2012. október 1., hétfő

Milán mondja

 Fürdés után vagyunk, és törölgetem, masszírozgatom, dögönyözöm a kis puha testét, majd megölelgetem, megpuszilgatom. Két puszi közben mondom neki:
- Édes Milánkám!!!!
Mire Ő: - Édes Anyukám!!!! (és közben csak ölel, ölel, és ölel. Imádom!)


Ugyanez a körítés, de másik napon.
Én: - Kis Milánkám!!!!
Ő: - KisAnyám!!!!

Reggel kéz a kézben vonulnak át Mátéval a miágyunkba. Befészkelnek, vitatkoznak, hogy ki hová. Mire Milán megelégeli:
- Én kimegyek a nappalis szobába!!! Azt hiszem az lesz a legjobb nekem!

Ugyanígy reggel, miágyunk, de most csak Milán fekszik közöttünk. Felébred, menne ki.
- Nincs meg a pummom, sajnos.  (pumm=cumi)

Indulunk valahová, már mindenki majdnem készen van, Marcika is már a hordozóban, de már nagyon türelmetlen, sír. 
Milán: - Ne sírjál Marcika, mindjárt indulunk! Odaadom addig  nyuszimat! 
És odafektette a szent nyulát Marcika ölébe.

Apával fekszenek az ágyon.
A:- Úgy szeretlek Milán!
M:- Én is úgy szeretlek! 

Palacsintát sütök. A sokadik palacsintája után/közben elémtoppan:
- Én imádom a palacsintát!

Vannak szavajárásai. 
Ilyen pl. amikor kérdezek tőle valamit, de nem tud/akar hirtelen válaszolni, akkor azzal kezd, hogy 
- Háááát nem is tudom....
pl. -Mi van ezen a szatyron Milán? 
     -Hááát nem is tudom... Zsebibaba!

A másik kedvence pedig az, hogy 
- Nem baj, nem baj!
pl. - Miláááán! Már megint magadra borítottad a joghurtot!!!!
     - Nem baj, nem baj!!! Majd kimossuk!
 

Szétmorzsálja a kölesgolyót a szőnyegen.
Én: - Miláááán, hogy néz ki a szőnyeg????
M:- Söpörd össze!

Este van, jó késő. Máté már alszik, Milánhoz már sokadjára kell bemenni, mert mindig van valami baj, hol inni kér, hol nincs még betakarva, hol fél valamitől. Megint sopánkodik:
- Apaaa, Apaaa, Apaaa!!!!
Feri bemegy, kérdi mi a baj.
Milán:- Hékás, még nem szerettél meg!

1 megjegyzés: