Szerencsére az időjárás végül kegyes volt hozzánk, és több nap is sikerült megmártóznunk a Balatonban, bár a víz nem volt épp melegnek mondható. A fiúkat ez egy cseppet sem zavarta. Vagy ha igen, akkor csak addig a két percig, amíg nyakig benne nem voltak. Ha megunták, vagy már amikor majdnem kékült a szájuk, akkor természetesen saraztak a sekélyesben. Gödröt, árkot ástak, várat építettek, vagy szimplán csak magukra kenték azt a mocsárszagú trutyit. Nem mondom, hogy az első napokban nem futott át néhányszor az agyamon, hogy ha most nem kapják azt a bizonyos fosóshányóst, akkor soha, de gyorsan elhesegettem a szürke gondolatokat.
Mivel Marci is már akkora, hogy egyhelyben nemigen lehet megtartani, sőt egyáltalán nem, így néhányszor ő is a parton kötött ki a kis sárga úszópelusában, és csatlakozott a fiúkhoz. Mesterien tudja ő is magára kenni az iszapot, és a vizes cuccban való tapicskolástól valami földöntúli boldogság ült ki az arcára. Ő csak a sekélyesben lubickolt, igazából ő maga caplatott be négykézláb ameddig csak bírt, majd kacagva ki. Nagyon be a vízbe nem akartam vinni, mert tényleg elég hűvös volt, legalábbis neki az lett volna.
Máté már az első nap, amikor a kikötő felé sétáltunk, kiszúrta, hogy vannak ott valami napelemes minden színben pompázó és este is világító kiscsónakok. Ezek:
Nem tudom mi ezeknek a becsületes neve, mindenesetre amellett hogy aranyárban mérnek vele egy kört, még csak értelmét sem nagyon látom, max. felnőtteknek, akik szépen beleülnek és nézelődnek, de a gyerekek valószínű másodpercek alatt elunnák az egészet. Szóval Máté erre teljesen rákattant, mert persze volt mindenféle mintájú, rendőrös, szirénás, kalózos, meg persze lányosak is.
De ebbe semmiképp nem akartunk beülni, inkább megígértük neki, hogy majd a strandon vizibiciklizünk, az sokkal jobb móka. Végül az utolsó nap került erre sor, amikor a közelben lakó barátokkal strandoltunk, és velük kiegészülve pattantak fel a Nagyok egy szép kék vizibicóra. Én pedig a partról próbáltam őket lencsevégre kapni.
A gyerekek persze nem tudtak pedálozni, mert nem érte el a lábuk, de helyette kormányozhattak. Ilyenkor jó darabig csak a saját tengelye körül keringett a járgány. Tetszett nekik.
Jó volt nagyon! De mivel egyszerre csak 2-3 órát voltunk lent, a fiúkat ez is teljesen kiütötte, akkor is kentük magunkat mint az őrült, így sok színt nem szedtünk magunkra, senki meg nem mondaná, hogy már túl vagyunk a nyaraláson :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése