2013. január 29., kedd

Forgópörgős

Mind a hármujuknak volt/van forgópörgője. Máté nem nagyon használta, mert már a kiságytól is herótja volt, és gyakorlatilag ha már meglátta ordított, belefektetni pedig csak igen-igen ritkán lehetett. Így a forgópörgős időszakból ő önmagát likvidálta. Akkor bezzeg, amikor már lehetett vele vandálkodni, azaz rángatni a csöngőket, akkor már érdekelte. Szét is törte az övét darabokra.
Milán kapott egy újat. Emlékeim szerint nem nagyon használtuk, mert Milán elvolt bárhol, bármivel, és rengeteget  aludt.
Marci viszont imádja. Ő az első gyerekem, akit tényleg leköt, és élvezi. Leginkább akkor szoktam neki elindítani, amikor pl. készülünk valahová, és amíg a többiek elkészülnek, felöltöznek, addig ő elbámészkodik-eljátszadozik a mackókkal, nyulakkal. A másik alkalom, amikor nagy hasznát veszem, az az esti fürdés időszaka, és amíg a Nagyokat elrendezem, addig ő játszogat. 
Mondjuk most már ő is elkezdett durvulni, és ha olyanja van, akkor jobb-balra rángatja, meg lökdösi a jószágokat, és olyan is volt már, hogy leborította az egész kócerájt. Nem esett rá, vagy nem tudom, mert nem szólt. 
A kedvencem, amikor beszél is az állatokhoz, és ilyenkor kézzel-lábbal magyaráz :)

És az a legjobb, hogy olyan típusunk van, ami elemes, így elég csak egyszer bekapcsolni, és addig megy, amíg ki nem kapcsolom, nem kell percenként visszarohangálnom a szobába, és újrahúzni, és rengeteg dalt zenél, így még csak nem is unalmas.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése