Ma reggel 9re mentünk a bérelt biciklikért.
Még otthon olvastam, hogy ez a tó, amelyik mellett lakunk, simán körbebicilizhető, mindössze 28 km körben. Már akkor gondoltam, hogy ezt nem kellene kihagyni.
Aztán nyilván elkezdtünk variálni, hogy hogyan kellene még megtoldani, mert ez azért nem egész napos program. Először gondoltuk, hogy eltekerünk a Wörthi-tóhoz, de az azért odavissza elég hosszú lett volna. Aztán a közelebbi Ossiacher See-t céloztuk be, de erről meg a biciklikölcsönző pasas beszélt le, merthogy jó darabon nincs bicikliút, és a főúton kell menni. Ő ajánlott végül 2 kisebb tavat itt a közelben, hogy csapjuk inkább azokat hozzá a naphoz. És így is lett. Hagytuk magunkat meggyőzni. 🙂
A mi tavunk egyik oldalán terepes a pálya, a másikon épített bicikliút van.
A terep felé indultunk. Essünk túl rajta 🙂
Hát, meg kell hagyni, terepbiciklizésben még van hova fejlődnünk. Na nem a gyerekeknek, ők mentek, mint az ördög, nem volt emelkedő, ami megállította volna őket. Mi azért a meredek részeken leszálltunk és feltoltuk. De nem csináltunk ebből gondot, tudtuk, hogy nem fogjuk bírni az emelkedőket, de nem akartunk e-bikeot bérelni, mert érezni akartuk a biciklizés sportértékét.
 |
| Még az út elején |
A tó beépített oldalán is voltak azért emelkedők, csak itt legalább nem olyan murvás úton kellett tekerni, hanem simán, és lankásabban emelkedett jóóó hosszan.
Aztán amikor visszaértünk a falunkba, akkor beugrottunk a boltba, gyorsan hazajöttünk, ettünk és pihentünk kicsit, mert borulást láttunk a hegyek fölött, és így indultunk el a másik két tóhoz délután.
Arra persze egyáltalán nem gondoltunk, hogy szinte egész végig emelkedni fog az út. 😱
De emelkedett. Alattomosan és hosszan. Elég fárasztó volt. Út közben fel is merült bennünk, hogy elég lesz itt csak az egyik tó. Persze a fiúknak ez sem kottyant meg se, egyszer úgy előre is mentek, hogy bizony nagyon mérges voltam, mert se közel, se távol nyomuk sem volt.
De csak elértünk Feld am See-be, a tóhoz. Ez egy nagyon barátságos kis tó, bár kisebb sokkal, mint a Mittstätter See, mégis nagy élet volt a part mellett és a főtéren is. És nagyon szép település!
És ha már ideáig eljöttünk nem akartuk kihagyni a harmadik tavat, és mivel elég közel volt, eltekertünk még oda is. De ott már csak a tó közelebbi végéig jutottunk, mert a tó körül nem lehett biciklizni. Nem mintha kívánta volna egy porcikànk is megint a hegyi biciklizést 🤣
Innen a már ismert úton hazagurultunk. Szó szerint! Merthogy gyakorlatilag végig lejtő volt, ugyebár 🙂 ami egyik irányból emelkedő, a másikból lejtő. És tényleg nagyon nagyon hosszan csak gurultunk hazafelé. Meglepően gyorsan haza is értünk.
Rögtön a strandra mentünk, ahol végre Marci fürödhetett a hűs tó vizében.
A nap mérlege 60 km bicaj, rengetegsok emelkedő, és 3 tó, és kellemes esti fáradtság.
Hogy holnap mennyire lesz kellemes biciklire ülni... Nyilván semennyire, de 9re vissza kell vinni a bicajokat, úgyhogy nincs mese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése