Az elmúlt évek ausztriai kiruccanásai során sokszor szembetalálkoztunk már a "Dienstag Ruhetag " kiírásokkal főként szolgáltatóknál, vagy pl. Fraknó váránál is, ahová csak a helloween miatt tudtunk bemenni kedden, mert egyébként zárva lett volna.
Ennek mintájára mi ma freitag-ruhetagot hirdettünk 🙂 mivel Marci màr egyébként is nagyon strandolni akart, így a tegnapi biciklizés után ezt jó ötletnek tartottuk mára tenni.
Plusz azért is, mert a hegyen tegnap megcsípte a bal kézfejemet valószínűleg egy bögöly. Egy pihenő alkalmával. Már akkor is éreztem, hogy fáj, és a nap előrehaladtával szépen be is dagadt, ami reggelre eléggé csúnya lett, és fájós. Úgyhogy én elvoltam egész nap ennek a nyalogatásával, és reméltem, hogy majd a hűvös vízben áztatva javul valamennyit. Kicsit jobb is lett, de még nem tökéletes.
Reggel visszavittük a bicókat, felvettük az autónkat, amit ott parkoltattunk tegnap a kölcsönzőnél, és ha már úgyis autóban ültünk, hát be is vásároltunk megint.
Délelőtt már épp csak egy csobbanásra volt idő, mi nem is vizeztük össze magunkat Ferivel. a déli órákban nem szeretünk strandolni, meg a fiúk éhesek is addigra 🙂és csak délután mentünk vissza. Ekkor már én is bementem, remélve, hogy jó lesz a kezemnek. És meglepően kellemes volt a víz, jó volt benne úszni, a fiúk meg a tó közepénn ugráltak.
Ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy milyen jó lenne megtanulni rendesen úszni,nem csak úgy evickélni, ahogy én tudok mellúszásban. De ez a vágyam gyorsan el szokott illanni, mihelyst eltávolodunk a vízparttól, és a következő nyárig egyáltalán nincs bennem eféle motiváció. 🙂
Remélem, holnapra még tovább gyógyul majd, mert holnap kirándulónapot tervezünk, és az én általam választott utat tesszük meg.
Holnaputánra pedig Máté nézett már ki egy brutáltúrát. Ami azért még véleményes 🙂 de Máté nagyon rá van izgulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése