Busztalálkozó

 Az összes gyerekünk közül Marci az, aki pici kora óta, és még most is nagy rajongója a járműveknek. Az egyik kedvenc játéka volt ( van), a " veszélyes út", amikor sorba rendezi az összes autóját, buszát, kamionját, stb...  amit megtalál hirtelen, és ide-oda tologatja őket félhason fekve a szőnyegen, és közben kommentálja az eseményeket. hogy "micsoda forgalom, már megint egy baleset, óriási a dugó" és ehhez hasonlók. Ha pedig nem történik semmi a veszélyes úton, akkor énekelget, dudorászgat, merthogy szól az autókban a rádió. :-) Bár most már kevesebb ideje és lehetősége van a szőnyegen tologatni, de még máig előtérben vannak az épp aktuális kedvencek. 

Nagy kedvence például a Retrójárműves újsággal együtt kapható régibusz. 

Így amikor a múlt héten szembejött velem egy reklám, hogy az aeroparkban Ikarus-találkozó lesz a hétvégén, akkor felcsillant a szemem, hogy ez Marcinak biztos nagyon bejönne. 

Már csak egy kis sakkozás kellett az idővel, hogy mikor is tudnánk menni, mert vasárnap délelőtt MArcinak Bozsikja volt, meg vasárnapra nem is mondtak olyan jó időt, viszont Máténak is tervben volt egy kirándulás az osztályával, de azt meg csak pénteken fixálták le, hogy pontosan mikor is lesz. 

Végül úgy lett, hogy Máté jófej volt, és beleegyezett, hogy nélküle menjünk buszokat nézni, míg ő kirándul. Az osztályfőnöke szervezett egy kis szombat délutáni csapatépítő kirándulást a Budai-hegyekbe, amin szinte az egész osztály részt vett, és nagyon jól sikerült. ( persze ez csak utólag derült ki, hogy jól érezték magukat :-) ) Olyannyira, hogy a gyerekek állítólag ezen a hétvégén is szívesen mentek volna, de János bácsi leintette őket, hogy nyugi, lesz még ilyen, és most abban maradtak, hogy az őszi szünet előtt még sort kerítenek még egy túrára, kicsit bevállalósabbra is  veszik,  mert most inkább csak olyan bemelegítő sétatúra volt, mert nem tudta még a Tanárúr, hogy mennyit bírnak. 

Szóval Máté oda ment, kiraktuk 1-kor a Széll Kálmán téren, ( nekem Moszkva tér) , onnan felbuszoztak a Normafához, és onnan tettek egy nagyobb kört hegymászással és cukrászdázással fűszerezve. 

Mi pedig átvágtunk a városon és a repülőtér felé mentünk. 

Amikor megérkeztünk, akkor első pillantásra rémesen nagynak tűnt a tömeg, és hosszúnak tűntek a sorok, de aztán egész gyorsan bejutottunk, és a nagy területen szétszóródva már nem volt vészes. 

Az első repülőnél kivártuk  a sort, hogy beülhessenek a fiúk a pilótafülkébe, de utána már nem álltunk be nagyon hosszúnak tűnő sorokba, inkább csak kívülről nézelődtünk. 

Kezdő buszsorfőr

Helikopter pilóta

Közben persze volt egy közepes erősségű és hosszúságú hiszti, hogy vegyünk valamit az ajándékshopban, bármit, csak vegyünk, de aztán valahogy ez lecsengett. 

Aztán közeledett a 4 óra, amikorra egy buszos felvonulás volt hirdetve, és úgy gondoltuk, belefér még az időnkbe, hogy részt vegyünk rajta. Nem volt teljesen egyértelmű, hogy melyik buszok fognak indulni, az újabbak nyilván igen, de nem akaródzott egy piroshetesre felülni, annyit ültünk már azon korábban, hogy ihaj :-) Így egy nem olyan ősrégi, de azért mégsem újba gyorsan beültünk még a nagy roham előtt, hogy legalább ülőhelyünk legyen. Ecserig buszoztunk el, meg vissza, és a legviccesebbek azok az útszéli fotósbolyok voltak :-) 

A végére eléggé elfáradtunk. Bár Milánnak pont addigra sikerült túltennie magát a duzzogásán, hogy nem maradhatott itthon egyedül, de hát így járt :-) 

Gyorsan még bevásároltunk a Lidl-ben, mert másnap sem lett volna ehhez nagyobb kedvünk, és téptünk haza, hogy várjuk Mátét, akik jól meghúzták a kirándulást, és csak este 7-kor értek az Örsre. szerencsére volt hazafelé fuvarja, így nem kellett se érte mennünk, se egyedül hazabumszliznia. 

Vasárnap pedig megint Bozsikon voltunk. Most Marcival. 

A gyülekezőkor még elég hűvös volt, és úúúúgy fújt  a szél, hogy Marcira rá kellett adni Feri kabátját. Csak egy picikét lógott rajta, nem nagyon.😄