Olyan ügyes volt, és olyan büszke vagyok rá!!!!
Remélem most már nem lesz többet gond az
elalvással, mert látszott rajta, hogy nagyon kellett neki a délutáni
pihenés. Hétfőn délután nagyon elviselhetetlen volt, folyamatosan
nyávogott, vagy ha azt nem akkor meg aggresszívoskodott, ami alapvetően
nem jellemző rá. Tegnap viszont látszott rajta, hogy kipihent. Kisimult
az arca, mosolygós volt, és normálisan lehetett vele beszélgetni, ami az
elmúlt napokra nem igazán volt jellemző. Pedig nagyon szeretek vele
beszélgetni, olyan aranyos, ahogy meséli a kis kalandjait:)
Jó lesz ez így, még ha voltak is az első
2 nap után kétségeim, és már azon gondolkoztam, hogy valahogy mégiscsak
kitalálok valamit, hogyan tudna hazajönni ebéd után. És bár nagyon
nehéz a szívem, mert olyan hosszú az az idő, amíg Matyika nincs itthon,
és olyan rövid a délután amit együtt tölthetünk, de azt látom rajta,
hogy jó neki az oviban. Kiegyensúlyozott, barátkozó, és sokkal jobban
leköti, mint ahogy én le tudom itthon kötni.
Nem mellesleg Milán pihenése is
nyugodtabb, tegnap pl. több mint 3 órát aludt, ami nem igazán szokott
megtörténni ha mind a ketten itthon alszanak.
Két simára aludt gyerekkel pedig bármit lehet csinálni délután:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése