A hétvégénk egész jól telt, igaz itt volt anyu, aki örömmel pesztrálta
Mátét, így egy kicsit helyre tudott jönni a vállam és a hátam. Külön jó,
hgoy telepakoltuk a hűtőt kajával, így lehet, hgoy az egész hetet
kihúzom főzés nélkül. Persze Máté ilyenkor, amikor vendég van a háznál
egy tünemény, mosolyog, beszélget. na jó volt egy kis nyafi is, de nem
olyan vészes. Bezzeg, amikor ketten ill. hárman maradtunk, akkor aztán
hangot adott a nemtetszésének. Este megint nagyon nyűgös volt, aztán
szinte álomba sírta magát, aminek az lett a következménye, hogy megint
2szer kelt, sőt a második evés után már nem tudott nagyon visszaaludni,
mert kínozta a pocakja, amiről azt gondoltam már múlik. Persze lehet,
hogy csak azért küzdött annyira, mert álmos volt, de úgy belehergelte
magát, hogy Feri is felébredt, pedig nem szokott. Mindenesetre pukipózba
tette, és ott meg vigyorgott mint a tejbetök, aranyos volt, na de
hajnali fél 4kor? Aztán reggelig mellettem volt, nem szándékosan, hanem
mert mindketten jól elaludtunk.
Most írta Feri, hogy lehet, hogy már márciusban indul a milánói projekt.
Örülök is meg nem is, először úgy volt, hogy megyünk mind a hárman. De
most hogy Máté ilyen hasfájós-nyűgös, nem tudom, hogy el mernék e vele
indulni. Persze addig még sokminden változik majd vele, de egyelőre nem
tudom mi legyen. Itthon sem maradnék szívesen vele egyedül, mert akkor
aztán végképp el leszek zárva a nagyvilágtól. Gondoltam rá, hogy esetleg
hazamegyek addig anyuhoz. Kérdés, hogy azt meg én meddig bírnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése