2016. július 14., csütörtök

Egy utolsó megálló- Vranov nad Dijí

Ha  már ideáig eljöttünk, akkor még egy helyet beiktattunk a napba, igaz, már csak tessék-lássék módon, ez pedig Vranov nad Dy sziklára épült kastély-templom komplexuma volt. Vranov nad Dyjí-ről a kastélyon kívül annyit érdemes tudni, hogy itt kezdődik, és egészen Znojmóig tart Podyjí Nemzeti Park, amit a kanyargós Dyje folyó határoz meg, és szinte kanyonszerű völgyeket váj a környező hegyekbe. A Dyje egyébként egy jókora szakaszon határfolyó is Csehország és Ausztria között, és a park Ausztriában tovább folytatódik. A szocializmus idején a park katonai terület volt, tilos volt a bejárás, ennek köszönhetően viszont megmaradtak a természeti kincsek és a rendkívül változatos növény és állatvilág. A turisták kedvelt célpontja ez a terület, mert rengeteg a gyalogos és biciklis kijelölt  túraútvonal. 
Mi most a kirándulás túra részéből nem vettük ki a részünket, hacsak annyit nem, hogy a várral szemközti hegyen lévő parkolóból is kijelölt hegyi turistaúton lehetett megközelíteni a kastélyt. 



A túloldalról






A kastélyhoz egy keskenyebb földnyelven lehetett eljutni. Emiatt nekem kicsit olyan hatása volt, mintha az egész épületegyüttes csak úgy lógna a levegőben, hiszen se jobbra, se balra nem vette körbe semmi, csak a nagy mélység. 

A kastély udvaráig mentünk csak, ahol volt egy kis kilátóterasz a városra és a folyóra. Csináltunk jópár képet. Élveztük a kilátást, és egy árnyékos padon elnyammogtuk egy doboz kekszet. 















 Autóból fényképezve. Sajnos nem olyan jól sikerült kép, de az látszik, hogy mennyire a szikla szélére épült a kastély. A látvány szerintem fantasztikus.  A kastély alatt van a Vranovi kikötő, ahonnan át lehet hajózni Bitovba, és vissza. Az út, bár biztos csodás, de egy óra hosszáig tart. Oda-vissza majdnem kettő. Egy Marciféle kisgyereknek az maga lett volna a pokol.

Bár hazafelé végig aludt az összes gyerek, még Máté is, aki csak ünnepnapokon szokott most már csak aludni, itthon mégis mindegyik teljesen szétesett, így már nem is mentünk le a főtérre, hogy van-e valami koncert.

Én mondjuk futottam még egy kört, de az más tészta. :) 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése