Az ország két szélső csücskébe is jutott a gyerekimből erre a hétre, mert Milán lement Keszthelyre a barátaival hétfőn, Máté pedig kedden ment Szegedre, mert most zajlik az evezős országos bajnokság a Maty-éren. Úgyhogy most pár napja csak Marcink van, olyanok vagyunk mint egy 1 gyerekes család.
Teganp nyitott itt a sarkon egy gyros-ozó, és gondoltuk, hogy este elmegyünk majd Marcival, had örüljön, hogy foglalkozunk vele :-) Azt nem is mondom, hogy nem volt jó ötlet, mert irdatlan sokan voltak, belátom én naiv vagyok, és meg sem fordult a fejemben, hogy egy kisebb nyitási akció tömegeket vonz, de így volt, mindegy is, jó sokat álltunk sorban, majd jó sokat vártunk a kajára is, de mindegy, az az este erre volt szánva... de hogy Marci mennyit sopánkodott, hogy most azt hiszik, hogy ő egyke, és hogy milyen már... nem is értettem miért borította kis ez ennyire.
A múlt heti hőséget végül csak túléltük, de igazából ez az e heti szeles-borús-semmilyen idő sem jobb, mert ettől olyam tompa vagyok meg álmos, hogy az nem normális. De már csak 2 munkanapot kell túlélni, és megyünk nyaralni. Azt már nagyon várjuk.
A hétvégén, mivel meg kellett járatnunk a Toyotát, elmentünk Kisorosziba, a szigetcsúcsba. Mondta Máté, hogy nem sok víz van már a Dunában, a stéget már bő 1 hete is teljesen kellett már húzni, hogy vízre tudjanak szállni, de aztán még el is kellett fordítani egy bizonyos szögben, hogy a sarka még vizet érjen, szóval fel voltunk készülve arra, hogy nagyon alacsony lesz a Duna vizszintje. És az is volt.
Látszik a partszakaszon, hogy meddig kellene egyébként normálisan érnie a víznek, de hát ott most csak szikes szárazság van, mint egy prérin.
De amúgy meg jó hely, sok kempingező volt, meg fürdőző is, de mi most nem strandolni készültünk, csak sétáltunk kicsit a homokpadok között a langyos vízben, aztán jöttünk haza. Még ettünk egy lángos az ottani büfében, ami viszont nagyon patent volt, pont olyan amilyennek egy lángosnak lennie kell.
Aztán este a csajokkal Csík zenekar koncerten voltunk a Budapest Parkban, és kint hagytuk a valóságot. Hát az nagyon jó volt!
Holnap várjuk haza Milánt, szombaton pedig Szentesre- Szegedre megyünk, hogy vasárnap megnézzük Mátét, hogy evez.
Tegnap csekkoltam a felvit is, mert nagyon nehezen akartak jóváíródni a pontok, de tegnapra meg lett az összes, ( na nem úgy, csak ahogy Máté várta) úgyhogy már semmi teendőnk nincs, csak hogy izguljunk, és várjunk, hogy mi lesz az eredmény.
Közben pedig követjük a vb-t, így a célegyenesben már én is szívesebben kapcsolódom be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése