2008. december 31., szerda

Az utolsó napon

Ami másokat karácsonykor kerít hatalmába, azzal én ilyenkor, az év utolsó napján találkozom, és ez a nosztalgia. Kicsit mindig nehezen válok meg a régi évtől, amit már úgy megszoktam,de közben izgalommal várom az újat, hogy vajon mit tartogat nekem. Az idei évem sokak szemében nem tűnhet túl izgalmasnak. Nem voltak nagy utazások, szakmai sikerek/sikertelenségek, megoldott projektek. Az idén csak 1 projektet futtattam, és csak remélni tudom, hogy valamennyire sikerrel. Persze így visszagondolva már lehet, hogy sokmindent másképp csinálnék, de azt hiszem úgy volt jó minden, ahogy volt, mert ezek a nehézségek tettek azzá, ami most vagyok. Egyáltalán nem volt unalmas ez az év, sőt... talán életem eddigi legizgalmasabb éve volt. Azt, hogy milyen csoda egy kis emberrel tölteni a napodat, nézni, ahogy evő-alvó kis lényből tudatos kisfiúvá növi ki magát, ahogy elkezdi tanulni a világot, ahogy rácsodálkozik mindenre, ami körülveszi, szóval mindazt amit mi átéltünk ebben az évben azt nem lehet szavakkal leírni, de aki hasonló cipőben jár, az tudja mire gondolok. Az elmúlt év egyetlen percét sem cserélném el. (na jó az egyedül töltöttekből szívesen adnék valakinek) Igen, az egyetlen negatívum talán az volt, hogy sokat voltunk mi egyedül, ketten. Hogy lesz-e változás az új évben, nem tudom, de rajta van a kívánságlistámon. 
Én nem vagyok az a fogadkozós fajta, ill. a fogadalmak nálam nem kötődnek az új év kezdetéhez. Én inkább kívánni szeretek. És eddig nagyjából teljesültek is a kívánságaim. A kívánságaim szigorúan titkosak, csak utólag lehet őket közzétenni.
Hogy tavaly mit kívántam?  A tavalyi szilveszterünk úgy történt, hogy kora este beugrottak a barátaink, aztán ők továbbálltak valami mulatsába, mi pedig itthon maradtunk hármasban. Elkezdtünk valamit nézni a tévében, aminek az lett a vége, hogy a kanapén elaludtunk, Máté Feri mellkasán, én a vállán, és a tüzijáték hangjára ébredtünk fel. Sebtiben boldog új évet kívántunk egymásnak, és folytattuk az alvást, ímmár a helyünkön. De azt tudom, hogy azt kívántam, hogy legyen elég erőm az anyasághoz. Hogy teljesült-e? Nem tudom. Mindenesetre itt vagyunk, szóval nagyon talán nem rontottam el. 
 
Azt kívánom a jövő évre nemcsak magamnak, mindenkinek, Nektek, hogy legyen az új év  olyan csodálatos, amilyet csak el tudtok képzelni. Legyen erőtök, kitartásotok az álmaitok megvalósításhoz. (ide a titkos álmok is beletartoznak ám!!!! Nekem is van egy, de psssszttt!!!!!!)
 
Boldog új évet!!!!
 

2008. december 30., kedd

Karácsonykor és utána

Hát eltelt a karácsony, már jó pár napja, de csak most jutottam oda, hogy valamennyire dokumentáljam is.
Körülményekhez képest, ill. a várakozásaimhoz képest egész jól sikerült minden. Már írtam, mondtam, és aki ismer régebb óta tudja, hogy én nem igazán vagyok olyan karácsonyozós típus. Idén kicsit másképp volt ez, próbáltam magam erővel az ünnepre hangolni, ami valamennyire azért sikerült is, még ha nem is teljesen. Talán ennek a részleges ráhangolódásnak köszönhetően csupán csak kétszer vesztünk össze, de ha a jó oldalát nézzük így volt mindkettőnknek egy-egy nyugodt 3 órás autóutunk. Na de szóval, a karácsony nálunk is 24-én kezdődött. Hármasban itthon, ami nagyon jó volt. Egymás mellett töltött 9 évünk alatt ez volt az első igazán közös szentesténk, tavalyig minidg valamelyikünk szüleinél töltöttük ezt a napot, aztán tavaly az ősök volt itt, mert egy 9 napossal jól esett egy kis segítség, szóval idén voltunk először úgy igazán együtt, csak mi senki más. A menü húsleves volt és sóban sült pisztráng, és remek lett. A levessel viszont jól befürödtünk, mert arra számítottunk, hogy otthon halászlé fog várni, ezért mi nem főztünk, és nem az várt, szóval halászlé nélkül teltek el a karácsonyi napok. A fát közösen díszítettük, Matyi segédletével, aki minden egyes darabot alaposan megvizsgált, mielőtt felkerült a fára, beleértve a mézeskalácsokat is, ami közül a végén alig találtam még pár ép darabot, mert mindegyiknek hiányzott valamelyik csücske. De nagyon aranyos volt, lenyűgözte a csillagszóró és a csak az ő kedvéért vásárolt izzók.
Karácsonyunk 2007-ben:
Csütörtökön nyakunkba vettük az országot, és Szentes, majd Ózd felé vettük az irányt. Volt nagy evés-ivás, sütemény hegyek, és Matyi férfiemberhez méltóan kivette részét a lakomázásból. Leves, második, deszert simán lecsúszott neki, hol van már az a 3 hetes éhségsztrájk?
A nagy szülinapos ajándékozás után most lazára vettük, de azért kapott egy csomó új könyvet, simogatósat, keménylaposat, és egy igazi papírlaposat is estimesélés céljára. Kapott kismotort, és még egy csomó hasznos cuccot, mint pl. pizsama, és zokni.
Ózdon volt még egy kis elmaradt szülinapozás, persze tortával, ami igazán testhezálló volt Matyinak, mert kutyaformája volt.
Íme:
Vasárnap estére értünk haza, ünnepléstől és utazástól megfáradtan, de annál teltebb pocakkal. Azóta próbáljuk magunkat utolérni itthon, kevés sikerrel, Máté nagyon elemében van, őt is utolérte a mindet elrakok valami titkos helyre kór. Valamelyik este a dentinox-os dobozt szedtem ki az ágyamból az éjszaka közepén. Ezenkívül kezdő akrobatának érzi magát, felmászik a fotelbe, és onnan akar az ágyra átugrani, vagy mászni. Eddig még nem volt leesés, de tartok tőle, hogyha végetérnek a hármasban töltött napok, akkor nem tudom ki fog online felügyelni rá.
Hab a tortán, hogy Feri lebetegedett, mikor máskor, mint a szabadság alatt. Két napig meg akart halni, ma már jobban van.  Hála a homeopátiának és a sok narancsnak.
Most pedig készülünk a holnapra. Kisgyerekes családot hívtunk vendégségbe. Hol vannak már az átmulatott éjszakák???? De így is jó lesz, sütök pogácsát, csinálok fincsi salátát, és jót fogunk beszélgetni, vagy ki tudja.....

2008. december 22., hétfő

Töltögetős

Horoszkópod: Bak, nyilas aszcendens, kínai horoszkóp ló. Hogy ezek jók vagy rosszat jelentenek nem tudom, ha valaki tudja, akkor szívesen veszem az infót, de nem vagyok horoszkópfüggő.

Egyéb események azon a napon, amikor születtél: 
Ez a nap 1979. január 8-a volt. hétfő
Ezen a napon ünnepelte volna Elvis Presley a 44. születésnapját, abban az esetben ha nem hal meg  2 évvel korábban.
Az először megrendezésre kerülő Dakar rally-n ezen a napon pihenőnap volt. Egyébként 90 motoros és 80 autós vett részt a versenyen.
Kikiáltják a Kambodzsai Köztársaságot.
Pontosan ugyanekkor született Adrian Mutu a román labdarúgó válogatott csapatkapitánya, és Sarah Polley színésznő-rendező.
Ha nyernél a lottón:
csak hatoson játszunk akkor sem mindig. Ha nyernénk egyszer egy nagyobb összeget, akkor vennénk egy álomházat álomhelyen. Talán a robogókölcsönzőre is futná még belőle valahol a görög tender partján. Lenne egy családi autónk, meg nekem egy kis városi. Biztosan sokat utaznánk. Ahogy F-t ismerem nagy részét viszont biztosan befektetnénk valami tuti jól kamatozó-jövedelmező buliba.
Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tole: rágom a körmöm
Ha süti: cukrászdai nagyon habos, vagy pogácsa
Ha koffein: reggeli kávé mindenképp, de a teából is szeretem a feketét tejszínnel, és valaha coca-cola függő is voltam.
Színeid ruhában: mostanában mintha barnából lenne a legtöbb, a lilát viszont nem szeretem, nem is áll jól.
Mi van most rajtad?: sötétkék melegítőalsó, világosbarna póló (még valami egyetemi napok-os), rózsaszín csíkos vastag zokni.
A legutóbbi könyv, amit elolvastál: Most fejeztem be a Boleyn Anna titkos naplóját. Annyira rákattantam a témára, hogy most a Boleyn örökséget olvasom.
Amit soha nem választanál háziállatnak: pókok, lábatlanok, madarak. Ha szőrös és4 lábú akkor bármi jöhetne:)
10 év múlva ilyenkor hol látod magadat?: A gyerekeimmel készülünk a karácsonyra. Sütünk-főzünk közösen, karácsonyfadíszeket készítünk magunkat és a nagyiknak ajándékba. Közben énekelgetünk, verselünk, kacagunk, nevetünk.
Legutóbbi nagyon jó élményed: gyerekes: Matyi ölelése és nyálas puszija
gyerekmentes: a szerdai kimenőm, amikor nem csak Anya voltam. 
 
Az igazság az, hogy nem tudom, ki az aki még nem kapta meg és nem töltötte ki, ha akad még ilyen köztetek, akkor az legyen szíves vegye magára a felkérést, és hajrá... töltögetni!!!!!

2008. december 19., péntek

Tettrekész

A tegnapi nagy punnyadás után, és hogy végre megint embernek érzem magam, úrrá lett rajtam a tettvágy. Mostam, teregettem, lehet, még vasalok is. Kész van Matyi ebédje, és sül egy kenyér. Merthogy ebben a pocsék időben én ki nem teszem a lábamat, az biztos. Máténak így is folyós még az orra, már nem olyan vészes, mint pár napja, de semmiképpen nem szeretném, ha visszacsúsznánk a lejtőn. A mai projekt része még a takarítás, már megint olyan káosz van, én is értem... És mára terveztem a mézeskalácssütést is. Emiatt nagyon be vagyok zsongva. Nem is húzom az időt tovább, megyek, el ne szálljon ez a hatalmas munkakedv:)

2008. december 18., csütörtök

Furcsaságok

Furcsa volt hogy magukra kellett hagynom a fiúkat. Részleteket még nem tudok, majd este, de nagy baj nem történhetett, mert egyben találtam mindkettőre az ágyukban és aludtak, mikor megjöttem. Furcsa volt, hogy gondolkodás nélkül fel tudok szállni egy buszra, sőt... le is ülhettem. Furcsa volt azon az úton végighaladni amit kicsit több, mint 1 évvel ezelőttig naponta kétszer megtettem. Furcsa volt újra még ha csak pár órára is nem anyának lenni. Furcsa volt, és nagyon jóóóóó volt. 
De a mai napomat azért  elcseréltem volna. Elfelejettem, hogy az éjjeli kimaradás ennyire fájdalmas tud lenni másnap. Szóval ma nem voltam épp csúcsformában. De lmegérte:)

2008. december 17., szerda

Az étvágy nem vész el

Mindig tudtam,jobban mondva csak reméltem, hogy a gyerekem nem olyan hülye, hogy az éhenhalásig koplaljon.  A 3 hetes éhségsztrájknak tegnap este vetett véget, miután egy virsli kenyérrel, 2 sajtos rúd, és egy normál adaggyümölccsel felturbózott tejpép képezte a vacsoráját. Aztán ma tízóraira ugyancsak rendesen evett, sőt.., akkorára tátotta a száját, hogy még a növekvő 7-es és 8-as fogát is sikerült szemrevételeznem, ami azért valljuk be nem könnyű feladat.
És jött az ebéd. Optimizmusom mit sem csökkent, így bátran raktam Máté elé egy bő másfél adagnak megfelelő tökfőzeléket egy egész szelet sülhússal, amit gond nélkül elpusztított, majd megette az én ebédemnek is a bő egynegyedét, majd két piskótával, egy túrós szelettel és néhány kölesgolyóval taposta meg mindazt amit leküldött. Most persze itt piheg mellettem. 
Mindenesetre mókás, hogy egy nap alatt akarja behozni azt a 3 hetet amit evés terén kihagyott.

Ma éjjel

Ma estére kimenőt kaptam, és magukra hagyom a fiúkat, hadd csapjanak egy görbe estét kettecskén, én pedig nyakamba veszem a várost, és belevetem magam a pesti éjszakába. Nem kis izgalommal készülök az estére, először hagyom itthon őket így együtt,és bár nem miattuk aggódom, azt tudom, hogy nem lesz baj hanem magam miatt, hogy hogy fogom én viselni a több órás matyimentességet. Azt tudom, és fel is vagyok rá készülve,hogy nem lesz olyan önfeledt ereszdelahajamat, mint régen, de hogy pontosan milyen lesz, nem tudom. Mindenesetre lázasan készülődöm. Egyelőre csak lélekben. Aztán tervezek habos fürdőt, hajbeszárítást, körömlakkozást, sminkkelést, mindenféle feleslegesnek tűnő nőcis dologt, amiből ha már csak a töredéke is megvalósul örülni fogok. Aztán majd kiderül, mit hoz az este:)

2008. december 16., kedd

Szülinap képekben


A marcipánt még a kedvemért sem vette ki a szájából:








Hétfőn már csak hármasban ünnepeltünk, a torta itt épp nem látszik:)

De itt igen:) Máté nem volt hajlandó elhagyni a szőnyeget és az új szerzeményeit, így a földön kellett neki tálalni a szülinapi tortát. Mint egy igazi kutyusnak:)

Összességében minden jól sikerült, voltak kisebb hibák, amit másképp szerettem volna, vagy ami nem úgy sikerült, ahogy én azt elképzeltem, de nem volt egyik sem vészes. Máté nagyon tündér volt, annak ellenére, hogy folyt az orra, hősisen viselte a felfordulást, és ünnepeltette magát.
Kicsit azért örülök, hogy túl vagyunk rajta, még szerencse, hogy csak egy születésnapja van egy évben.
Most aztán gőzerővel jöhet a karácsony, a mézeskalácssütés, újabb receptkeresések... Már sosem lesz vége... Lassan kiviszem az ágyamat a konyhába:)

2008. december 13., szombat

Szívás

Mindig tudtam, hogy szívás decemberben születni. És ha rajtam múlt volna, biztosan úgy intéztem volna, (mint ahogy próbáltuk is, csak akkor nem jött össze), hogy ne decemberi gyerekem szülessen.  Szóval nem elég, hogy mindenhol már karácsonyi diliház van, de hogy minden termék csak karácsonyosban létezik, ez már kicsit sok nekem.  Talán a terítő volt a legnehezebb, mert a Mikulásostól a karácsonyfásig minden  fajta volt, de semmi olyan ami egy kicsit gyagyásabb lett volna, és nem karácsonyos, kivéve a sima egyszínűeket, azokért meg sokalltam azt az összeget, ami rá volt írva. Végül egy csillagosat vettünk, ami még nem néz olyan ünnepinek. A papírboltokban is minden a karácsonyról szól, alig találtam néhány szülinapos cuccot, de végül sikerült venni egy Happy Birthday feliratot, amit még nem tudom, hová tudok feltenni. Jó tudom, lehettem volna előrelátóbb, és már beszerezhettem volna minden jóval korábban, de mentségemre legyen mondva, hogy az első szülinapra készülünk, remélem jövőre már hasznosítani fogom az idén szerzett negatív tapasztalataimat. 
Fejben már minden kész van, már csak az kell, hogy beessek a konyhába, és ki se jöjjek onnét jó sokáig. Remélem Máté ebben partner lesz.  Remélem minden jól fog sikerülni:)