Tegnap este, miközben telefonáltam, Marcit a Milán ágyára tettem le a kisszobában. Szeret ott feküdni, nézelődik, bámészkodik, nem vagyunk ott sokat, így lenyűgözi az újdonság. Mikor végeztem, akkor mondta Máté, hogy ne vigyem el Marcikát, ő oda szeretne mellé feküdni. Így is lett. Én valamit tettem-vettem, közben pedig a fiúk játszottak Marcival. Azt játszották, hogy ők voltak Marci szülei. Máté volt az apukája, Milán pedig az anyukája. Máté minden reggel elment dolgozni.
- Sziasztok, elmentem dolgozni! Holnap találkozunk!
Addig amíg Mátéapa dolgozott, addig Milán vigyázott Marcikára. Mikor Máté hazaért, akkor Milánanya elment boltba, mert Marci megéhezett és tejet kellett neki venni.
Mikor visszaért, akkor pedig együtt színészkedtek, bohóckodtak, táncoltak, énekeltek Marcinak, aki hálából vigyorgott mint a tejbetök, és fennhangon geő-zött nekik. Tetszett neki :)
A mókának végül mégis Ő vetett véget, mert a valóságban is megéhezett. Szaladtak is nagy hévvel a Nagyok, hogy:
- Anya, Anya, Marcika most már igazi tejet kér a cicidből!
Később Máté még azt is mondta, hogy már nagyon várja, hogy Marci nagyobb legyen és igaziból is lehessen vele játszani, mert akkor majd Ő megtanítja mindenféle rosszaságra. Hát azt már én is nagyon várom ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése