változott egyszer, és még azt mondja fog is. Állítólag még várnak valami tanárra, aki még nem kezdett el dolgozni, de már alkalmazásban van, ( lehet, hogy karanténban van????) talán Mátéékat nem is tanítja vagy ki tudja... és ha jön, akkor még hozzáigazítják majd az órarendeket. Azon kívül, amit Máté mond, nem tudunk egyelőre semmit. Szerdán lesz szülői. Remélem megtartják, és találkozhatunk legalább az ofővel. 

Milán borzasztó lelkesen jár iskolába, már minden bemutatkozó körön túl vannak. Az iskola minden diáknak generált saját emailcímet, és a tanárok már készítik a classroom csoportokat, felkészülve minden eshetőségre. Ami teljesen korrekt. Így hátha zökkenőmentesebb lesz az átállás, amennyiben erre szükség lesz. Reméljük minél később. 

A héten már kezdődnek az oboa órái is, ezt viszonylag könnyen sikerült egyeztetni az iskola udvarán, az általunk kiszemelt időpontra nem fájt senkinek sem a foga. 

Máté hegedűórája már keményebb dió volt, ott futottunk néhány kört emailben és messengeren, és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy az a végső verzió, amiben most maradtunk, figyelembe véve , hogy az órarend még mindig nem 100%. Áááááhhhhh....Mindegy, minden napnak a maga baja, egyelőre a hétre megvagyunk. 

Am úgy meg tök gáz, hogy a Nagyok már csak ebédet kapnak. Annyi uzsonnát kell csomagolnom nekik, hogy a konyhapult úgy náz ki reggelente, mintha cateringet üzemeltetnénk. És még így is örökké éhesek... brrr.... 

Marci irtó cuki. Élvezi a kis barátait. Egyelőre ismételnek, és meglepő módon egészen szép betűket kanyarított a munkafüzetébe. :-) 

Holnap náluk is lesz szülői, kíváncsi avgyok, hogy Marika néninek van-e valami akcióterve, hogy behozzuk a fél éves anyagot, plusz hozzávegyünk a mostanit. 

Hát majdcsak lesz valahogy. Én egyelőre felváltva parázom hol az egyik miatt, hol a másik miatt. Hogy a hetedik azért kemény év, hogy a második sem kutya, pláne úgy, hogy gyakorlatilag az elsőt sem járták ki, és hogy Milánka is megtalálja a helyét, és hogy az iskola is beváltsa a reményeinket. Sok még a kérdőjel. De csináljuk, amit mondanak, a legjobb tudásunk szerint, aztán reméljük a legjobbakat! 

Megkezdődött!

Mindenféleképpen egy rendhagyó iskolakezdésen vagyunk túl! 

Első nap az iskolában! 

Teljesen új életérzés volt. 

Az, hogy szülőmentes volt minden iskolában a tanévnyitó, az nagy könnyebbség volt, márcsak lélektanulag is, hogy nem volt késztetésem, hogy mondjuk végigálljam Milán évnyitó istentiszteletét meghatódva, hogy milyen nagy lett :-) 

Ehelyett volt hosszú sorbanállás az iskolakapuk előtt, mire minden gyereket lefertőtlenítettek. 

Tegnap még mindenki hazajött viszonylag korán, csak pár osztályfőnöki óra volt. 

Kicsit még minden olyan káoszos. A széthúzott ebéd miatt Marcinak a korábbi 16 óra helyett 16.30-ig van tanulóideje a suliban. Ez nekem mondjuk jó, mert így Milánt simán be tudom gyűjteni előtte, és együtt megyünk MArcikáért. Leszámítva, ha nincs focija, oboája. 

Az oboa még nem tudjuk mikor lesz, de Milán órarendje nem annyira feszített. Egyelőre. 

Máténak totál szívás szerintem az órarendje, bár még azt mondják ez még nem a végleges, de ezzel meg nehéz íígy tervezni, hogy párnaponta másikat kap... 

Ők eleve 8.15-re járnak. Aztán ehhez hozzájön, hogy 3-szor a héten nincs első órája. Azaz csak 9.15-re megy. Ellenben ott van 3-ig. És ez a reggeli teszetosza másfél óra annyira hiányzik a délutánjából. Akár tanulnia kellene, akár hegedülnie, azt nem reggel fél 8-tól fél9-ig fogja csinálni.... Így viszont nagyon necces, hogy mikor tud úgy hegedűórára menni, hogy ne egy nagy katyvasz legyen a napja, és legyen még ideje sportra is, és tanulásra is. De majd biztos kialakul, meg majd megszokjuk, csak egyelőre ez még annyira átláthatatlan. 

Marci egyelőre sima liba. Bár ő is átkerült nagyobb korcsoportba, és így kásőbb kezdődik az edzése, így neki is van egy nagyobb luk a suli vége és az edzés előtt, de majd valahogy áthidaljuk. 

Amúgy meg olyan érzésem van, mintha minden iskola csak kapálódzna a víz tetején. Nyilván megvannak az előírások, amiket továbbítottak, és igyekeznek betartani, igyekszünk betartani, de mind olyan vergődés szagú. Mert jól hangzik az, hogy a gyereken kívül nem mehet be senki az épületbe. Csak járnak ám oda máshonnan fejlesztésre, zeneórára, edzésekre egyéb gyerekek, akik más iskolába járnak, ergo más közösségben vannak, és délutánra ez már mindegy? Csak délelőtt nem találkozhat egyik osztály a másikkal, délután szolfézson meg fociedzésen meg igen? 

És akkor még mindig ott vannak a szülők... 

Ha a gazdaságissal van dolgod, nem mehetsz be, ha az oszt.főnökkel, nem mehetsz be, ha le kell adnod egy papírt nem mehetsz be. elvileg. Aztán persze mindig ott van, na jó, de akkor gyorsan, és csak oda, és máshová nem, sattarasattara... És akkor meg már ott ette meg a fene az egészet... persze én is szívom a fogam, hogy mi lesz télen, ha engem sem engednek be Milán oboaórájára, és kint kell megvárnom esőben/hóban/fagyban? Vagy nem mehetek be edzés után rádobni Marcira a ruháját? És a Marcinál sokkal kisebbek szülei sem? 

Szóval eléggé kacifántos. 

Maszkot csak a közös helyiségekben kell hordaniuk, folyosó, wc, ilyesmi, az osztályteremben nem kötelező. Szerencsére. 

Én tegnap végigültem egy 2 órás szülői értekezletet maszkban, 31 szülőtársammal és 2 pedagógussal együtt egy nyitott ablaknál is levegőtlen osztályteremben. De az első órában már azt éreztem ott fogok elaludni, a végére meg konkrétan szédelegtem. 

Na de a lényeg, hogy nekivágtunk! Elkezdtük! És még kicsit lelkesedtünk is mindannyian. A fiúk is. Még ha nem is mondták ezt így ki, de látszott, hogy örömmel, és ágálás nélkül keltek reggel, és mentek. Délután pedig mindegyiket mosolygósan, jókedvűen kaptam vissza. 

Máté nem túl bőbeszédű, egyelőre azt tudjuk, hogy jó a suli, az osztálytársak is jók, és jövő szerdán lesz szülői, elvileg személyes. 

Milán pedig ragyog a kis pajtásaival :-) 

Marci meg nagyon nagyfiúsan veszi a másodikat. Félvállra dobott táskával, vagányan. 

Reggel, bár eléggé rohanós volt, mert nem vagyunk még képben. hogy pontosan mennyi időt is vesz igénybe az utazás, de azért sebtiben lefotóztam őket. 

Arra, hogy az új szép ajtó elé álljanak, hallani sem akartak. Itt szoktuk, és kész. :-) Én meg abban az órában nem vitatkoztam velük. 

A tavalyival összevetve Máté szinte egy fejjel nagyobb, Milán és Marci pedig olyan 10 centiket kb.  De pont annyival kellett nekik nagyobb ruha is. Egy számot a karantén alatt simán átnőttek pizsialsóban :-) 

Marci reggel

Kisgimnazisták délután