Máté megkezdte élete első igazi egész ovis tanévét. Ha nem is volt épp lelkes, nem volt olyan mikor megyünk már oviba, mert már annyira várom hangulata,
de borzasztó nagyfiúsan készült rá. Este együtt raktuk sorba, mi
mindent kell vinni, és jó magasra, a vasalódeszka tetejére raktuk, hogy
Milán ne érje el:) Nem győzte hangoztatni, hogy Milán ez az én kispárnám, ezen fogok aludni az oviban, Te nem nyúlhatsz hozzá!!!!
Szerintem ez volt az egyetlen ok, ami
miatt nem tiltakozott zsigerből az ovibamenés és az ottalvás ellen, hogy
végre valami, amit Milán nem csinálhat, csak Ő.
Mondogatta is Milánnak:
- Milán Te nem jöhetsz oviba, csak én. Te még kicsi vagy! És még pelusod is van:)
Szóval reggel szépen bepakolt, és
ragaszkodott hozzá, hogy minden pakkot ő vigyen. Mindenképpen ingben
akart menni, mint Apa:) Aranyos volt nagyon!
Az ajtóból búcsúzásképp még Milán orra alá dörgölte, hogy: - Milán te nem jössz!
És már ott sem volt. Milán meg persze sírt, és csak azzal vígasztalódott meg, hogy ő fényképezhette le Matyit a kapuban.
Most pedig keressük a helyünket
Milánnal. Jobban mondva inkább ő. Nem nagyon tud mit kezdeni magával.
Hiányzik neki a bátyja. Meg nekem is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy
milyen lesz a napja, hogy hogy fog sikerülni az ottalvás.
Soká lesz még fél 4, hogy mehessünk érte....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése