Mivel okosan besanszoltuk, hogy a westernparkban majd jó koszosak és izzadtak leszünk, azt terveztük, hogy utána majd megmártózunk a fincsi hűs Tiszában, a Körös-toroknál. Csak hát Kőrös-toroki napok voltak éppen, koncertekkel, fiatal buliznivágyókkal, és mivel a vadnyugatról csak 7 óra körül jöttünk el, így oda már nem nagyon akartunk menni. eléggé kitűntünk volna a tömegből a sokgyerekünkkel:)
De a fiúk ugyebár nem felejtenek, és hát látták, amikor úszóbugyogót, meg törölközőt pakoltam, ebből pedig ügyesen kilogikázták, hogy itt akkor lesz valami strandolás, tehát nem volt mese, kellett valami vizet keresnünk, amibe belelógatjuk a lábunkat. A vízkeresés azért nem olyan nehéz a Tisza partján, nem is ezzel volt a gond, mert végül a nyári napnak alkonyulatánál megálltunk a kanyargó Tiszánál, öööö nem... a szentesi Tiszánál. Szigorúan láblógatásra. Max. combig. Direkt nem is öltöztünk át.
Igen, tudunk még úgy gondolkodni, mintha gyerektelenek lennénk:)
Mert a láblógatásból természetesen őrült pancsolás és sarazás lett, a fiúk részéről.
Milán ahogy vizet ért a lába, már farát is nyomban beletolta a vízbe, így gyorsan lekapkodtak magukról rövidnadrágot-pólót, és alsógatyában már trappoltak is befelé. Mire kettőt pislatottunk, addigra már be is épültek mind a ketten egy kétlányos családba, no nem a lányok miatt, csak nekik volt jó nagy vödrük. Nekünk semmink sem volt.
Mi is beletettük a lábunkat, és még így is frissítő volt, és MorciMarci is pancsolt kicsit. Hát ő aztán teljesen odavolt.
Bónuszkép a kis habtestűről :))) (és most nem magamra gondolok ;-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése