A romantika jegyében sajátos módon sikerült megünnepelnünk
a tizenkettedikén tizenkettedik évfordulónkat, mégpedig kart karba
öltve bőrgyógyászhoz mentünk, hogy megszabadítson bennünket néhány
szemölcs-, és szemölcsszerű képződménytől, amik zavartak bennünket.
Feri már volt ennél a nőnél korábban, és
szép munkát végzett, én pedig azóta mondogatom, hogy el kéne menni,
amióta Milán kisebb korában mindig belekapott a fülem alatti
csúnyaságba. Csak hát kicsit féltem is, attól is féltem, hogy fájni fog
ha leveszi-kivágja, meg attól is féltem, hogy azt mondja, hogy ezt nem
lehet eltávolítani.
Szerencsére mindkét félelmem
alaptalannak bizonyult, mert simán lekapta néhány kisebb társával
egyetemben, és még csak nem is fájt.
Hogy milyen lett a végeredmény arról még
nem tudok beszámolni, mert még le van ragasztva, de Milán nagyon
dolgozik rajta, hogy eltávolítsa az összes ragacsot a nyakamról, úgyhogy
hamarosan meglátom milyen lett. De az biztos, hogy szebb mint volt:)
A nap hátralévő részében, hogy végképp
adjunk a romantikának egy pofont, kirámoltuk az általunk gardróbnak
nevezett fél négyzetméteres kacatelnyelő polcrendszert, és Feri
kifestette-penésztelenítette, miközben én a fiúkkal közelharcot vívtam,
hogy ki lisztezze be a soron következő karfiolrózsát, majd miután
feltakarítottam a félkilónyi lisztet a konyha minden pontjáról, és
besöpörtem a fiúkat a szobába, akkor ők módszeresen szétpakolták a szép
kupacokba rakott régóta gyűjtögetett kincseinket, és persze rendszeres időközönként (kábé 2 percenként) összevesztek valamin.
A nap végére merő káosz volt a fejemben, és alig vártam hogy elcsendesedjen a ház, ami olyan fél9 és 9 között következett be.
És ha nem is ünneplős, de hatékony nap volt a tegnapi, amire biztos emlékezni fogunk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése