2026. július 20., hétfő

Levezető kirándulás

 Ma volt az utolsó napunk itt. 

Tegnap este még kérdéses volt, hogy mihez is kezdünk ma, attól függően mennyire lesz bennünk erő és lelkesedés, illetve, hogy milyen lesz az időjárás. Minden napra van eső jelezve, általában be is jön, de inkább a délutáni, kora esti órákban, úgyhogy szednünk kell reggel magunkat, ha el szeretnénk kerülni az elázást. 

Milán meg Feri végignézték a vb döntőt, Máté meg Marci elaludt még a vége előtt, de reggel azért később keltünk a szokottnàl. 

Felmerült, hogy csináljunk esetleg városnézős napot Villachban, de végül mégis inkább a hegyeket választottuk. Volt még egy könnyűnrk mondott 7kmes körtúra a tarsolyomban, itt a környékén. 

Út közben még beugrottunk egy Billába, mert Marcinak megígértük, hogy egyszer ott vásárolunk. (Őrült drága) Majd tankoltumk az omv-nél, és így vágtunk neki a hegyi igen-igen kanyargós és szűk szerpentinnek. 

Hosszan kanyarogtunk felfelé, és szerencsére nem jött szembe senki 🙂 

A hütte, aminek a parkolójàban hagytuk az autót 1700 méter magasan volt. Érezhetően frissebb és hűvösebb volt az idő idefenn. 

Innen indultunk el felfelé a Tschiernock 2084 meteres platójára. 

Felhős idő volt már amikor elindultunk, akkor is, és ami nagyon érdekes ilyen magasan, hogy szemmel látható, és érezhető a felhők mozgása. Menet közben hol átszeltünk egy szürke felhőkupacot, és akkor hideg, nedves volt a levegő, vagy kisétáltunk belőle és akkor melegünk volt. 





Feri èpp előbukkan a ködből. 
Sajnos fenn a keresznél is inkább felhők voltak láthatóak a panoráma helyett, de azért elég időt vártunk és láttunk valamicskét. Elvileg szép, tiszta időben egyik irányban a Tauernekig, másik irányba a Júlia-Alpokig is ellátni. 
Panoráma az egyik irányban 🙂
A fiúk mögött épp elvonul egy felhő. 
És amikor eloszlott, akkor ilyen hegyek bukkantak elő. 
Majd újra belesétáltunk. 
Előbukkant a tavunk sarka. 
El is nézegettük egy darabig. 



A képen 2 alpaka is legelészik, de sajnos nagyon beleolvadtak a környezetbe. 
Lefelé csak egy helyen kellett levágni az utat, ott ahol egy tehéncsorda heverészett békésen pont a kanyarban. Ettől függetlenül eseménytelenül csorogtunk le a köves úton vissza az autóhoz. 


Végül egyáltalán nem bántuk meg, hogy a hegyeket vàlasztottuk a városnézés helyett. Csodaszép tájakat láttunk ezúttal is, és fantasztikus zöld színeket, érintetlen természetet. Imádtuk ♥️

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése