2020. október 20., kedd

Mátéval a Zeneakadémián

 A múlt héten valamelyik nap küldött egy üzit Máté hegedűtanára, hogy van néhány jegye a szombati előadásukra a zeneakadémián, és hogy szerinte jó kis műsor lesz, bár ő nyilván elfogult.

Mindig szoktam kapni hírlevelet a zeneiskolából, az épp aktuális fellépésekről, koncertekről, de bevallom, hogy hírlevélolvasásban nem igazán vagyok jó, többnyire csak továbblépek rajtuk... Szóval tudtam, hogy lesz valami hepöning a hétvégén, csak nem tudtam, hogy pontosan mi. 

Máté aznap pont volt hegedűórán, és úgy jött, haza, hogy húúú, Feri bácsi azt mondta, nagyon jó lesz, szeretne menni. Így hát kértünk 2 jegyet, és szombat este a Zeneakadémiára mentünk Mátéval kettesben. 

Az előadás első felében Weiner Leó: Toldi-ját játszották, úgy, hogy közben kivetítőn követni lehetett a szöveget is. Az, hogy ezideáig nem is hallottam még arról, hogy a Toldiról íródott  egy ilyen zenemű, az az én műveletlenségem, de most már tudjuk, és meleg szívvel ajánljuk is, mert tényleg nagyon érdekesen és jól van megkomponálva. 

Én mindig attól félek, hogy egy ilyen komolyzenei mű, ha pl. túl hosszú, akkor nem tudja kellően lekötni a figyelmem, mert nagyjából semennyire nem értek a zenéhez, úgyhogy az, hogy azokat a nüansznyi finomságokat kiszúrjam éstékelni tudjam, az eléggé messze áll tőlem. Bár, mióta Máté hegedül azért érzem és látom ám már én is, hogy ami csak egyszerű vonóhuzogatásnak tűnik, ahhoz azért elég sok gyakorlás, és rendkívül nagy precizitás kell, hogy az ne legyen semmennyire sem hamis. 

Szerencsére a Toldi egyáltalán nem volt unalmas. Sőt, mivel a szöveget is követni tudtuk, ezért én a harcos jelenteknél úgy izgultam, mintha filmen néznénk. :-) 


A második részben valami Bartókot játszottak. Ami nyilván megintcsak parádés volt. 



Máté azt mondta, hogy ő szívesen hallgatta volna még, miért lett vége ilyen korán :-) Kell-e ennél nagyobb dícséret? Mondtam neki, hogy majd szerdán mondja ezt el Feri bácsinak is, biztos örülni fog neki. 

Amúgy meg. Mindenki maszkban volt, a nézők és a zenészek is. De szomorú volt látni, hogy kb. fél házzal zajlott a koncert. :-( 

Néhány hete voltunk a barátnőmmel a Vígszínházban, a tavaszi jegyünket pótolták most októberben, és ahhoz képest, hogy a Vígbe mennyire nehezen lehet jegyeket szerezni, hogy még februárban, amikor megvettük az áprilisi jegyeket, akkor úgy kellett sakkozni, hogy melyik nap menjünk, hogy jó helyre szóljanak a jegyeink, most a pótnapon azért elég sok hézag  volt a nézőtéren ott is. Szóval nem túl rózsás a helyzet semmilyen fronton. 



A büfében Legóból ki van rakva az előadóterem. 



8 megjegyzés:

  1. Azok szoktam röhögni (kínomban), hogy zenei műveltségem nagy részét Réka zene tanulmányainak köszönhetem, így egyáltalán Werner Leó ismeretét is.... Mondjuk, a Toldiról én is lemaradtam, de a Rókatánc hatalmas kedvenc.

    Nagyon klassz lehetett ez a Zeneakadémiás kirucc!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Igen, mondta is a felvezetőben a karmester, hogy Weiner Leó méltatlanul ismeretlen még a zenében jártasabbak körében is, és ők is csupán a Rókatánccal azonosítják.

      Törlés
  2. Erről a zenéről újabban a Mindenki film jut eszembe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Mindenki? Miért? Én csak a Bodzavirágra emlékszem belőle.

      Törlés
    2. Tényleg, a csajok is imádják benne! :)

      Törlés
  3. Hú, de jó lehetett :) !!!
    Mi mostanában óvatosak vagyunk, sajnos semmi ilyen helyre nem megyünk, de nem is vágyódunk a vírushelyzet miatt... Bár egy ilyet biztos mi sem hagytunk volna ki :) ....

    VálaszTörlés
  4. A Mindenkiben szól a Rókatánc, amikor a két lány zenét hallgat. Mi is voltunk a Pesti színházban(A nyugat császára),foghíjas nézőtér volt.

    VálaszTörlés