A múlt pénteken, azon, amelyiken a szülinapom volt, megint elmentem a sulisokkal a jégpályára, és tovább érett bennem az elhatározás, hogy nekem is ki kell ezt próbálnom. De aznap nem akartam kockáztatni, nehogy végül a balesetin kelljen töltenem a születésnapomat, milyen lenne már az! Szóval felmértem a terepet. Kikérdeztem a hozzáértőket, hogy szerintük hol és milyen korival próbálkozzam, és bár én azt gondoltam, hogy majd egy kisebb pályán fogok kezdeni, itt a Bosnyák téren, mert ott van palánk, és meg tudok kapaszkodni, mindenki azt mondta, hogy kezdésnek a Városligeti profi jegénél keresve sem találnék jobbat. Palánk meg nem kell. Slusszpassz. (Ebben mondjuk nem voltam annyira biztos, de hát legyen.)
A hétvégén még érleltem magamban a dolgot, aztán kerestem egy klassz korit a jófogáson. Szép csajosat. Kis kék csillagocskákkal az oldalán. Egyik nap felhívtam, másnap Feri átvette, harmadnap már a szép majdnemvadiúj korimmal a hónom alatt feszítettem az iskola előtt, és vártam a gyerekekre.
Rendesek voltak a csajok (sulis anyukák) , mert bíztattak, és mondták, hogy no para, majd jönnek ők mellettem és fognak, ha kell.
Rendesek voltak a csajok (sulis anyukák) , mert bíztattak, és mondták, hogy no para, majd jönnek ők mellettem és fognak, ha kell.
A műjégre érkezve a szokásos menetrendben először a gyerekekre segítettük rá villámgyorsan a korcsolyákat, hogy ők tudjanak mielőbb kezdeni. Öltözés-ruhatár-gyerekek kisöprése az oktatóhoz, aztán vissza, mi is cipőt cseréltünk.
Az első pár percben nagyon furcsa volt, hogy jégen vagyok. Felmenni volt igazából félelmetes, utána már jó volt nagyon. Először persze csak csigaléptekkel araszolgattam, koncentrálva, hogy ne essek el, vagy ne nagyon, legalábbis. De nem estem el, sőt egyre jobban éreztem magamat, és végül már egész látványos tempóban tudtam siklani.
Nem is hitték el, hogy még soha, de soha nem volt a lábamon jégkori, görkori is valamikor az őskorban utoljára. Ki is nevettek a múltkor, amikor mondtam, hogy elméletben én baromi jól tudok ám korizni :) (Legalább annyira, mint amennyire jól vezetni :) ) Nem hitték el. Hát tessék!
Húúúú, nagyon élveztem!
Amikor lejöttem, akkor éreztem is a belsőcombjaimat rendesen, de én szeretem érezni a végtagjaimat, amúgy is, szóval ez egyáltalán nem riasztott el. 
 |
| Mindeközben a gyerekek koszorúzást tanultak, jobbra-balra. |
De ügyes vagy Bea, na lehet, hogy most már lassan én is kipróbálom ezt a kori dolgot, én is kacérkodtam a gondolattal, de kislánykoromban volt utoljára korcsolya a lábamon, de akkor van remény :) ... Egyébként ha ilyen jól ment a korizás az elmélet után, akkor a vezetésben is szuper leszel :) !
VálaszTörlésVezetésben szuper vagyok :) csak nem szoktam vezetni.
TörlésSzerintem, ha volt valaha kori a lábadon, akkor ne tétovázz, simán menni fog most is. Mondom, én először voltam jégen, és oké, nem téptem ezerrel, de simán ment. Szóval hajrá! Van még a télből hátra.
Micsoda őstehetség! Ügyes vagy! Én nem emlékszem, hogy lett volna a lábamon bármilyen korcsolya, úgyhogy szerintem már nem is lesz, mert tényleg a balesetin kötnék ki. :)
VálaszTörlésUgyan, ne légy kishitű! Mikor máskor próbálnád ki, ha nem most:)
Törlés