Összevissza

Tegnap igen zsúfolt, de összességében sikeres napunk volt, sikerült kihozni a maximumot az év legrövidebb hétvégéjeként emlegetett napból..  F. ma újra elutazott, ráadásul most hétvégére sem jön haza, mert sok a munka.  Cserébe viszont talán lesz pár nyugodt napunk, mikor mi is kint leszünk, amit együtt tudunk tölteni. Gondolatban készülődöm, ha csak tehetem az internetet bújom, információt gyűjtök, mert a nagy vasárnapi ügyintézés közepette elfelejtettem, hogy útikönyvet is akartam venni. De majd bepótolom. Közben írom a listát, mi az amit feltétlenül vinni kell, és mi az amit majd ott fogunk beszerezni. F. most már az apartmanunkban száll meg, és felderíti a terepet, mi van mi nincs. 

Szóval estére hulla fáradtan dőltünk ágyba, mert de. vásároltunk, Aztán itthon rendeztük a dolgainkat, mostam, vasaltam, főztem, de mindenki tette a dolgát. Matyi persze közöttünk feküdt, ahogy azt az elmúlt napokban rendszeressé tette, már napok óta nem hajlandó 1 percet sem a kiságyban aludni, mi pedig nem erőltetjük, jobb a békesség.  Szóval feküdtünk hárman, Matyi békésen szuszmákolt, mikor F. megszólalt, hogy "milyen jó, hogy idekérte magát Manó, mert így tudom egy kicsit pihentetni a számat a homlokán". 

Kicseréltük a hibás asztallapot is, és este Matyi nagy örömmel vette birtokba most már az asztalt is,  és azon vacsizott. Többnyire egyedül, villával már nagyon jól boldogul, szépen felszúrkálja a falatokat, és megeszi, néha besegít a kezével:

Hogy az óraátállításnak köszönhető-e a dolog, vagy nem , azt nem tudom, de ma 9ig aludtunk.  Nem is tudom mikor fordult ilyen utoljára elő, mindenesetre jól esett, mert eléggé le voltam már merülve. Matyi még akkor is kómásan bújt a nyakamhoz, és kicsit még feküdtünk így összebújva. Imádom ezeket a reggeli pillanatokat, amikor a haja még szundi-illatú, az arca kicsit gyűrött, és puha, ahogy megissza a teáját és elégedett arccal oldalra fordul. Ilyenkor egy kicsit olyan, mint amikor még valóban kicsi volt. Pedig már nagy és huncut:)