Ma délelőtt már kirándulni indultunk, hanem hazafelé 😞
De nem vagyunk szomorúak, épp beszéltük is az autóban, hogy bár esett az eső hazafelé az osztrák szakaszon, most mégsem volt olyan őszies hangulatunk, mint máskor, amikor aug.20-a környékén jövünk ugyanígy hazafelé. Most még van előttünk kaland, meg nyár, mégha épp esős is az idő.
Az út teljesen eseménytelen volt. Most Szlovénia felé jöttünk, mert az m1es autópálya Pest felé a múlt héten is be volt állva, és mákunk volt, hogy a mi oldalunk haladt. Nem akartunk már akkor sem arra menni igazából, de akkor így volt praktikus. Most viszont már megérte szlovén matricát venni, mert azt majd aug-ban is fogjuk tudjuk használni.
Szóval Szlovénia és M7 volt az útvonal, és hihetetlen módon egyiken sem keveredtünk dugóba, és Pesten sem volt igazán tragikus a helyzet. Szóval itthon vagyunk.
De mielőtt még belecsapnék újra a hétköznapokba, még hozok néhány naplementés fotót a tavunkról, meg a fiúkról.
A korábbi megállapodásunk az volt a gyerekekkel, hogy csinálunk egy kirándulós nyaralást, meg egy strandolósat. Ez volt a kirándulós, elvileg. 🙂 Csak voltam olyan jófej, hogy nem egy hegy tetejei hegyi házba kerestem szállást, ami felé azért nagyon húzott a szívünk, hanem egy tóparti településre, ahol gondoltam, hogy jól fog esni a fiúknak egy kirándulós nap után csobbani egyet. Hát jól is esett, az igaz, de onnastól ők ezt mindenképpen strandolós nyaralássá akarták változtatni. Főleg Marci. 🙂 A mit csináljunk ma kérdésre rendre az volt a válasza, hogy menjünk strandra.
De azért hacsak lehetett a napot valóban a tó partján zártuk. Érdekes volt, hogy volt, amikor hűvösebb volt, és csak a mi gyerekeink voltak a vízben, pedig a németek/osztrákok, néhány lengyel és cseh igazán hozzá lehet szokva a nem kánikulai meleghez. Mondjuk a fiúkat nem zavarta, hogy övéjük volt az egész part.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése