2013. március 4., hétfő

Hóvirágmezőn

Itt a tavasz. Kétségtelen. süt a nap, és bár árnyékban még hűvös van, és a szél sem esik mindig jól, de azért már jó kint lenni.
Tavaly, talán Csillusnál olvastam a hóvirágmezőről, de sajnos már lecsúsztunk róla. De elraktároztam, és idén már jó előre eszembe jutott, hogy majd lesz, és hát lett is. Így hát vasárnap el is látogattunk az Alcsúti Arborétumba. Már az odaút is nagyon látványos volt, bár a táj így tavasz legeslegelején még elég kopár, legalábbis színileg, de nekem mindig tetszik a dimbesdombos táj, jó nézni bármely évszakban. Az etyeki utat szegélyező platánsorral pedig nem is tudtam már betelni. Nyáron különösen szép lehet itt végigautózni :)


Szerencsére időben érkeztünk az arborétumhoz, nyitás után nem sokkal, de már ekkor is nehézkes volt parkolóhelyet találni, és a jegyekért is sorba kellett állni, szerencsére csak pár percet, kibírható volt. Mikor kifelé jöttünk fél 1 körül, na akkor már tömeg volt, a főút mellett is egészen hosszan álltak az autók. 
Rögötn a hóvirágok felé vettük az irány,t mint mindenki más is, természetesen, úgyhogy ezen a szakaszon  elég sűrűn voltak az emberek, de azért lehetett haladni. 
A hóvirágok pedig gyönyörűek voltak. Hatalmas területen (2 hektár) csupa-csupa hóvirág!!!  A fiúknak is nagyon tetszett. És nagyon ügyesek voltak, mert megbeszéltük, hogy nem szabad a sétányról letérni és a virágok közé menni, és megértették, és úgy csinálták. Ellentétben néhány felnőttel, akiknek mindenképpen a hóvirágmező közepéről kellett fényképezkedni :S



Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.




A hóvirágok után még tettünk egy jó nagy kört az arborétum többi részén, a fiúk hol motoroztak/bicikliztek, hol gyalog jöttek, bottal megpiszkáltak minden vakondtúrást, fára próbáltak mászni vagy fa rönkre, mindehhez a kellemes friss levegő, hmmmm...







Mire újra a kapuhoz értünk nyafogtak is mind a ketten, hogy ők már nagyon fáradtak, meg éhesek, és hol parkoltunk....
Ennek ellenére nem aludtak el  a hazaúton, igaz, először mi nem hagytuk őket elaludni, mert még megálltunk ebédelni, ebéd után  meg már nem jött álom a szemükre.
Ki is dőltek rendesen este. De csak miután végigkínlódták fáradtan a délutánt. Főleg Milán. Ő azért nincs ahhoz hozzászokva hogy csak 1 órát alszik egy nap, azt is délelőtt.
Jó volt, szép volt. Egyszer érdemes megnézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése