Amit az 1 éves MarciÚrról tudni érdemes

Súlya kereken 9 kiló.
Magasságilag 72 centit kóstál.
Buksija 46 centi körbe.
Cicimérete pedig 47 centi.
Tappancsaira a minap egy 20-as cipőcskét kapott.
Szeme színe szép barna, olyasmi mint Miláné.
Haja növőfélben, szőkésvöröses színű, olyasmi mint Mátéé volt ilyen korban.
Arcán gödröcskés mosoly virít.
9 fog büszke tulajdonosa, további 3 dagadófélben van.

Néhány napja nagyon bátran kacérkodik az egyedül járással. Tegnap már 3 és fél lépésecskét is megtett  fülig érő szájjal az arcán. A művelet végén krumplizsákszerűen dől a karjaimba. 

Négykézláb vagy úgy iszkol, mint a nyúl, vagy méltóságteljesen cammog, mint egy medve. Kedve válogatja. 

Mindent a szájába vesz, megnyalogat, megrágcsál, legyen az kavics, homok, falevél, papírdarab, morzsa, vagy akár a szemetesből visszavadászott kenyérhéj vagy ételmaradék, bármilyen játék bármilyen tartozéka, stb... a sor kimeríthetetlen. Le szerencsére nem nyelt még semmi olyat, ami nem a pocakjába való. 

Nagy elánnal nyalja ki a szemetesből  visszavett kefíresdobozt. Pfujjj. 

Egyébként mindenevő. Ha olyan kedve van. Ha nincs, akkor napokig húzza mindenre a száját, és nem eszik szilád ételt. 

Még szopizik. Hajajjj, de még mennyire. Éjjelente még mindig legalább kétszer kortyol anyatejet. Nappal is még 2-3-szor, attól függ hogy jön ki a lépés. 

Nem egy hétalvó. Bánatomra. 

Az éjszakát félig a kiságyban, félig közöttünk tölti. 

Nem cumizik, és nem szopja az ujját sem. Mindkettő a saját döntése, én néha bepróbálkoztam a cumival, hátha... nem kellett neki. 

Nincs alvóállata sem, sem alvóstakaró, sem rongyi, semmi az égvilágon. 

Nem nagyon tűri a zoknit a lábán. 

A sapkát sem nagyon, kivéve azt a kis kockás kalapot. Azt egész hosszan elviseli a fején. 

Felmászik a lépcsőn, nagyon ügyesen.

Lefelé is le tud jönni, szépen farral, ahogy kell, de ezt az itthoni lépcsőn nem gyakoroljuk. A Balatonnál tanulta. 

A csúszdán visszafelé is fel tud menni, a játszótér nagy megrökönyödésére. 

Ha Marcin múlna simán lecsúszna a hosszú csúszdán is, nem csak a számára kijelölt kiselefántoson.  Egyelőre nem rajta múlik, úgyhogy félúton mindig megálljt parancsolok neki.

Szeret pancsolni. A langyos vizet preferálja. 

Utál fogat mosni. 

Utál orrot szívni is. 

Nem szereti a pelenkázást sem.

A babakocsiban egész jól elvan, ha mozog alatta a járgány.

Kurjongat, kacag, gagyarászik. Kedvencem a dejdejdej. 

Nagyon csiklandós. Leginkább a hónaljában. 

Nem szeret hosszan autózni, annak ellenére sem, hogy tuti panorámás helye van középen. Így is úgy is ordít, ha ő ordítani akar. Vígasztalhatatlanul. 

Szeret a nagytesóival bandázni. Ha jófejek, akkor be is veszik a buliba. Bunkereznek, vagy építenek. 

Ha a nagyok bezárkóznak a kisszobába, hát az nem tetszik neki. Tenyérrel veri az ajtót.

Nem szeretem, amikor korán reggel szekrényajtót csapkod, pedig szokott. 

Mindent kipakol, kiborít, leborít, lehúz, ami csak a keze ügyébe kerül. 

Szívesen nyalogatna telefont és távirányítót, de nem lehet. 

Az érintőképernyős telefont laza mozdulattal működőképessé tudja tenni. 

Úgy tologatja a kisautókat, mint a nagyok. Brümmög is hozzá.

Szeret labdázni. Vagy egyedül kergeti körbe a lakásban, vagy egymásnak gurítjuk. Az almát, a körtét, krumplit is labdának gondolja, ugyanúgy játszik vele. A másik oldala a dolognak, hogy a labdába is bele akar harapni. 

Már belenyalt a fagyiba. Ízlik neki.

Tapsikol.
Csettint a nyelvével.

Zenére táncikál. 

Nagy huncut. 

Nagy sármőr lesz, az már biztos.

Kismajom módjára csüng rajtam, vagy az ölemben akar lenni, vagy rámfekszik, vagy a lábamba kapaszkodik.

Borzasztó féltékeny a tesóira, ha valamelyikük az ölembe ül, akkor biztos, hogy Marci is megjelenik a színen és ő is ölbe akar jönni.  A másikat nem túrja le, ülhet ő is az ölemben, csak neki is szorítsunk egy kis helyet. 

Ettől függetlenül szerintem szereti a tesóit, keresi a társaságukat. Ők is szeretik Marcikát. Ölelgetik, puszilgatják, szeretgetik, büszkék Rá.Én meg Rájuk vagyok büszke, hogy olyan okosan viselkednek ha Marciról van szó.
Imádnivaló puszifánk:)

Szerintem Mátéra hasonlít leginkább. A szemét leszámítva. A füle pedig az enyém, kétségtelen.

Hihetetlen gyorsan elröpült vele ez az 1 év. Mintha Mátéval valahogy lassabban múltak volna a napok, valahogy nehezebben oldódtak volna meg a problémák...Szegény Marci... Na de most jön el majd az ő ideje, amikor a Nagyok majd oviban lesznek, és csak ő lesz itthon egyedül. Nagy változás lesz ez mindannyiunknak.