Ha a közelebbi, távolabbi környéken járunk általában Veszprémbe is bekukkantunk. Van, hogy csak egy gyors ebéd erejéig, van , hogy sétálgatunk is egy kicsit. Szívünk csücske Veszprém, hiszen ha nem lenne...
Most is tervben volt, hogy majd bemegyünk, de most kicsit gyerekbarátabb programot terveztem a városban sétálásnál, mégpedig az állatkertet, ahol gyerekekkel még sosem voltunk, nélkülük meg már vagy ezer is megvan, plussz idő függvényében a vár alatti két játszóteret is felírtam a képzeletbeli listámra.
Aztán úgy alakult, hogy hétfőn délelőtt bár strand volt betervezve, be kellett ugranunk Veszprémbe, volt egy kis elintéznivalónk. És ha már ott voltunk, akkor gondoltuk, sétáljunk el az állatkert felé, legalább térképezzük fel a terepet. A feltérképezésből végül az lett, hogy ha már eddig eljöttünk, akkor már menjünk be most, ne jöjjünk vissza ezért még egyszer.
Hát nem mondom, hogy ez volt életünk legjobban sikerült állatkert látogatása, pedig a hely tényleg szuper, és ami külön jó, hogy sok olyan állat van, ami itt a pestiben nincsen, tehát még csak unalmas sem lett volna.
Deeeee!!!!!
Ott kezdődött, hogy Máté már az elején beduzzogott, amikor megkértem rá, hogy a közvetlenül a bejárat mellett lévő kölyökjátszóban ne várjunk már hosszú perceket az 50 fokos büdösben, (benti, fedett játszótér) csak azért, hogy felmásszon valami kötéllétrán és lecsússzon egy tök szimpla csúszdán. Ketten voltak előtte, meg egy lány aki mászott épp, de az a lány mászott már vagy 5 perce azon a két méteren, és nemigen haladt előre semmit, segíteni meg valamiért nem segített neki senki, Marci pedig már elunta magát és sírni kezdett, rólam is folyt a víz, és még csak nem is láttunk semmilyen állatot. Hiába ígértük neki, hogy majd kifelé menet visszajövünk, és akkor majd felmászik, lecsúszik, az már nem volt jó. És nem volt jó utána már semmi sem, mindenre csak húzta a száját, és unott pofával nézett ki a fejéből.
Aztán nagyjából a második kifutónál járhattunk, amikor Marcinál szakadt el a cérna, és torkaszakadtából ordított, vígasztalhatatlanul, kapálódzott, rugdosott, csapkodott maga körül, és visított mint akiről nyúzzák a bőrt. Alig voltak csak néhányan, akik megbámultak minket. A műsor egészen addig tartott, amíg Apa nyakba nem ültette, ott helyrebillent a lelkivilága, és innentől kezdve egész végig nyakban utazott.
Szóval így alapoztuk meg a hangulatot.
Az állatkert egyébként nagyon állatbarátra van csinálva, ami jó, tök nagy kifutója van szinte minden állatnak, van helyük szaladgálni, van árnyékos részük, napos is, vizes medence annak, aki igényli. Egyetlen baj van csak ezekkel a nagy helyekkel, hogy a kis gyerekek igen nehezen veszik észre hogy épp hol bújt el szerencsétlen jószág a tűző nap elöl. Ha egyáltalán észreveszik. Mert volt, hogy Milán például csak nézett, de nem látott. A kifutók nagy része mondjuk legalább 3 oldalról körbejárható, és sokszor felülről is rá lehet nézni, de néhányszor úgy jártunk, hogy mire mi felmásztunk a lépcsőkön, addigra az állat éppen lejött. Ettől függetlenül azt hiszem minden állatot sikerült megnézni, kivéve a hópárducot.
Milán szegény végig az elefántot kereste, hiába mondtam neki, hogy ebben az állatkertben nincsen elefánt :(
Már mindannyian jó fáradtak voltunk, kivéve talán Milánt, akiben még mindig volt annyi energia, hogy énekelve jöjjön fel a hegyre, akkor még előttünk volt egy hosszú gyaloglás a szafarikifutóhoz, ahol a zsiráfok, zebrák, struccok, és orrszarvúak laknak, egy hatalmas, klassz helyen. Hát nekem ez az utolsó porban gyaloglás már nem nagyon tetszett, persze értem én, hogy így lehetett jól megcsinálni, hogy ilyen szép nagy helye legyen az állatoknak, de akkor sem esett jól na. De mire kiértünk, addigra valahogy Mátéból is elszállt valamennyire a duzzogás. Legalább.
Jól elfáradtunk, mondhatom. A városban még megebédeltünk, és teli hassal indultunk csak vissza Füredre. A fiúkat úgy kellett ölbe becipelni az autóból a faházba, úgy elaludtak.
A Vár a hegyről lefelé jövet:
Délután még strandoltunk egyet, strand után pedig mint minden este sétányoztunk, borheteztünk, fagyiztunk. Így ért véget a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése