Berciről

Este egész nagy nyugalom volt, és most először vigyorgott fürdés közben. A fürdésnek ez már a harmadik formája, volt az üvöltve bömbölős, aztán a nyugalommal tűrős, és most a vigyorgós. Mostanában már az öltözésnél sem sír, vagy ha igen, akkor már csak a vége felé, és nem olyan vészesen. Belejön, mint kiskutya az ugatásba.

Az elmúlt napokban sokat gondoltam Bercire. Nem tudom, miért kezdtem úgy elromantikásodni. Berci családtag volt, sok kalandot megéltünk együtt. És annak ellenére, hogy ő "csak" egy zastava, egész távoli vidékekre is elvitt minket. Megjártuk vele a Tátrát, kétszer is, másodjára még Lengyelországba is átvitt, voltunk vele Bécsben, Szlovákiában, sok-sok helyen itthon (Sopron, Veszprém, Balaton, és még csomó egyéb helyen, mindezt többször is megjárta), volt sok lakodalomban, ahol vidáman tülkölt:) És a családtagjaink, barátaink, kollegáink is mind csak Bercinek szólították, és érdeklődtek hogyléte felől. Berci az egy életérzés volt számunkra, a gondtalan fiatalság jelképe, az első autónk. Na most sem vagyunk éppen öregek, de azért egy pici gyerekkel már nem lehet egy Bercire számítani, ill. lehet, hogy nem lehet rá számítani. A vége felé Berci már kezdett nagyon furcsán viselkedni, kijött rajta néhány öregkori betegsége, és amikor már tudtuk hogy bővül a család, már nem is terveztük a javíttatását. Így lett egy Misunk, Berci pedig új gazdára lelt. Misu is családtag, de őt már nem kell annyira szeretgetni, hogy reggel elinduljon, ő megy magától. (először furcsa is volt). Szóval sok szép emlék köt össze minket. Meg amik nem voltak olyan szépek, most már arra is nosztalgiával gondolok, pl. amikor megállt a 40 fokos nyári hőségben az M0-s közepén, mikor a szervízbe beletörtek valami csavart, és másnap esküvőre kellett mennünk Veszprémbe, mikor kérdéses volt, hogy hazajutunk-e vele karácsonykor, mert Zuglőtól a Stadionokig 3szor figyelmeztettek, hogy Berciből folyik valami, aztán nem jó a kereke stb...,vagy amikor az első közös napunkon nem jött ki a benzinkútról, mert elment minden áram benne. (valami vezeték nem jól csatlakozott, csak hát két nap múlva indultunk a betervezett Tátrai utunkra,vele:) De hát Ő volt Berci, és Bercivel együtt eladtuk az őnfeledt életünket is, mert itt van most már Matyi, akit nem tehetünk ki a bizonytalanságnak. Most már felelősek vagyunk érte (is). Ez már egy új élet!

 
És íme, Bercivel a Tátrában: