Még otthon kinyomtattak néhány túratippet, hosszabbat-rövidebbet, közelebbit-távolabbit, és ezek egyike volt a Gránátkő-túra, ami pár falunyira tőlünk indul.
A Millstatti-Alpokban található az Alpok legnagyobb gránát lelőhelye, és ennek tiszteletére emeltek 2009ben egy gránátkaput fenn az egyik hegy tetején, ami egy egészen jellegzetes alpesi hangulatú turistaúton közelíthető meg.
Már a parkolóig vezető szerpentines út is gyönyörű volt. Éjjel hatalmas eső volt, és a felhők teljesen lejöttek reggelre a hegyek közé, így szemmel látható volt, ahogy haladtunk fölfelé, hogy megyünk bele a felhőkbe. Később, a túra közben is volt ilyen szakasz. Nagyon érdekes volt, szerintem.
A hütte, ahonnan indultunk 1640 méter magasan volt. Már ez is olyan fura volt, hogy jóval a Kékes fölött jártunk màr akkor is, amikor még el sem indultunk.
Jókora köves kaptatóval kezdtünk, majd egyszer csak egy tehén állta utunkat. Innentől az út legelőkön keresztül, vagy a mellett haladt, és legelésző tehenek szegélyezték utunkat. Ha egy hónappal korábban jövünk, állítólag, az egész hegyoldal az enziánvirágoktól lilult volna, de most már csak nyomokban láttuk őket, már elvirágoztak.
Íme, egy éppen pihengető példány.
A gránátkapuhoz ideoda kanyargó ösvényen vezetett az út egészen 2070 méterig.
A híres kapu. Aminek a belseje gránátkövekkel van megtöltve.
Egészen jól állnak nekünk a magashegyek 🙂
A tavunk felülről.
A fiúkat kevésbé nyűgözte le a panoráma,nem töltöttek el annyi időt a bámészkodással mint mi.
Igazi álomszerű kirándulás volt, amilyenre már régóta vágytam. 🙂






















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése