Töltögetős

Horoszkópod: Bak, nyilas aszcendens, kínai horoszkóp ló. Hogy ezek jók vagy rosszat jelentenek nem tudom, ha valaki tudja, akkor szívesen veszem az infót, de nem vagyok horoszkópfüggő.

Egyéb események azon a napon, amikor születtél: 

Ez a nap 1979. január 8-a volt. hétfő

Ezen a napon ünnepelte volna Elvis Presley a 44. születésnapját, abban az esetben ha nem hal meg  2 évvel korábban.

Az először megrendezésre kerülő Dakar rally-n ezen a napon pihenőnap volt. Egyébként 90 motoros és 80 autós vett részt a versenyen.

Kikiáltják a Kambodzsai Köztársaságot.

Pontosan ugyanekkor született Adrian Mutu a román labdarúgó válogatott csapatkapitánya, és Sarah Polley színésznő-rendező.

Ha nyernél a lottón:

csak hatoson játszunk akkor sem mindig. Ha nyernénk egyszer egy nagyobb összeget, akkor vennénk egy álomházat álomhelyen. Talán a robogókölcsönzőre is futná még belőle valahol a görög tender partján. Lenne egy családi autónk, meg nekem egy kis városi. Biztosan sokat utaznánk. Ahogy F-t ismerem nagy részét viszont biztosan befektetnénk valami tuti jól kamatozó-jövedelmező buliba.

Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tole: rágom a körmöm

Ha süti: cukrászdai nagyon habos, vagy pogácsa

Ha koffein: reggeli kávé mindenképp, de a teából is szeretem a feketét tejszínnel, és valaha coca-cola függő is voltam.

Színeid ruhában: mostanában mintha barnából lenne a legtöbb, a lilát viszont nem szeretem, nem is áll jól.

Mi van most rajtad?: sötétkék melegítőalsó, világosbarna póló (még valami egyetemi napok-os), rózsaszín csíkos vastag zokni.

A legutóbbi könyv, amit elolvastál: Most fejeztem be a Boleyn Anna titkos naplóját. Annyira rákattantam a témára, hogy most a Boleyn örökséget olvasom.

Amit soha nem választanál háziállatnak: pókok, lábatlanok, madarak. Ha szőrös és4 lábú akkor bármi jöhetne:)

10 év múlva ilyenkor hol látod magadat?: A gyerekeimmel készülünk a karácsonyra. Sütünk-főzünk közösen, karácsonyfadíszeket készítünk magunkat és a nagyiknak ajándékba. Közben énekelgetünk, verselünk, kacagunk, nevetünk.

Legutóbbi nagyon jó élményed: gyerekes: Matyi ölelése és nyálas puszija

gyerekmentes: a szerdai kimenőm, amikor nem csak Anya voltam. 

 

Az igazság az, hogy nem tudom, ki az aki még nem kapta meg és nem töltötte ki, ha akad még ilyen köztetek, akkor az legyen szíves vegye magára a felkérést, és hajrá... töltögetni!!!!!

Tettrekész

A tegnapi nagy punnyadás után, és hogy végre megint embernek érzem magam, úrrá lett rajtam a tettvágy. Mostam, teregettem, lehet, még vasalok is. Kész van Matyi ebédje, és sül egy kenyér. Merthogy ebben a pocsék időben én ki nem teszem a lábamat, az biztos. Máténak így is folyós még az orra, már nem olyan vészes, mint pár napja, de semmiképpen nem szeretném, ha visszacsúsznánk a lejtőn. A mai projekt része még a takarítás, már megint olyan káosz van, én is értem... És mára terveztem a mézeskalácssütést is. Emiatt nagyon be vagyok zsongva. Nem is húzom az időt tovább, megyek, el ne szálljon ez a hatalmas munkakedv:)

Furcsaságok

Furcsa volt hogy magukra kellett hagynom a fiúkat. Részleteket még nem tudok, majd este, de nagy baj nem történhetett, mert egyben találtam mindkettőre az ágyukban és aludtak, mikor megjöttem. Furcsa volt, hogy gondolkodás nélkül fel tudok szállni egy buszra, sőt... le is ülhettem. Furcsa volt azon az úton végighaladni amit kicsit több, mint 1 évvel ezelőttig naponta kétszer megtettem. Furcsa volt újra még ha csak pár órára is nem anyának lenni. Furcsa volt, és nagyon jóóóóó volt. 

De a mai napomat azért  elcseréltem volna. Elfelejettem, hogy az éjjeli kimaradás ennyire fájdalmas tud lenni másnap. Szóval ma nem voltam épp csúcsformában. De lmegérte:)

Az étvágy nem vész el

Mindig tudtam,jobban mondva csak reméltem, hogy a gyerekem nem olyan hülye, hogy az éhenhalásig koplaljon.  A 3 hetes éhségsztrájknak tegnap este vetett véget, miután egy virsli kenyérrel, 2 sajtos rúd, és egy normál adaggyümölccsel felturbózott tejpép képezte a vacsoráját. Aztán ma tízóraira ugyancsak rendesen evett, sőt.., akkorára tátotta a száját, hogy még a növekvő 7-es és 8-as fogát is sikerült szemrevételeznem, ami azért valljuk be nem könnyű feladat.

És jött az ebéd. Optimizmusom mit sem csökkent, így bátran raktam Máté elé egy bő másfél adagnak megfelelő tökfőzeléket egy egész szelet sülhússal, amit gond nélkül elpusztított, majd megette az én ebédemnek is a bő egynegyedét, majd két piskótával, egy túrós szelettel és néhány kölesgolyóval taposta meg mindazt amit leküldött. Most persze itt piheg mellettem. 

Mindenesetre mókás, hogy egy nap alatt akarja behozni azt a 3 hetet amit evés terén kihagyott.

Ma éjjel

Ma estére kimenőt kaptam, és magukra hagyom a fiúkat, hadd csapjanak egy görbe estét kettecskén, én pedig nyakamba veszem a várost, és belevetem magam a pesti éjszakába. Nem kis izgalommal készülök az estére, először hagyom itthon őket így együtt,és bár nem miattuk aggódom, azt tudom, hogy nem lesz baj hanem magam miatt, hogy hogy fogom én viselni a több órás matyimentességet. Azt tudom, és fel is vagyok rá készülve,hogy nem lesz olyan önfeledt ereszdelahajamat, mint régen, de hogy pontosan milyen lesz, nem tudom. Mindenesetre lázasan készülődöm. Egyelőre csak lélekben. Aztán tervezek habos fürdőt, hajbeszárítást, körömlakkozást, sminkkelést, mindenféle feleslegesnek tűnő nőcis dologt, amiből ha már csak a töredéke is megvalósul örülni fogok. Aztán majd kiderül, mit hoz az este:)

Szülinap képekben

A marcipánt még a kedvemért sem vette ki a szájából:








Hétfőn már csak hármasban ünnepeltünk, a torta itt épp nem látszik:)

De itt igen:) Máté nem volt hajlandó elhagyni a szőnyeget és az új szerzeményeit, így a földön kellett neki tálalni a szülinapi tortát. Mint egy igazi kutyusnak:)

Összességében minden jól sikerült, voltak kisebb hibák, amit másképp szerettem volna, vagy ami nem úgy sikerült, ahogy én azt elképzeltem, de nem volt egyik sem vészes. Máté nagyon tündér volt, annak ellenére, hogy folyt az orra, hősisen viselte a felfordulást, és ünnepeltette magát.
Kicsit azért örülök, hogy túl vagyunk rajta, még szerencse, hogy csak egy születésnapja van egy évben.
Most aztán gőzerővel jöhet a karácsony, a mézeskalácssütés, újabb receptkeresések... Már sosem lesz vége... Lassan kiviszem az ágyamat a konyhába:)

BOLDOG SZÜLINAPOT!

Szívás

Mindig tudtam, hogy szívás decemberben születni. És ha rajtam múlt volna, biztosan úgy intéztem volna, (mint ahogy próbáltuk is, csak akkor nem jött össze), hogy ne decemberi gyerekem szülessen.  Szóval nem elég, hogy mindenhol már karácsonyi diliház van, de hogy minden termék csak karácsonyosban létezik, ez már kicsit sok nekem.  Talán a terítő volt a legnehezebb, mert a Mikulásostól a karácsonyfásig minden  fajta volt, de semmi olyan ami egy kicsit gyagyásabb lett volna, és nem karácsonyos, kivéve a sima egyszínűeket, azokért meg sokalltam azt az összeget, ami rá volt írva. Végül egy csillagosat vettünk, ami még nem néz olyan ünnepinek. A papírboltokban is minden a karácsonyról szól, alig találtam néhány szülinapos cuccot, de végül sikerült venni egy Happy Birthday feliratot, amit még nem tudom, hová tudok feltenni. Jó tudom, lehettem volna előrelátóbb, és már beszerezhettem volna minden jóval korábban, de mentségemre legyen mondva, hogy az első szülinapra készülünk, remélem jövőre már hasznosítani fogom az idén szerzett negatív tapasztalataimat. 

Fejben már minden kész van, már csak az kell, hogy beessek a konyhába, és ki se jöjjek onnét jó sokáig. Remélem Máté ebben partner lesz.  Remélem minden jól fog sikerülni:)

Készülődés

Vasárnap tartjuk Máté szülinapi "buli"-ját.Semmi extra, csak a nagyszülők, nagynéni, nagybácsi, és persze mi. Ez összesen 9 embert tesz ki. ÉS gondoltam, ha már ilyen szépen összejövünk, akkor mégiscsak illő volna megebédeltetni a megfáradt vendégsereget. Az biztos, hogy ragulevest csinálok. A másodikról még nem döntöttem, de valami sült hús lesz, szerintem óvári és bacon-be tekert, vegyesen. Viszont fejembe vettem, hogy tortát akarok sütni. Először túrótortában gondolkodtam, aztán répatortában, és most ott tartok, hogy már azt sem tudom, hogy akarok-e tortát sütni, és hogy lesz-e egyáltalán időm rá. Júlia néni biztosan hoz/küld egy tortát Matyinak, szóval nem marad az ünnepelt torta nélkül. Aztán ott van a terítés... Nincs nagy készletem terítőkből, sőt.. nem is igazán vagyunk terítőpártiak, Matyi óta pedig végképp funkcióját vesztette eme darab. A karácsonyi terítő nem épp alkalomhoz illő..., szóval kéne venni valami ide passzoló vidám-mókásat. Ráadásul 2-t, mert 1 asztalnál nem férünk el. Lufit és tűzijátékot a tortára már vettem, de szeretnék még olyan hosszú girlandokat, ami a közeli hobbiboltban nem volt kapható, így be kell menni a városba. Plussz a kajához is szombaton kell mindent megvenni. Feri éjjel jön haza, ha minden igaz..., remélem a leszállással továbbra sem gond Ferihegyen, különben Bécsből kell hazabuszoznia. Lényeg a lényeg, még ma ki kell mindent találnom, hogy holnapra kész legyen a lista.Ja és a takarítást ne is mondjam... És minden helyett már megint csak itt ülök... De olyan nehezen szánom el magam a tettekre!!!

Kicsit túlvállaltam magam, asszem.

Kezdek elérzékenyülni

Ahogy közeledik a szülinap, bennem úgy törnek fel percről-percre az emlékek, és könnyfátyolos szemekkel csak nézek ki a fejemből, és arra gondolok, milyen jó, hogy Ő van nekem. 

Mindenre emlékszem. 

Az első pillanatra, amikor megláttam Őt. már akkor is gyönyörű volt, a ráncos kis bőrével. 

Az első érintésre, amikor félve megsimítottam a kezecskéjét.

Az első éjszakára, amikor ott feküdt mellettem, jóllakottan, és nekem nem volt annyi erőm, hogy megmozduljak és visszategyem a zsúrkocsijába, egész éjjel ott szuszmákolt mellettem, és én csak néztem Őt a kis éjjeli lámpa fényénél, néztem, hogy veszi a levegőt, veszi-e egyáltalán.

Emlékszem, hogy az első napokban mennyire féltem, hogy kárt teszek benne, hogy rosszul fogom, rosszul tartom, túl erősen...

Emlékszem milyen volt az illata, amikor magamhoz öleltem, utánozhatatlan finom babaillat.

Emlékszem az első mosolyra, az első megfordulásra, arra, amikor először nyúlt valami felé, amikor felült, amikor először próbálkozott a kúszással,mászással, felállással...

Emlékszem, amikor először megölelt. Két pici kezét a nyakam köré fonta, arcát pedig belefúrta a hajamba. Fél pillanat volt csupán, neki nem is jelentett semmit, de én akkor is sírni tudtam volna, és hiába akartam még egy picit elhúzni a pillanat varázsát, Ő már el is tolt magától, hisz fontos játszanivalója akadt. 

Mindenre emlékszem..., és most, hogy közeleg a nagy nap egyre élesebben törnek elő az emlékek. 

Persze emlékszem az átvirrasztott éjszakákra, az üvöltős fürdetésekre, a pocakfájásra, a fogzásra, a hisztikre is... De ezek mind eltörpülnek a sok öröm mellett, amit Tőle kapok. 

Emlékszem arra a napra is, amikor igazán tudatosult bennem, hogy ANYA  vagyok. Inkább rémísztő volt, mintsem mámorító, kicsit megrémültem a feladattól, a felelősségtől, attól, hogy most már semmi sem a régi, és tobzódtak bennem a kételyek, vajon tényleg elég felnőtt vagyok-e én egy gyerekhez, vajon tudok-e jó anyja lenni, vajon képes leszek-e rá? 

1 év. Nem nagy idő egy ember életében..., mégis olyan sok minden történt, olyan sok mindenen mentünk át mi ketten... Életem legszebb 1 éve volt ez, vitathatatlan. 

Nem volt könnyű..., Sőt nagyon nehéz volt. De minden mosoly, ölelés, huncutság kárpótol az alvásmentes éjszakákért, és mindenért amiről lemondtam a kedvéért. 

Sokat változtunk 1 év alatt. Máté igazi rosszcsont kisfiú lett, én pedig... én pedig ANYA. 

Az érzés, ami bennem van szinte szétfeszíti a mellkasomat... A világba szeretném kiabálni hogy KÖSZÖNÖM!!!!!! Köszönöm, hogy megtudhattam, milyen csodálatos érzés felelősnek lenni valakiért, milyen csodálatos az önzetlen szeretet, milyen csodálatos dolog ANYÁNAK LENNI.

Köszönöm!!!!