2013. január 6., vasárnap

A 3 éves Milánról

Ami így hirtelenjében legeslegelőször eszembe jut róla, hogy iszonyat hisztis!!!! Nem mondom, hogy néha nem elviselhetetlen, mert az. Pláne amikor már a fejem tetején pörgök hogy jó legyen, és ő kitartóan csak vergődik, ordít, és kiabál, és ő azt a tankönyvi földönfetrengős, bicskanyitogató verziót tolja, és gyakorlatilag bárhol-bármikor-bármin. Máténak is volt ilyen hisztikorszaka, emlékszem én, de ő egész másképp csinálta. Fura is volt eleinte, hogy ilyen is van. Hát van, kéremszépen. És hogy mi az ellenszere? Igazából nincs ellenszere. Sokszor tudom, hogy mi az amin be fog kattanni, és ezért próbálom elkerülni a necces szitukat. Aztán van amikor bejön az, hogy nem veszek róla tudomást, de ez csak a jobb napjaimon sikerül. Néha az is használ, ha elküldöm gondolkodni. Igazából meg semmi sem használ, mert ahogy az egyik balhét abbahagyja, akkor rögtön jön a másik, valami más miatt. Az egyetlen dolog, ami éltet, hogy tudom, hogy egyszer vége lesz, kinövi. Máté is kinőtte. Addig meg majdcsak kibírom ép ésszel. 
Valahol meg tök megértem, hogy kicsit megzakkant. Eleve ebben a hisztis korban van, mi meg még megfejeltük az egészet egy kistesóval. Szóval értem én, hogy nem könnyű mostanában a kis élete.
Marcit ennek ellenére nagyon szereti. Bár eleinte inkább nem vett róla tudomást, de aztán szép lassan megbarátkozott a helyzettel, meg gondolom látta, hogy Máté hogy ajnározza Marcit, és ő sem akart kimaradni. Most már versenyben szeretgetik, néha még össze is vesznek rajta, hogy ki ringassa éppen. Sokszor mondja, hogy tegyem az ölébe.


Hétköznap legtöbbször Marcival szeretne aludni.  Becézgeti, simogatja, és ha valaki idegen ( akár ismerősök is) közelít felé, akkor nem felejti el letisztázni a dolgot, hogy Marci a MI kisbabánk! Még a féltett nyuszikáját is hajlandó neki odaadni, ha Marci nyűgös, ami azért nagy szó!
Amúgy meg, ha nem hisztikirálykodik, akkor meg egy tündérbogyó, akit legszívesebben csak ölelnék és puszilnék. Bár sokat kisfiúsodott az elmúlt hónapokban, és a husiságából is sokat vesztett, még mindig olyan kis puha és jószagú a kis teste.
Olyan 95-96 centi körül lehet, ruhái 98/104-esek többnyire. Lassan tényleg összenőnek Mátéval. Kilókban 15 körül van, esetleg egy kicsit alatta. Csupa erő, csupa izom, és brutál erős. Ha valami ő nem akar, de én igen, akkor igencsak meg kell feszülnöm, hogy oda tudjam a tett színhelyére tolni-húzni. Mátét simán ledönti a lábáról, és szinte szabályos birkózófogásokat alkalmaz. Szóval lehet hogy később a küzdősportok valamelyike lesz az ő útja. 
Vízimádó, de csak a strandon. A fürdőkádban visítva ordít ha víz éri az arcát/haját. Bezzeg a strandon!!!!ott nem számít. 
Csúszdabetyár. Most már a strandon is, nem csak a játszótéren. bármilyen magasra fölmászik, és lecsúszik.
Cumizik. Elvileg csak alváskor. De ha olyanja van, akkor képes behantázni, hogy ő most álmos, és kéri a cumiját.
Pelusos is még. Ebből van is néha konfliktunk, mert a kukacának már nem igazán jó a pelus, és Milán is érzi hogy nem kéne már, de van benne valami gátlás, amit nem tud legyőzni, és sikítófrászt kap már akkor is, amikor meglátja a vécét. Szóval a szobatisztaságon még van bőven mit dolgoznunk. Ez lesz az év projektje, azt hiszem.
Mesefüggő. Ha tehetné, akkor egész nap képes lenne mesét bambulni. Mindig vannak kedvencei amire rákattan, és akkor a csapból is az folyik nálunk. Így hát volt nálunk tavaly Thomas-korszak, Peppa malac-korszak, Sam tűzoltó-korszak, Jégkorszak-korszak, Micimackó-korszak stb...most éppen Miki egér játszóterét kedveli a leginkább, de a régi kedvencek is vissza-visszaköszönnek. Könyvben szereti az örökklasszikus APG-t, ezekből is rá-rákattan egy-egy részre, és akkor azt kéri mindig. ( autómosás, apa lába ezek most a kedvencei). Szerencsére rávehető egyéb mesékre is, most pl. Kippkopp-os lett:) De Boribont is szereti. Ha Máté valami hosszabblélegzetűt választ, akkor azt nagyjából félig tudja követni, aztán elkezd  mást csinálni.
Mióta Máté rákapott a rajzolásra azóta ő is sokszor rajzolgat vagy inkább csak firkálgat, de azt nagyon lelkesen. Szeret vízfestékkel festeni. Ilyenkor látszik, hogy igyekszik vonalon belül maradni, de az ábrákat csak és kizárólag 1 színnel festi, most épp zölddel. De van olyan kifestőnk, ami csupa kék.
A kedvenc színe most a zöld, mindenből olyat kér, ajándékból is :)

Tavaly rendszeresen jártunk Orsinénihez, és ez nagyon érezhető rajta, rengeteg verset és dalt tud, és a szókincse is nagyon fejlett. Nyelvtanilag többnyire helyesen beszél. Hangilag van még mit fejlődnie.
Szuperül kirakózik, tényleg mindenkit megszégyenítő módon képes összedobni egy 60 darabos kirakót. Ezen kívül sokat vonatozik, módszeresen kipakolja a síneket, és tolja oda-vissza a vonatkaravánt akár egy egész délelőttön át. Autókkal ugyanezt képes csinálni, de azt inkább Mátéval együtt. Szerepjátékot is inkább vele játszik, ha egyedül van akkor inkább amolyan molyolós.

Nyár óta kicsit antiszociális, nem igazán barátkozik gyerekekkel, ha igen, akkor is inkább nagyobbakkal. Nem szereti, ha valaki fölöslegesen piszkálja, még akkor sem, ha merő jóindulat vezérli az illetőt, legyen az felnőtt vagy gyerek. Őhozzá ne nyúljon senki csak úgy, őt ne ölelgessék más gyerekek. Mi sem ölelhetjük-puszilhatjuk őt csak úgy, amikor kedvünk szottyan, mert nem hagyja. Aztán persze amikor kitör rajta a nagy szeretet, akkor meg nem győz ölelni, és öleltetni magát. Ilyenkor kell feltöltődni belőle jó alaposan:)

Mindig azt mondja magáról, hogy ő még nem nagy, ő még kisfiú. Ennek ellenére mégis 4 gyertyát szeretett volna a tortájára:) Végül csak 3-at kapott, de ennek is úúúúúgy örült, ahogy csak ő tud örülni. Nagy hurráááá, tortaaaaa!!!! felkiáltásokkal.


Még mindig fényképezőgép taszító. Éppen ezért nem is sikerült róla normális tortás képet készíteni.
De azért nagyon szeretjük!

1 megjegyzés: