Tegnap este épségben és egészségben, fitten és fiatalosan hullafáradtan hazaértünk.
Az úton összességében nézve minden simán ment. Mivel hazafelé nem siettünk annyira mint odafelé, így egy nappal megtoldottuk az utat, így 3 helyett 4 napot ültünk összezárva 1 négyzetméternyi terülten, de egész jól viseltük. A fiúkra újfent nem lehet egy szavam se, néhány nehezebb pillanatot leszámítva tényleg nem volt velük semmi probléma, bár a zajszint néha eléggé megközelítette a a már-már elviselhetetlent, de ez nem a nyafogás miatt volt, hanem azért mert veszettül elkezdtek mondókázni, és kábé ezerszer hallgattuk meg az első ülésen egyhuzamban hogy
- víz-víz tiszta víz, ha nem tiszta vidd vissza, majd a csacsi megissza
- gyerekek gyerekek szeretik a perecet
- lipem-lopom a szőlőt
- eccpecc kimehetsz, holnapután bejöhetsz (Máté féle oviban tanult verzióban- nem idézném)
De legalább elvoltak.
Az első nap szinte eseménytelenül telt, leszámítva az út elejét, amikor autópálya helyett a szép spanyol napsütésben végigautóztunk a tengerparton. Az utat csak az árnyékolta be, hogy én pont ezekben a percekben voltam nagyonrosszul, amin a szerpentines hegyi út sem segített nagyon, de azért jobb másodperceimben lőttem egy-két képet, és néhány még jól is sikerült.
Aztán az út nagy részén tényleg nem történt semmi, néha meg kellett küzdenünk (vagyis Ferinek) az autópálya ticketekkel, mert az egyik automata a kártyát nem fogadta el, a másik a pénzt sem, de aztán mégis, közben pedig fújt a szél mint az őrült. Akkor kicsit izgultam, hogy mi lesz, de visszagondolva vicces volt:) Meg az is, amikor a spanyol-francia határon majdnem elfújt bennünket a szél, amikor megálltunk pihenni.
Az éjszakát egy Marseilles melletti kisfaluban töltöttük, egy enyhén szólva is lepukkant szálláson, ellenben jó drágán, de előtte még tettünk egy tiszteletkört Marseilles-ben, igaz nem önszántunkból, hanem azért mert a mi kijáratunk az autópályáról épp le volt zárva így kanyarogtunk kicsit, de végül minden jó ha vége jó, odaértünk. A szállásunk mellett volt egy Baffalo Grill étterem, ahol nagy örömünkre jól bevacsoráztunk, és eltettük magunkat másnapra.
Reggel nagy meglepetésünkre hó borította az autónkat és úgy általában mindent. Erre még nem számítottunk, de mondtam is Ferinek hogy nincs itt gond, persze hogy havas a táj, ha egyszer egy fél hegynyit felfelé jöttünk, ha lemegyünk majd nem lesz hó. Nem is lett.
Utazás szempontjából nekem ez a nap volt a negatív és a pozitív csúcs is. A negatív azért mert Milánnak valamiért szörnyű hangulata volt, és ezen a napon nyekergett a legtöbbet, plussz rendszerint olyan helyekre dobálta el a nyulát és az össze cumiját, ahol vagy meg sem találtam, vagy nem értem el, úgyhogy még tovább nyűglődött. Kárpótlásul viszont az utunk a francia tengerparton vezetett, ezúttal nem autópályán, hanem lent a parton, amire már odafelé is nagyon készültünk. És nagyon-nagyon élveztük, és a tenger itt TÉNYLEG azúrkék, és imádtuk, még akkor is, ha Nizzában legalább háromszor mentünk oda-vissza fel-alá mert elvétettük az sávot, ami aztán meglett, és innen már nem nézelődtünk, nem bámészkodtunk, hanem téptünk át a határon, hiszen az olasz oldalon még várt ránk jónéhány óra autózás az aznapi szállásunkig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése