FestőművészMáté

A történet néhány héttel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is Feri gázcsöveket festett, és Matyi vérszemet kapott. Mindenáron festeni akart, jobban mondva ecsetezni, de erre a hirtelen jött rajongásra nem voltunk felkészülve, így se festék, se ecset nem volt itthon neki való, és az meg már mégse lett volna jó, ha zománcfestékkel kezdi el a festőpályafutását.

Így aztán beszereztünk egy paletta vízfestéket, de rám jellemző módon az ecsetet elfelejtettem. További két napba tellett, amíg eljutottunk a papírboltba, ecsetet venni, de akkor Máté szinte már a festékével feküdt és kelt, és teljesen bezsongott, hogy megyünk veszünk ecsetet. Jobban mondva vett magának... mert ahogy beléptünk, és kérdezte a néni, hogy mit kérünk, Máté rögtön rávágta, hogy

- Ecsetet Máténak!

Majd egészen a játszótérig szorongatta a kezében, és csak hosszas győzködés árán sikerült rábeszélnem, hogy tegyük el, mert ecsettel nem lehet homokozni. Időnként azért meg kellett mutatnom, hogy ott van a táskámban, nem vitte el senki.

Azóta megállás nélkül fest. Nagyon élvezi, és egyre ügyesebb. Bár nem tudom van-e annyi papír a világon, amennyit Matyi nem tudna megfesteni. Úgyhogy lassan át kell gondolnom azt a tervemet, hogy a gyerekek minden alkotását elteszem... szóval erősen szelektálnom kell:)

Aztán emlékeztem arra, amit más blogon láttam, hogy befestjük a gyerek kezét, és azzal csinálunk képeket. Így kipróbáltuk mi is, és majd rá is fogok kattanni a neten, és gyűjtök ötleteket, mert természetesen a kézrefestés még nagyon buli:)

Most hogy ilyen esős vacak idő van, még jól is jött  ez a határtalan festési vágy, mert hosszú perceket elfesteget... nem hang nélkül, mert közben énekel, hol ezt, hol azt, de az már egy másik bejegyzés lesz  majd egyszer:)