2013. március 11., hétfő

(Nem) csak zene

Egy ország szorított érte... hogy meggyógyuljon, hogy felépüljön, hogy énekelhessen még nekünk, hogy énekelhessen helyettünk... Nem volt elég :( 
De itt maradt velünk száz meg száz dal, kedvencek, sírósak, bulizósak, együttordítósak, egyedülsírósak. 
Nem tudom, hányszázszor énekeltem tizenévesen hogy szeretni valakit valamiért, vagy hogy csillagok-csillagok mondjátok el nekem, vagy hogy szállj el kismadár, vagy később hogy neked könnyű lehet, vagy hogy csak a szívemen át, és hogy a 16 tonna fekete szenet már ne is említsem... és hol van még a vége... estig sorolhatnám még....mindegyiket máskor szerettem  és másért szeretem. 

Álljunk ma meg egy percre, és hallgassunk meg egy Republic számot. Aztán úgyis jön a következő, meg a következő, mert mindenkinek van legalább egy kedvence tőlük, Cipőtől. 
Nekem ez az egyik:

2 megjegyzés: