Milán mostanában úton-útfélen elejt valami vicceset. Biztos máskor is így van ez, csak akkor kevésbé vagyok rá nyitott és nem veszem észre. A hétvégén is megörvendeztetett néhány aranyköpéssel, amit gyorsan le is írok, nehogy aztán elfelejtsem.
A kocsibeállón bringázott lefelé, és persze elesett. Beütötte a könyökét. Halálos sérülés volt. (még csak le sem horzsolódott). Beragasztottuk, és a nap további részében folyton téma volt, hogy mi van az ő könyökével.
Sopánkodik:
- Se kinyújtani, se benyújtani nem tudom!!!!
Megsértődik, mert nem ülhet fel egy mini körhintára egy fél vagyonért.
Fenyeget:
- Ha nem ülhetek fel a körhintára, akkor nem fogok fagyit enni!
Induláskor szandált akar venni. Nem hagyom.
- Jó, akkor nem vagy az anyukám!- mondja nagy duzzogva
Bevásárláskor nem kapnak a pékségrészlegről semmit. Bevallom, elfelejtettem, de egyébként sem volt indokolt, mert éppen vacsora előtt voltunk, meg aznap már volt fagyi is, meg süti is. De ez csak a pénztárnál derült ki. Mármint, hogy nem vettem nekik semmit.
Milán balhézik. Még a kocsinál is fújja, hogy ez így nem ér, mert mindig szoktunk venni, és ez így nem igazságos. ( Marci kapott egy kiflit, de neki az volt a vacsorája.)
Újabb fenyegetés:
- Akkor majd legközelebb nem jövök veletek a boltba!
Majd kicsit továbbgondolta:
- Jó, akkor majd máskor egyedül jövök bevásárolni, és akkor majd azt veszek magamnak, amit akarok!
Ma reggel. Ingben akar menni oviba, és ragaszkodik ahhoz, hogy ő egyedül gombolja be. Nem hagyja, hogy segítsek, pedig időre-időre felajánlom neki a segítségemet, mert látom, hogy nemigen boldogul.
- Nem kell segíteni, már fárad a gomb!
Este lefekvéskor simogatni kell a hátát, pocakját, buksiját, mikor hol. Mikor megáll a kezem, rám szól:
- Simogass már! Azért van a kezed, hogy simogasd vele a hátamat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése