És ez nem az éveim száma, mert az már
akárhonnan nézem, akkor sem közelít a 19-hez, hanem pocakosságom
heteinek a száma, ami egész pontosan holnap lesz 19 hetes. De mivel ma
reggel úgy álltak a csillagok, ahogy, így gyorsan lefotóztattam az egész
méretes M3-lakot. Íme. És mivel Dius még időben felhívta a figyelmemet arra, hogy ma Purple-day van, ezért ebbe a színbe öltöztem én is, bár a képen nem igazán köszön vissza a trikóm sötétlila színe.
Fura, mert én úgy érzem-látom, hogy most a legnagyobb az egész eddigi terhességemet nézve. Aztán visszanéztem a Milános képeket,
(Mátéval még a 20dik héten sem látszódott semmi, úgyhogy arra nem is
gondolok) és már akkor is volt ilyentájt egy egész méretes pocakom.
Szóval most már nem tudom, hogy mennyi az annyi. Azt viszont tudom, hogy
hála a rajtam maradt, vagy a visszajött és le nem dolgozott
kilóknak ezideáig jóindulattal is csak plussz fél kilót mondhatok
magaménak a kiinduláshoz képest. Az ideális súlyomhoz viszonyítva persze
jóval többet, de arról most nem beszélünk.
Jónéhány napja már hogy a Legkisebbünk
is érezhetően részt vesz a mindennapjainkban. Leginkább délelőtt és
estefelé aktív. Meg akkor, amikor Milán bekiabál neki a köldökömön, hogy
"Hahóóóó!!!!" Most még olyan kellemesen megmosolyogtató érzés.
Nem olyan, mint a végefelé, amikor úgy érzem hogy kiszakad az oldalam.
De amilyen rohamléptekkel telnek a napok annak is nagyon hamar eljön
majd az ideje.
Pénteken megyünk ultrahangra. Akkor majd meglátjuk, hogy mennyi az annyi:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése