Városligeti duplajátszótér

Nemrégiben olvastam a neten, hogy van a ligetben két hiperszuper játszótér is, amiből az egyik ráadásul domboldalról lejövő csúszdás, a másik pedig nagyobbaknak való mászóváras. Már akkor gondoltam, hogy valamikor, amíg még ilyen szép az idő el kellene mennünk oda kipróbálni. A közelünkben lévő két játszóteret mostanában eléggé hanyagoltuk, meg azt vettem észre, hogy Mátét már nem nagyon kötik le az ezer éve megszokott játékok, már nem kihívás neki az milliószor megmászott csúszdázóvár, a lecsúszás pedig már Milánnak sem nagy kunszt. De Ő még csak-csak elvan, de Máté már csak teng-leng, aminek mindig valami randalírozás és egy újabb sebhely a vége.

Szóval kigondoltam, hogy jó lenne ezt megnézni, és ma délelőtt került erre sor. Szégyen-gyalázat, hogy nem ismertem ezt a helyet, mikor relatív sok időt töltünk a ligetben, csak mi mindig a másik csücske felé szoktunk menni, a tó felé. De annak ellenére, hogy nem tudtuk pontosan merre is keressük, gyorsan megtaláltuk.

Első ránézésre nagyon klassz helynek tűnt, tulajdonképpen az is, csak mivel jó nagy területen vannak a játékok elhelyezve, így egyedül a két gyereket nem tudom mennyire tudtam volna menedzselni. Még szerencse, hogy ketten voltunk most rájuk.

Máté rögtön felment a domboldalra csúszni, de a csúszda nem aratott osztatlan sikert, mert egyrészt pattogósra van csinálva, másrészt a végén valahogy nem jól tekeredik és Máté is beverte az arcát. (Mások is. Hallottam.)

Itt látszik kicsit milyen a csúszda.

Ellenben nagyon tetszett neki a domb tetején lévő vár, amin végre olyan tűzoltócső volt, amit ő is elért, meg mindenféle kötélhágcsók, amiken fel lehetett mászni. Milánnak is bejövős lett volna ez a buli, de ő még kicsi volt ahhoz hogy a középső falon átmásszon, így míg Máté tűzoltóskodott, addig mi lementünk az alsó fertályra, ahol rengeteg kicsiknek való játék volt, de Milán itt is csak a csúszdás várat próbálta ki, azt szereti no... nem kell neki 20 féle hinta, meg pörgőforgó, csak csúszni-mászni, az a jó. Csak itt meg a csúszda volt kicsi, legalábbis Milánnak. Tudom, nem vagyunk egyszerű esetek:)

Így aztán átmentünk a szomszédos iskolások játszóterére (ez a neve), ahol viszont egy brutálvár volt, gigacsúszdával, de ez már mindkettőjüknek szuper volt. Én először kicsit tartottam a csúszda magasságától, de teljesen alaptalanul, mert Milán gondolkodás nélkül száguldott le rajta, és csak legalul kaptam el, akkor is már csak önszorgalomból. Hiába, nekem még mindig szokatlan ez a fene nagy bátorság.

A legnagyobb sikert azonban a függőágy aratta:) Máté több kört is ment, hárman is kikoptak mellőle, mire megunta.  Először Somával hintáztatta magát, majd Zalánnal együtt hintáztak, aztán egyedül ejtőzött, végül Viviennel feküdtek egymás mellett. Viviennel Milán is kipróbálta:)

Aztán kicsit még erősítettek a fiúk (tették a szépet Vivinek), meg kavicsot dobáltak, meg meg homokot söpörtek, majd mikor már kellőképpen homokosak lettünk midannyian, hazafelé indultunk.

Összességében jó benyomásom volt a helyről, és annál az 1 óránál sokkal többet is el lehetett volna tölteni ha minden játékot kipróbálunk. Különösen az óvodások játszóterén van sok  lehetőség, és ott még motorozni is lehet, míg a másik inkább füves rétes, az viszont jó lehet egy jó kis focimeccsre, piknikre, vannak asztalok-padok, ahol lehet uzsonnázni,  pláne hogy körbe van kerítve, úgyhogy elvileg a gyerekek sem szöknek ki, nincsenek kutyák, úgyhogy elvileg a kutyapiszoktól sem kell tartani, és tilos a dohányzás is. A  liget túloldalán lévő játszótér nincsen, ott mindent szabad.

Nyilván elő fogunk még fordulni errefelé. Ha Milán pedig még egy kicsit nagyobb lesz, márpedig az lesz, akkor még egyszerűbb is lesz majd mindenkinek megfelelő játékot játékot találni.