2014. március 12., szerda

Ötödik suliváró utáni elhatározás

Na és akkor... a múlt hét pénteken ötödjére is átléptük Mátéval az iskola kapuját. A negyedik alkalom után Mátét elkapta az iskolás gépszíj, és minden nap kérdezte, hogy ma megyünk-e az iskolába, és amikor mondtam, hogy nem, mert csak egyszer van egy hónapban ilyen foglalkozás, akkor meg duzzogott, hogy ez nem igazság. Megnyugtattam, hogy ne féljen, amikor már iskolás lesz, akkor mehet majd minden nap, és húúúú az milyen klassz lesz! 
A nagy lelkesedésben viszont majdnem elfelejtettük az e havi délutánt, de végül nem. 
Szóval péntek délután a csöpörgő esőben baktattunk Mátéval a suli felé, ahol ismerősként köszöntöttek minket, mosolyogva, kedvesen, és Máté is már kicsit bátrabban közlekedett, és szólalt meg, amikor kérdezték. 
Rajtunk kívül volt még néhány visszatérő arc, régi és új ismerősök, és megint csak azon morfondíroztam, hogy ha mindenki, aki itt megjelent az elmúlt hónapokban egyszer is, az ide jönne valóban, (és akár jöhet is ide, mert ide körzetesek), akkor milyen tuti kis banda jönne itt össze mindhárom osztályban, a régi rossz hírek dacára és ellenére. Az elmúlt pár hónapban rengeteg emberrel beszélgettem az iskoláról, ismerősökkel, félismerősökkel, tulajdonképpen bárkivel, akinek van és volt kézzelfogható tapasztalata, és javarészt nagyon elismerő és számomra megnyugtató véleményeket hallottam. Legalábbis az alsó tagozatról, ami minket egyelőre foglalkoztat és érdekel. Hogy mi lesz 4 év múlva, azon majd gondolkodunk akkor.

No de.. suliváró. Megint csak a jól bevált 3 csoportra osztás volt. A bábos K. nénivel egy színpompás tavaszváró százlábút készítettek a gyerekek papírból. A másik csoportban angolul tanultak számolni 6-ig, interaktív táblával. Az angol tanítás egyébként csoportbontásban megy már a kezdetektől. A többi tárgyból nincs fizikai értelemben vett bontás, osztályon belül oldják meg a differenciált feladatmegoldást, ha szükséges.
A harmadik csoport pedig A. nénivel egy éneklős- zenélős-színdarabos foglalkozáson vett részt. Először szavak nélkül, mimikával kellett elmutogatniuk érzéseket, és parancsszavakat, pl. hogy mutatod meg, hogy menj ki, gyere be, éhes vagyok, álmos vagyok, ilyesmik. Aztán mindenki választott magának valamilyen hangszert, és közösen énekeltek, majd eljátszották az iciripiciri mesét. Máté a házikó szerepét választotta. :)

A foglalkozás végén, amíg a gyerekek uzsonnáztak sikerült elcsípnem A. nénit pár szóra. Kíváncsi voltam a véleményére, hogy ha Máté alapvetően nem egy nagy szereplő, és inkább a csendesebb, visszahúzódóbb típus, amikor ki kell állni, akkor való-e neki ez a színjátszókörös osztály, vagy inkább gondolkodjunk másban. A. néni azt mondta, hogy naná, hogy való neki, sőt... pont neki való, hiszen az egész színjátszásosdi lényege, és értelme, hogy a gyerekek kinyíljanak, hogy meg merjenek szólalni, véleményt merjenek és tudjanak alkotni eleinte szerepek mögé bújva, majd később spontán önmaguk is. Nagyon kedves volt, és bár eleinte nem volt annyira szimpatikus, valahogy a mosolygóssága, a lelkesedése a tanítás, a gyerekek iránt nagyon vonzóvá tette. Olvastam az iskola honlapján a "hitvallását", amiben azt írja, (nem pont így), hogy az a célja, hogy a gyerekek szeressenek tanulni, érdekelje őket a világ, hogy játékosan, játékokon keresztül fedezzék fel, hogy az élet mennyire fantasztikusan sokszínű és izgalmas, és hogy tanulni jó, tudni pedig még jobb!

Úgyhogy most végre megszületett az elhatározás, hogy első sorban A. nénihez szeretnénk bekerülni. Reméljük, az hogy körzetesek vagyunk, és hogy valamennyire már ismer minket számítani fog egy kicsit akkor, ha rangsort kell állítani. Márpedig eléggé úgy fest, hogy a kezdeti nagy ellenérzéseket sokmindenkiben sikerült az iskolának lerombolnia, mert sokaktól hallom, hogy igen, ezt a sulit nézték ki, és most már körzeten kívüli érdeklődők is vannak. Végül még átesünk a ló túloldarára, hogy a biztosnak hitt felvételünk nem is lesz olyan biztos... A legfrissebb kerületi közgyűlési határozat szerint 90 helyre 180 körzetes gyerek van, és bár megjegyzésként szerepel, hogy ebből a körzetből szoktak leginkább átjelentkezni, és másik iskolába menni, de ezek akkor is nagyon durva számok. Elvileg a kerületben mindenkinek tudnak iskolai férőhelyet biztosítani. De nagyon nem lenne jó a kerület túlfelére hordani naponta Mátét, mert ott van hely. Az pesti viszonylatban csúcsidőben legalább egy fél óra bkv-zás, és még jó ha nem kell átszállni, plussz még gyaloglás. Szóval remélem, hogy minket ez a veszély nem fog fenyegetni.

Szombaton volt egy másik, korábban potenciális, körzeten kívüli iskola ismerkedő napja, ahová némi tanakodás után már el sem mentünk Mátéval. Úgy gondoltuk, hogy még egy iskola megnézése már nem segítene a döntésben. A misulinkkal már tényleg megbarátkoztunk, Máté is kötődik hozzá, és igazából meg is vagyunk elégedve. Szóval kár lett volna még magunkat és Mátét összezavarni.
Kész, döntöttünk, és most már csak remélem hogy úgy alakulnak majd a dolgok, ahogy szeretnénk, abban pedig nagyon bízom, hogy jól döntöttünk. Hát izgalmas időszaknak nézünk  elébe!

6 megjegyzés:

  1. Drukkolok Nektek! :) Izgalmas volt végig követni ezeket a felkészüléseket, elég vegyes érzésekkel gondolok arra, hogy jövőre Ferike is választás elé kerül, és szintén nagyon szeretném, ha matekos irányba mehetne, a körzetis iskolába. Meggyőztél arról, hogy érdemes majd Őt is elvinni ezekre a foglalkozásokra :) A kétszeres igény nagyon ledöbbentett, és tényleg szomorú lenne, ha mégse odakerülne Máté, de azt gondolom, hogy biztosan figyelembe veszik a lakhelyét, vagyis, hogy közelebb van ehhez az iskolához. Aztán meg fellebezni is lehet, ha mégse. De úgyis odamegy és puktum :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindenképpen érdemes elmenni az iskolás rendezvényekre, hiszen ezek értünk, és a gyerekekért vannak.
      Nem biztos, hogy ez a legközelebbi iskola, van egy másik, ami lehet, hogy közelebb lenne, nem tudom, de ez a körzetes iskolánk. Egészen eddig fel sem merült bennem, hogy esetleg ide is lehet túljelentkezés, írtam korábban, és többször is, hogy nem ez a környéken a legpreferáltabb suli, de úgy látszik, hogy az idei elsős tanítónénis felhozatal, és az iskola próbálkozásai, hogy a meggyőzzék a szülőket a kialakult rossz kép ellenkezőjéről sikeres volt.
      Egyelőre azt gondolom, hogy ha nem is kerül be A. nénihez, a másik két tanítónénivel sem fogunk rosszul járni.
      Hát majd meglátjuk.

      Törlés
  2. 180-an 90 helyre??Ez nagggyon durva. Nálunk ilyen arányú túljelentkezés nincs, remélem, nem is lesz. És hogy döntik el 180 körzetesből, ki a befutó? Hiszen körzetest elvileg kötelesek felvenni. Jelentkezési sorrend dönt? Vagy egyszerűen átirányítanak másik suliba?
    Nagyjából egyszerre döntöttünk, úgy látom. :) Vagyis én még vergődni fogok egy darabig bizonyosan döntés után is, de az már más téma. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy ténylegesen hányan fognak jelentkezni, azt nem tudni. De lakcímkártya szerint 180 iskolaköteles gyerek tartozik ide idén.Ebből biztos valamennyi átjelentkezős lesz végül, meg valahányan elmennek kéttannyelvűbe, esetleg már eleve másik távolabbi, speciális vagy egyházi sulival próbálkoznak. Szóval valamennyivel biztos kevesebben lesznek végül.
      Jelentkezési sorrend elvileg nem dönthet. Más iskolákban már évek óta bevett szokás, hogy ha több a körzetes, mint a hely, hogy ilyenkor sorsot húznak. Aki nem kerül be, azt elirányítják másik iskolába, tetszik, nem tetszik.

      Törlés
  3. Juj, ez még rosszabb, mint a sorrend, ááááá! :)

    VálaszTörlés
  4. igen. Néhány éve vezették ezt be, amikor az egyik iskola előtt már a beíratkozást megelőz nap délután elkezdtek letáborozni a szülők, és ott töltötték az éjszakát, hogy másnap kellően jó sorszámmal tudjanak beiratkozni. Országos hír volt ez akkoriban. Utána találták ki ezt a sorshúzást, persze közjegyző előtt, hivatalosan. Nem jó ez sehogy. Nem tudom, hogy más kerületekben mi a helyzet, de nálunk évek óta probléma az óvodai-iskolai férőhely.

    VálaszTörlés