Ahogy Máté közelíti a 15 hónapot, úgy
követel egyre nagyobb beleszólást a ház dolgaiba. Szerinte (is)
mindennek megvan a maga helye, a bibi csak az, hogy Ő egészen másképp
képzeli el, hogy mit hová kéne rakni, mint ahogy pl. én.
Így történik, hogy néhány
háztartásunkban fellelhető dolog egész más értelmet nyer, és egész
máshol lelhető fel, mint azt felnőtt ésszel gondolnám. Így kerül a
papucs a konyhaszekrénybe, a fogkefe a kisszobába, a hűtőmágnes a
szőnyeg alá, a tusfürdő a pelenkázószekrénybe, a tálak és fedők a
nappaliba, a hajkefe a számítógépasztalra, az üres samponos flakon a
tévé mellé, a szennyeskosárból kivadászott trikó a fotel alá, és még
sorolhatnám. De egész váratlan helyeken fellelhető egy szárítóról
ellopott fél pár zokni, vagy a fiókból kivadászott zsebkendő.
Apropó zsebkendő... az elmúlt napokban
sajnos része lett az életünknek, leginkább Matyiénak. Szombat este
kezdődött, amikor a szörtyögés mellé még láz is társult, aztán a láz
vasárnapra már csak hőemelkedés volt, hétfőre pedig már csak a
szörtyögés maradt. Úgyhogy megint a porszívóval alszunk, vagyis ő az ágy
mellett. Máté nagyon aranyos, mert mindig leellenőrzi, hogy ott van-e
még, és "bú" névvel illeti. Szerintem ez valójában "zú" lenne, ami
zúg-ot jelent, de a Z-t még nem tudja mondani. De rám is rám jár a rúd,
mert tegnapra Feri is elkezdett orrot fújni, és így tegnap este családom
férfitagjai duóban szipákoltak mellettem, szóval öröm volt velük
aludni.
Továbbá Matyi az elmúlt napokban
tökélyre fejlesztette a hisztizés tudományát, pedig eddig is elég magas
szinten űzte, de most... Mert hát rájött, hogy két lábon még
toporzékolni is lehet, meg földre vetni magunkat, ami sokkal, de sokkal
hatásosabbá teszi a produkciót. Teszi mindezt akkor, amikor valami nem
úgy történik, ahogy azt Őméltósága elképzeli, pl. nem veheti ki a
használtzsebkendőt a szemétből, meg semmi egyebet sem, vagy nem mászhat
fel az asztalra, hogy levegye onnan a telefont, vagy nem játszhat a
porszívóval éjjel 3 kor amikor éppen le kellett szívni az orrát,
ilyesmi. Szerencsére eddig még kezelhetőek voltak a kirohanásai, és vagy
nem vettem róla tudomást, és abbahagyta, vagy elmentünk az ominózus
helyről, és valami másba kezdtünk bele. De egyelőre készítem a lelkemet,
hogy nem lesz ez mindig ilyen egyszerű. Közben azért reménykedem, hogy
ennél durvább már nem lesz, mert most még kezelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése