Álmaim

Cuckától kaptam a felkérést, hogy osszam meg Veletek álmaimat az elkövetkező 1, 2 és 3 évre. Nos kicsit bajban vagyok, mert nincsenek nagyratörő álmaim, de lássuk csak!

1 év múlva: 

Máté közeledik a 2 éve felé, és az idővel haladtával rosszcsontsága exponenciálisan nő. Sétáink alkalmával taposómotorjával megállíthatatlanul száguld a játszótér felé, én pedig kényelmes tempóban követem őt a babakocsival, amiben békésen szundikál a legkisebbik Mészáros, egy tündéri kislány. A kellemes őszi napsütésben a játszótéren várjuk haza Apát, Máté falevelet és gesztenyét gyűjt neki, amiből hazaérkezvén bábukat és képeket alkotunk közösen. Este boldog mosollyal térek nyugovóra, hisz másodszülöttem menetes mindenféle gyermekkórtól és békésen alszik reggelig, én pedig másnap is élvezem a kétgyermekes anyukák boldog életét. 

2 év múlva:

Máté 3 éves, másodszülött közeledik az 1-hez.  A mindennapi életünket a móka és a kacagás tölti ki. A két hetes tengerparti nyaralásnak köszönhetően kipihent és fitt vagyok. Jobb formában vagyok mint valaha. Lakásunkat egy nagyobbra cseréltük, kétbeállós garázzsal, hogy én is be tudjak állni a Feritől kapott kis városi autómmal, amivel a gyerekeket fuvarozom babaúszásról, játszóházba. A házhoz persze kert is tartozik, amit szép zöld fű borít, már el vannak ültetve a tavszi hagymások. A kert végében lugas, és egy nagy családi hinta, ahol a kellemesen meleg őszi estéket töltjük. 

3 év múlva:

Máté már igazi nagyfiú, 4 éves. Másodszülött bölcsibe készül, mert én végre megtaláltam álmaim családbarát munkahelyét, ahol napközben a tudománynak élek, de mindig időben el tudok indulni a gyerekekért, sosem ők a legutolsók az oviban/bölcsiben. Máté a kis háromkerekűjével teper hazafelé, mi csajok gyalog követjük. Másodszülöttnek két copfba van a vörös haja, csinos masnival összefogva, és hazáig fecseg mindenféle csajos dolgokról.Jól érzem magam a bőrömben, frizurám van és csini ruhám.  Jól tudok lavírozni a családanya, a jó feleség és dolgozó nő szerepei között.  Anyagi helyzetünk megengedi, hogy nyáron nyaraljunk, télen teleljünk, Teljes az összhang. Teljes az életem!

E heti

Nem szoktam horoszkópokat olvasgatni, most véletlenül mégis elolvastam a tévéújságban lévőt. Azt mondja, ezen a héten könnyen megfázhatok, ha nem öltözök fel rendesen. (mintha csak az anyukámat hallanám:) Aztán idézem: Ne kapkodjon, kúrálja ki magát...., feküdjön, igyon sok hársteát, és pozitív gondolatokkal fejében aludjon sokat.

Na ezek közül csak a hárstea van meg, a többi no comment:)

A nap többi része

A zenebölcsiből rögvest Hunor pajtásunk felé vettük utunkat, és egy újabb kellemes napot töltöttünk el együtt. Aranyosak együtt nagyon,  és biztos sokat tanulnak is egymástól, bár szerintem inkább csínytevéseket. Koruknál fogva, ( 2 hét előny Hunornál) Nagyjából ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket, így nagy egyetértésben tudták rázni és ütögetni szegény Dörzsi ketrecét, rángatni a lámpazsinórt, meg ilyesmi. Aztán mindkét rosszcsont röpke nyugovóra tért, Hunor nem is olyan röpkére, Mátét pedig szinte a macska oldalára borulva érte utol az álom. 

Kellemesen elfáradva tértünk haza, be kell valljam, hgoy teljesen elszoktam a városi tömegközlekedéstől, és egy-egy ilyen út alkalmával annyi impulzus és "élmény" ér, hogy most tudnék aludni én egy órácskát. De Máté persze pörög, szóval alvásról szó sem lehet. 

Zenés manófoglalkoztató

Ma végre, hossz, több hónapos készülődés után végre eljutottunk a zenebölcsibe. Én nagyon készültem ide, főleg, mióta Mátéban felfedezni véltem az elveszettnek hitt muzikalitást, és nemcsak hogy táncol, ha zenét hall, de ha épp valamelyik kedvenc csendül fel, amiből egyre több van, akkor még éneklésre hasonlító hangokat is képes kiadni magából.Korábbi informálódásaim alapján én abban bíztam, hogy majd itt szépen elmagnózgatunk, közben énekelgetünk, mondókázgatunk, ami alapvetően így is volt, de 80%-ban ez inkább zenei kíséret nélküli dalolászás volt/lett volna. Na hát meg nekem nem nagyon megy. Vagyis ahhoz hogy menjen, vagy legalábbis azt higgyem, hogy megy, ahhoz nekem bizonyos mennyiségű alkohol kell a szervezetembe. Na de mégis hogy nézne az ki, hogy de. 10-kor két felessel megerősített önbizalommal térnék be egy zenebölcsibe bújj bújj zöldág-at énekelni? És egyébként sem tudoom már mikor volt utoljára a szervezetemben az a bizonyos mennyiségű alkohol.

Szóval nem tudom, hogy nekem való-e ez a zenebölcsi. Mert alapvetően Máté az itthoni közös zenehallgatással is egész jól elszórakoztatja magát.  Tehát még nem döntöttem, hogy mennyire leszünk látogatói az efajta happeningeknek. 

Máté sújtotta övezet

Mármint a lakás. Egyszerűen nem tudok lépést tartani Máté felfedezési- és rendetlenségcsinálási vágyával. Azt, hgoy naponta 10szer kipakolja a pelusait a zacskóból, és hogy minden ruhát, amit megtalál, akár polcon, akár fogason, széken, szárítón bárhol, legyen az vasalt, vagy vasalatlan, frissen mosott, vagy szennyes, Ő lehúzza, megrázogatja, megnyalogatja, ölelgeti, tapicskolja. Kedvenc darabjaival végigszáguld a szobákon, majd valahol ottfelejti. Nem akadály neki a harmonikaajtó, amit egy mozdulattal félrelök, ha az útjába áll, és nem akadály neki az én tiltó szavam sem. Visszanéz, és a szemembe vigyorog. (Most épp egy pelussal a kezében kivándorolt az előszobába) 

Szóval a mai mérleg:

-2 csomag kipakolt pelus

-1 csomag szétszórt és darabokra tépett szalvéta

-1 db kiborított tárolódoboz

-2 db szárítóról lerántott ing

-az összes hűtőmágnes hűtő alá való begyömöszölése sikerrel. A kiszedés még csak félig sikerült:) 

-fél üveg szétlocsolt tea a szőnyegen

És még csak délután 3 óra. Gyermekem kreativitása azt hiszem nem ismer határokat. Mikor lesz már este?

Ma reggel

Éppen Apával skájpoltunk, ez olyan 8 óra körül lehetett, a reggeli kávémon még éppen hogy csak túl voltam, amikor csöngettek. El nem tudtam képzelni, ki lehet az hajnalok hajnalán, kicsit mérges is voltam, mert Máté még pizsiben volt, és hátegyedül ugye nem hagyhatom a lakásban. Kinéztem az ablakon, hogy érdemes-e egyáltalán kimennem, és egy rendőr állt a ház előtt. Hoppá, ennek fele sem tréfa, gondoltam jobb lesz ha kinyitom az ajtót. Első gondolatom az volt, hogy a bolond szomszéd miatt vannak már megint itt, de nem, kiderült, hogy a szomszédba betörtek az éjszaka, és elvitték az autót. Udvariasan érdeklődtek, nem észleltem-e valami furcsát az éjjel. Én persze nem észleltem semmit, vagy sajnos, nem tudom. Pedig fennt voltam 3kor és 5kor is, de hát nem figyeltem én másra csak Mátéra. Érdekes egyébként, hogy Máté egy kis nyösszenésére is felébredek, de szerintem ha hozzánk törnek be, azt sem észleltem volna. Szóval ez történt. Első dolgom volt, hgoy leellenőriztem a mi autónk meglétét, megvolt. Még szerencse, hgoy a babakocsit amit napközbne a tersaszon tartok, éjjelre mindig behozzuk. Fő az óvatosság.

Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha egyszer hozzánk is betörnének, pláne akkor ha mondjuk egyedül vagyok itthon Manóval. Főleg azok után, hogy pár hónapja az alattunk lakó fiúnak vitték el a létráját. Most meg a szomszéd autója. Hát mi jöhet még? 

A Római-parton

Amióta itthon vagyok, és nem járok dolgozni, azóta nem csak belvárosból,hanem Dunából is elvonási tüneteim vannak. Akkoriban minden nap megcsodálhattam szépségét, és engem, mint vidéki lányt, mindig elbűvölt a Duna nagysága. Ezért a hétvégi utunkat tekintve nekem csak annyi kikötésem volt, hogy Duna partra menjünk. A Margitsziget, és a Római-part maradt fenn a rostán, és az utóbbi mellett döntöttünk, egyrészt, mert a szigetre az talán utolsó szép hétvégére való tekintettel nagy tömeget sanszoltunk, meg egyébként is ott már sokszor voltunk. Szóval a Rómaira mentünk.

Szeritnem Máténak is kedvence lehet az ősz, csakúgy mint nekem, mert mióta hullanak a falevelek, egyre több békésen nézelődő sétánk van, a szokásos sírós-hisztizőssel ellentétben.

Pont mire odaértünk Máté akkorra aludt volna el az autóban, úgyhogy gyorsan átpakoltuk a babakocsiba, és aludt is mint a bunda, mi pedig szívtuk magunkba a friss Duna szagú őszi levegőt,  és csodáltuk a természetet. Mikor Máté felébredt, ő is becsatlakozott a bámészkodásba, vagy éppen hangos üdvrivalgással köszöntötte a szembejövőket. Szóval nagyon élvezte a programot.

A kirándulást természetesen sült hallal koronáztuk meg, vétek lett volna úgy hazajönni, hogy nem eszünk halat. Kényelmesen letelepedtünk panorámás asztalhoz, Mátét nagyon lekötötte a látvány, a hajók és a kacsák. Nagy örömében kicsit meg is rágcsálta a korlátot.  De a hal is nagyon ízlett neki, bár mostanábna minden ízlik neki, ami a mi tányérunkon van, legyen az bármi.

Nagyon szép nap volt, kellmesen elfáradtunk, Mátéból is kiszívta a levegő az energiát, mert az utóbbi napokkal ellentétben már fél 9-kor aludt, és ma reggel csak 9kor volt hajlandó kimászni az ágyból. (Leszámítva, hogy 5kor oda kellett vennem magam mellé).

És akkor képekben:

És a táj:

Ja és hazafelé az új Megyeri hídon jöttünk, az én kívánságomra. Először kicsit gyagyásnak gondoltam magamat, amiért így be vagyok sózva egy híd miatt, de aztán rájöttem nem csak én vagyok ilyen, sokan sétálgattak a hídon, szerintem ők is csak azért hogy megnézzék.

Ja és a rómain láttuk Szekeres Adrienn-t és a családját, jobban mondva Feri hívta fel a figyelmemet rájuk. És hát Ő nagy-nagy kedvencünk nekünk:)

Autóztunk mindenfelé

Sűrű nap van mögöttünk, de jó is volt azért pedig nem csináltunk semmi extrát. Viszont sokat autóztunk. Először bementünk a Deák térre, mert eurot akartunk váltani. Mivel Feri az olaszországi munkájáért euroban kapja a fizetését, van egy csomó euronk. És most hogy válság van, és gyenge a forint, most érdemes átváltani, mert így jól jövünk ki a buliból. Plusz szerencse nekünk, hogy a válság miatt a bankok nem adnak egymásnak pénzt, így rá vannak szorulva az állampolgárok pénzére, ezért emelték a betéti  kamatokat. Na mindenzt persze nem saját kútfőből írtam ám ide le, hanem Feri tanított rá reggel, kávézás közben. Szóval beautóztunk a Deák térre. Jó volt, mert ma ugyebár munkanap volt papíron, és ilyenkor mindig olyan felmás a közlekedés, se nem szombati, se nem hétköznapi. Én pedig nagyon élveztem, rájöttem, hgoy elvonási tüneteim vannak belvárosból. 

Aztán Mekiben kajáltunk, Máté közben elaludt, nekünk pedig még kedvünk volt autózni, így most nem tescoba mentünk, hanem Auchanba. Máté nagy kópé volt a boltban, és nem ezért de kapott egy tapogatós könyvet amit azóta úgy olvas mint a nagyok. Aztán itthon főzés, Feri lement a kertbe, így ketten főztünk Mátéval. Mondjuk Ő inkább csak hátráltatott, de alapvetően jól viselkedett, elfoglalta magát. Leginkább azzal, hgoy mindenhonnan le-, és kipakolt, én pedig vissza. DE legalább nem nyűgösködött és tudtam haladni. 

Holnapra is szép időt mondanak az időjósok, így mi is valamilyen szabadtéri kirándulós programot tervezünk, de még nem tudjuk hová, aztán pedig borjúpaprikást, amit először fogok főzni, pedig nagyon szeretjük, csak eddig valahogy nem csináltam. Remélem jó lesz majd!

Magányra vágyik

Tudtam, hogy előbb-utóbb el fog jönni az idő, amikor a fiam már nem igényli a társaságomat. De hogy ilyen hamar, azt azért nem gondoltam volna. Azt hittem, van még előttünk pár kellemesen összebújós év, én olyan 15 körüliben gondolkodtam. De ma eljött az idő, mikor Máté magányra vágyott, és ezt tudtomra is adta, mégpediglen úgy hogy szépen bevonult a szobájába, de mivel én éppen mást csináltam, mindig kihoztam őt onnan, jobb szeretem, ha szem előtt van. Aztán Ő ráunt erre, és amikor megint bevonult a szobába, egyszerűen becsukta az orrom előtt az ajtót, jelezve ezzel, hogy persona non grata vagyok az ő kis birodalmában,és bentről nagyokat kurjongatott. Kb. 5 mp.ig volt bent egyedül, ennyi kellett mire felfogtam mi történt, de ez is elég volt neki hogy kieszeljen és véghez vigyen egy újabb rosszaságot. 

Reggelente egy kis tálkában szoktam bevinni egy kis langyos vizet, mosdáshoz. Ezt ma nem vittem ki közvetlenül az öltözés után, hanem csak letettem a mellettem lévő lavórba, ami ugyancsak bent maradt a legutóbbi teregetés alkalmával. Máté beleborította a kistálból a vizet a lavórba, és beleült. Mikor bementem ott feszített a lavór közepén, vizesen, és büszkén vigyorgott, lóbálta az üres tálat a feje felett. 

Persze nem tudtam rá haragudni:) 

Orvosnál és ami utána jött

Most értünk haza.  Jó fej volt a doki, megcsodálta Matyit a váróban, azt mondta le sem tagadhatnánk:) Feri szerint (persze csak mókából mondta) Azért nézte meg olyan alaposan, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem cserélte el egy másik babával. Aztán én bementem, és rögtön azt kérdezte, hogy mikor szeretnénk kistestvért. Mondtam, hogy az majd a vizsgálat után kiderül. Szerencsére mindent rendben talált, úgyhogy elvileg nincsen akadálya a kistesónak. Illetve csak egy akadálya van, hogy F. minden második héten Milánóban van még mindig. A császáros hegek kívül-belül szépen meggyógyultak, és a miómáim sem jöttek vissza. Ez az örök parám, hogy idő előtt visszanőnek, de most azt mondta a doki, hogy egyelőre nem kell rájuk számítani. De előbb-utóbb biztos megint lesznek, de csak sokkal később, és addigra már úgyis lesz egy csomó gyerekünk. A rákszűrésnek 1 hónap múlva lesz eredménye. 

Hamar végeztünk, így bementünk intersparba. és akkor már kajáltunk is az Árkádban. Nagyon nem kellett semmi, mégis jól telepakoltuk a kocsit. Nem voltunk sokáig, Máté mégis pont mire már mentünk fel a mozgólépcsőn összepisilte magát. Már átütött a nadrágján. Gondoltam mindegy, adok neki a kocsiban egy tiszta pelust, legalább az legyen neki száraz, és hazáig már kibírja a nadrágban, annyira még nem volt gáz. Ő persze elmászott a pelus elől, ráült a levett nadrágjára és rápisilt még egy adagot,hogy végképp használhatatlan lett. Már nem tudtam rá visszaadni. Úgyhogy bodyban kellett hazahozni. Persze jól befűtöttünk a kocsiban, mert a bodyja is nedves volt, és nem akartam hogy megfázzon. Majd megsültünk. Rá akartam teríteni a kabátomat, de azt meg mindig a fejére húzta és sátorozni akart. Ez most a legújabb szórakozása.Végre hazaértünk. Feri meg akart spórolni egy kört, így a karton tej tetejére rárakta a karton kefírt, ami persze lecsúszott onnan, és néhány darab összetörött. Még nem tudom pontosan mennyi, mert nem néztem még meg.

Szóval kíváncsi vagyok mi jöhet még ma!

Megj: Matyi itt áll mellettem, és mindig nyomkodja a billentyűzetet. Leginkább az entert és a +-t, mert azt éri el. Elég nehézzé vált így a gépelés, mert ha nem figyelek oda telerakja enterrel  és +-szal az egész szöveget.