Nagyjából akkor amikor kiderült és
pontosítódott, hogy elutazunk és hogy mikor, akkoriban derült ki az is,
hogy 10-én rendezik az oviban a farsangot. Először rögtön megörültem,
hogy húúú dejó, addigra pont hazajövünk, és nem kell Máténak lemaradnia
erről a jó kis mulatságról, pláne, hogy még bábszínház is volt délelőtt.
Aztán később rájöttem, hogy ez mind szép és jó, de így jó esetben 2
napom lesz, hogy összehozzak Máténak valami olyan jelmezt, ami nem túl
bonyolult, de mégis ötletes, és kényelmesen hordható egész délelőtt. Na
most akik ismernek, vagy csak régóta olvassák már ezt a blogot, azok
tudják, hogy hát sem fantáziából, sem kreativitásból nem vagyok túl
bőlére eresztve, kézügyességből és varrnitudásból pedig még az
alapszintet is alig tudom megugrani. Ezen adottságaimmal pedig totál
ellenkezik az a kényszerképzetem, hogy egy igazán jó anyuka saját maga
alkotja meg a gyerekének a farsangi jelmezét. Meg egyébként is hiszem
azt, hogy ennek a farsangi hejehujának nem a boltokban fellelhető
jelmezarzenál felvonultatása kellene hogy legyen a célja, hanem az, hogy
tényleg valami egyszerű, könnyen elkészíthető maskarát alkossunk a
gyerekekkel együtt.
Kérdeztem is Mátét, hogy vajon ő mi
szeretne lenni, mire ő a legtermészetesebb határozottsággal rávágta,
hogy Pókember. Tényleg, mintha 24 órában pókember folyna a tévénkből, de
nem, el is képedtem, hogy egyáltalán honnan ismeri a szót magát, mert
abban biztos voltam, hogy találkozni a pókember semmilyen verziójával
nem találkozott.
Aztán hozta az AnnaPeti egyik kötetét,
melynek egyik fejezetében az iskolai farsangon szerepel ez a bizonyos
pókember, és mutatja nekem, hogy íme tessék, itt a pókember. (Ezúttal is
csókoltatom Bartos Erikát!) Mondtam, hogy oké, ez tényleg az, de Te
fiam, akkor sem leszel pókember, és itt részemről be is fejeződött a
dolog.
Én felvetettem, hogy lehetne Baltazár a
Bogyó és Babócából, de ő ezt határozottan leszavazta, majd nagyjából
minden egyéb ötletemre, mint szakács, kéményseprő, focista, mind nemet
mondott. Még az volt neki a legszimpatikusabb, amikor azt találtam ki
hogy akkor öltözzön Apának, és akkor mehet fekete nadrágban meg ingben,
és még bajuszt-szakállt is rajzolhatunk neki, de itt sem az ötletet
értékelte igazán, hanem azt, hogy akkor mehetne fekete nadrágba oviba.
Most így utólag már vicces, de komoly
rémálmaim voltak már az utolsó napokban, mert azt sem akartam, hogy ne
menjen, de azt sem hogy csak ő álljon ott a bulin jelmez nélkül.
Aztán mikor hazaértünk, és hullafáradtak
voltunk mindannyian, és ellepték a lakát a bőröndből pakolt cuccok, a
szennyes, és azt sem tudtam, hogy merre kezdjem a pakolást, akkor már
tudtam, hogy bármi mellett is döntünk, nekem se időm, se energiám nincs
arra, hogy alapanyagokért futkossak, aztán azokból még valami
értékelhetőt is alkossak én magam.
Így aztán félredobtam minden elvemet,
(lassan minden elvemet a sutba dobom már így az évek során), és hagytam,
hogy Feri meggyőzzön, hogy vegyünk egy nyomorult jelmezt, csak ne
kattogjak már ezen folyton.
Aztán az utolsó pillanatban még ez is
megoldódott, mert végül mégiscsak kölcsön tudtuk kapni azt a jelmezt,
amit úgy volt nem tudnak odaadni, így lett végül happyend a történet
vége, és lett Mátéból tűzoltó:)
Persze ő még előző nap is azt mondogatta
az óvónéninek hogy ő Pókember lesz, de aztán mikor meglátta és
felpróbálta a tűzoltó ruhát, akkor már nagyon boldog volt, és nagyon
lelkes.
Képet az előző esti itthoni ruhapróbáról
teszek fel, amikor persze Milánnak is be kellett öltöznie, nem
maradhatott ki ő sem a buliból. Az oviban is csináltam pár képet, de nem
akarok más tollával gyerekével ékeskedni, így azt nem teszem ide be.
A farsang jól sikerült, a gyerekek
aranyosak voltak, és nagyon élvezték az egész hercehurcát, hogy szólt a
zene, táncoltak, nasiztak, szörpöt ittak, és a bábszínház is nagyon jó
volt.
A pókembert viszont még mindig nem
felejtettük el... miután sikerült meggyőznöm Mátét, hogy ovisok még nem
lehetnek pókemberek a farsangon, mert olyan jelmez csak nagyfiúkra való
van, de ha majd iskolás lesz, akkor lehet majd pókember, azóta folyton
azt kérdezgeti, hogy mikor lesz már iskolás. Áhhhhh. De komolyan! Még ha
ismerné, és tudná mi az a pókember!!!! De nem!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése