Sűrű napok vannak mögöttünk. Pénteken hazatért Milán Keszthelyről. Szombat délutàn lementünk Szentesre, hogy vasárnap kora reggel már Szegeden tudjunk lenni megnézni Mátét. Onnan mi hazajöttünk, Máté csak késő este ért haza, mert ők vonattal jöttek, mert bringát is vitte, majd még az egyesületben pakoltak.
Én hétfőn még dolgoztam. Máté szezonzáró buliba ment az egyesületbe. Rendes volt, mert bár azt mondta ott alszik és csak reggel jön haza, mégis hívott este, hogy majd jön vmikor éjjel, és 11 körül már otthon is volt.
Ma pedig délelőtt indultunk otthonról Ausztriába, Karintiába, és itt leszünk most jó pár napig a Millstätter-tó partján egy településen.
Variàltunk kicsit, hogy merre jöjjünk, mert az m7 esen szivesebben jöttünk volna, de akkor szlovén matricát is kellett volna venni, így mégis bevàllaltuk az m1-st, bízva abban, hogy kedd dèlelőtt nem lesz talán gáz. És szerencsénk is volt, mert a mi irányunkban csak kisebb fennakadások voltak, szembe, Pest felé viszont végig álló kocsisor mellett haladtunk. Sokan mar ki is szálltak az autójukból, és úgy vártak valamifèle csodára, hogy majdcsak elindul a sor egyszer.
Mi gyakorlatilag egészen Grazig eseménytelenül utaztunk, ott már kicsit csepergett az eső, de később, már Klagenfurt környékén, szinte már a cèlegyenesünkben egy hatalmas sötétfelhős, villámlós viharba kerültünk. Nagyon zuhogott az eső, amit hol érzékeltünk, hol nem az alagutak miatt, majd egyszer csak kisütött a nap, és mire célba értünk, addigra nyoma sem volt a zuhénak. A felhők viszont nagyon érdekesen beszorultak a hegyek közé, és a hegyi utakon gyakorlatilag a felhők között haladtunk.
Azóta a fiúk meccset néznek, kivéve Mátét, aki alszik a bekapcsolt tévé előtt 🙂
Holnap folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése